Én kérek elnézést, hogy leülnék! – Tömegközlekedés kismamaként
Átadják-e a helyüket a budapestiek, ha egy várandós nőt látnak felszállni a buszra? Ha igen, akkor jellemzően kik? Milyen taktikákat vetnek be a kismamák, ha már nem bírják a tömegben álldogálást? Alábbi cikkünkben a várandós nők tömegközlekedésben átélt tapasztalatairól, külföldi példákról és a megoldási javaslatokról is szót ejtünk!
Oda se néznek!
Okostelefonokba boruló arcok, szégyenlősen lesütött szemek vagy épp látványosan elforduló, üveges tekintetek. Sajnos jellemzően ezekkel a reakciókkal találkozik mindenki, aki valamilyen „nehezítő körülmény” mellett – legyen az idős kor vagy éppen egy törött láb – tömegközlekedéssel utazik. Nincs ez másképp a várandósság idején sem: az általam megkérdezett kismamák hozzám hasonlóan vegyes, de inkább negatív tapasztalatokról számoltak be. A 39. hétben járó Klaudiának például egyszer sem adták át a helyet a tömött buszon, de a 7. hónapos várandós Réka is egy kezén meg tudja számolni, hogy hányszor találkozott ezzel a gesztussal.
Vajon csak a családbarát címre aspiráló Magyarországon ennyire siralmas a helyzet? Sajnos nem. A Mama Mio 2018-ban végzett felmérése szerint a brit utasok ugyanennyire ignoráns viselkedést tanúsítanak a kismamák felé: a megkérdezett 2000 felnőttnek mindössze 60%-a gondolta úgy, hogy a várandósoknak illik átadni a helyet a tömegközlekedésen. Sőt, tízből hárman úgy nyilatkoztak, hogy ezt a gesztust csak akkor kell megtenni, amikor a has már kellőképpen látszódik, vagyis csak 7-8. hónap környékén. Arról persze nem szól a fáma, hogy a téli nagykabátban rejtőző pocakot hogyan lehet észrevenni, de személyes tapasztalataim szerint leginkább sehogy. Főleg, ha amúgy sem figyelünk egymásra a tömegközlekedésen.
A felmérés további sokkoló eredménye a terhesség időszakaival kapcsolatos: a megkérdezetteknek csak 18%-a vélekedik úgy, hogy a harmadik trimeszterben illik átadni a helyet, 11% szerint már a másodikban is, és mindössze 2% gondolja, hogy az első trimeszterben járó anyák is megérdemlik ezt.
Bár való igaz, hogy a megnövekedett testsúly miatti nagyobb terhelés, nehezebb mozgás és a lábak vizesedése csak a várandósság utolsó szakaszában jelentkezik, de nekem sok szempontból az első trimeszter gyötrelmesebb volt az egész napon át tartó kimerültség-érzettel, szédüléssel és hányingerrel.
Kik érdemlik a figyelmesség aranyérmét?
2017-ben, New Yorkban történt a „humoros” eset, miszerint egy rendszeresen tömegközlekedéssel utazó nőnek az első terhessége alatt egyetlen férfi sem adta át a helyét. Így hát a nő, aki designer, úgy döntött, hogy a második babavárásakor egy saját maga által tervezett bronz díjjal a táskájában fog utazni, amit az a „Decent Dude” (vagyis „Tisztességes pasas”) érdemel, aki először teszi meg ezt a nagyszabású gesztust. Végül várandósságának 8. hónapjában sikerült átadnia a kitüntetést.
Itthon én azt tapasztaltam, hogy figyelmesség terén inkább a középkorú női utazók járnak élen: azon kevés alkalmakkor, amikor valaki magától átadta a helyét, szinte mindig ebbe a csoportba tartozott. Ebben persze nagy szerepe lehet annak, hogy az életük során talán már ők is átélték ezt az állapotot, ezért könnyebben észreveszik a várandósságra utaló „jeleket”, és előzékenyebbek is a hasonló cipőben járó nőtársaikkal szemben. Míg a hasonló életkorú férfiak inkább a konkrét, hozzájuk intézett kérés után adják át a helyüket, bár sajnos így is volt, aki a szemét forgatva, puffogva tette ezt meg.
Az általam megkérdezett kismamák többnyire vegyes tapasztalatokról számolnak be: férfiak és nők, fiatalok és idősebbek egyaránt viselkedtek velük előzékenyen vagy épp nagyon elutasítóan a tömegközlekedésen.
Velem is előfordult, hogy egy bácsi adta át a helyét a villamoson, viszont a HÉV-ről pont egy idős hölgy próbált meg lelökni két ízben is, mert zavarta, hogy nem fér el a hasamtól. Máskor kamaszfiúk egész csoportja pattant föl készségesen, amikor a segítségüket kértem, míg egy másik kismama arról számolt be, hogy a távolsági buszon egy tinilány vágta oda neki flegmán, hogy „őmellé aztán biztos nem ül le.”
Ennek fényében talán kijelenthető, hogy az előzékenység kevésbé életkori vagy nemi sajátosság kérdése, sokkal inkább függ az adott ember önzőségétől vagy épp neveltetésétől.
Terhes „taktikák” tömegközlekedőknek
A kellemetlen élmények elkerülésének legjobb módja nyilvánvalóan az, ha a terhesség alatt minimalizáljuk a tömegközlekedés használatát, illetve igyekszünk elkerülni a nagy tumultussal és így pocaksérülési kockázattal járó csúcsidőszakokat. Ez persze egyszerűen hangzik, csakhogy a BKK-t a kismamák legtöbb esetben nem élvezetből, hanem kényszerűségből választják: nekünk is el kell jutnunk valahogy a munkahelyünkre, és autó hiányában vagy a dugót elkerülendő így tudjuk ezt legkönnyebben megoldani (a biciklizés pedig eleve tiltott várandósan).
Személyes tapasztalataim szerint a legfontosabb, hogy felszálláskor próbáljuk meg felvenni a szemkontaktust az utastársainkkal: ha azt látják, hogy nagy erőkkel üres helyet keresünk, valószínűleg felmerül bennük, hogy szükségünk is van rá. Ha ez a „taktika” nem jár sikerrel, muszáj kérnünk.
Udvariasan jelezzük az elsőbbségi helyen ülő személynek, hogy várandósok vagyunk, és szeretnénk leülni.
Tény, hogy a kérés nem megy mindig könnyen: a fenn már említett tanulmány szerint a megkérdezett kismamák egyötöde félt megtenni ezt a lépést, és én is gyakran éreztem megmagyarázhatatlan szégyenérzetet azért, mert kérnem kell.
Ha mégsem sikerül leülni, próbáljunk meg úgy helyezkedni, hogy a sodródó tömeg ne ütközhessen neki a pocaknak, és minket se nyomhassanak oda a busz vagy villamos különböző felületeinek. Sajnos tapasztalatból mondom, ez nagyon rossz, ijesztő érzés. Mindig kapaszkodjunk, mert hirtelen fékezésnél a megváltozott súlyelosztású test könnyebben megbillen, így babástól együtt jókorát eshetünk. Emellett a téli kismamáknak mindenképpen javasolt az arcmaszk viselete, mert ahogy az emberek a köhögős gyerekeiket is gond nélkül beadják az óvodába, úgy sajnos ők is felszállnak betegen a tömegközlekedésre. Én eddig két kellemetlenebb náthán vagyok túl a 8 hónap alatt, amikből a tiltott gyógyszerszedés miatt kigyógyulni is nehezebb.
Segítség fentről?
A fenn említett brit kutatás szomorú eredményeit követően a Mama Mio elindította az #ExpectingChange kampányát, amelyben a tömegközlekedési etikettet igyekeztek közérthető formában népszerűsíteni, kismamákat bátorítani arra, hogy jelezzék, ha segítségre van szükségük.
Egy figyelemfelhívó „Baby on board!” (azaz „Baba a fedélzeten”) feliratú kitűzőt is piacra dobtak, ami az áldott állapotra hívja fel az utazó közönség figyelmét.
Hasonló termék egyébként ingyenesen igényelhető a londoni tömegközlekedési vállalattól is, méghozzá egy informatív prospektussal együtt, ami tippekkel és jótanácsokkal szolgál a várandósok számára. Amikor a 2. trimeszter elején a kinn élő barátnőmet látogattuk, ő kért a számomra egy ilyen kitűzőt, így csupa jó tapasztalat ért: a zsúfolt metrókon mindig felállt valaki, sőt, olyan is volt, hogy egy fiatalember a karomnál fogva húzott ki a tömegből, hogy a helyére ültessen.
A „Baby on Board” feliratú kitűző azért is nagyon hasznos, mert a még alig látható vagy kabátban rejtőző pocakra is felhívja a figyelmet. Utastársainkat ugyanis sokszor az is visszatartja a figyelmes gesztustól, hogy nem tudják megállapítani valakiről, hogy állapotos-e. Az adott esetben túlsúlyos hölgyet érő „sértést” pedig inkább szeretnék elkerülni, ezért nem adják át a helyüket a babaváróknak sem.
A külföldön működőképes, egyszerűen kivitelezhető szolgáltatás itthoni bevezetésére, és az ezzel kapcsolatos érzékenyítő kampányról egyébként én is írtam a BKK-nak. Azt a választ kaptam, hogy megfontolják a javaslatomat. Nincs más hátra, kismamák: reménykedjünk!
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>