A saját életmesénket kell élnünk! – Szubjektív könyvajánló karácsonyra és az új évre

„Még egy hete sincs advent, de már úgy megütnék valakit” – jegyeztem meg december első napjaiban egy barátnőmnek, amikor elsoroltam neki, épp hány embernél gurult el a gyógyszer mostanában a környezetemben. Ez persze nem tesz jót az én kis lelkemnek se, a várakozás és a belső elcsendesedés helyét ilyenkor ugyanis rendre átveszi valami más… ami se nem szent, se nem csendes. Év vége van, nagy a hajtás, szeretnénk decemberben három hétbe belesűríteni egyhavi munkát, ünneplőbe öltöztetni a lakást, megvenni és becsomagolni az ajándékokat, kigondolni a karácsonyi menüt, beszerezni a hozzávalókat… besokallunk. Elfáradunk, és elfogy a türelmünk egymás iránt. Persze nem ütök én meg senkit se adventben, se máskor, hanem próbálok megmaradni a felebaráti szeretetnél: az olyan, mint a jó asszony köténye, elfed mindent.

Szigorúan nem reprezentatív kutatásom alapján azonban sajnos elmondhatom, hogy a karácsony rendre kihozza az állatot azokból, akiknek gondjuk van önmagukkal vagy a családi életükben akad valami feldolgozatlan probléma.

Fura ez az ünnep, mert tükröt tart elénk: egész évben szépíthetjük a dolgokat, de ilyenkor bántóan valóságossá válnak a párkapcsolati gondok, a családi békétlenségből eredő helyzetek és az egyéb frusztrációk.

Sokan vannak azok, akik hatalmas lelki terhet cipelnek, és az év végi őrületben összeroskadnak alatta. Persze azt mindig élesebben látjuk, mások életében hol a gubanc, és akkor könnyű nagy igazságokat megfogalmazni – de mi a helyzet saját magunkkal? Ilyenkor súghatnak, segíthetnek a mesék.

Boldizsár Ildikó: A királyné, aki madárnak képzelte magát

Boldizsár Ildikó legújabb könyve ismét a meseterápiáról szól: „A királyné, aki madárnak képzelte magát” című művében a szerző terápiás csoportok történetein keresztül mutatja be, micsoda mankót jelenthetnek a mesék az élet nehéz helyzeteiben, a reménytelenségben, a gyászban, a betegségben. A kötet második részében pedig egészséges felnőttek önismereti munkájába pillanthatunk be. Egy ilyen könyv nemcsak a meseterápia szakmai fogásaiba avat be, hanem arra is megtanít, hogy elsősorban a saját életmesénket kell élnünk és értenünk – ahelyett, hogy mások döntéseit, problémáit boncolgatnánk. Megszívlelendő útravaló, és nemcsak adventben érvényes.

Mert útravalóra szükségünk van, és nemcsak karácsony közeledtével. Újra és újra meglep, milyen reneszánszukat élik a motivációs idézeteknek álcázott közhelyek a közösségi oldalakon. Rengetegen osztanak meg és lájkolnak alapvető és éppen ezért semmitmondó igazságokat. Nekik, és azoknak is, akik ódzkodnak a coelhói álbölcsességektől, kiváló ajándék lehet Anselm Grün bencés szerzetes könyve.

Kép

Anselm Grün: Egyszerűen élni

Az „Egyszerűen élni” című mű az év minden napjára szolgál egy-egy üzenettel, és üdítő felismerés, hogy itt végre nem a manapság trendi minimalizmusról, hanem a mély hitből és emberszeretetből fakadó belső összhang megteremtéséről és megőrzéséről van szó. Az egymás felé fordulás ugyanis nem a divatos ünnepi lakásdekornál és az Instagramra posztolt dizájnos adventi koszorúnál kezdődik, hanem akkor, amikor nyitottá válunk a látható szereteten keresztül a láthatatlan szeretet befogadására. Ez a könyv remek gyakorlatot kínál az év 365 napjára, mert nemcsak a piros betűs ünnepnapokon kell szeretnünk egymást, hanem egy ködös, kettős frontokkal, forgalmi dugókkal és tülekedéssel „feltuningolt” hétfő reggelen is.

Persze ettől még nem képmutatás vágyni a tökéletes karácsonyra: ahol nincsenek évtizedes elfojtott konfliktusok az ünnepi asztalnál ülők között, és ahol nem a korábbi rossz mintáink határozzák meg az egymáshoz való viszonyunkat.

Kép

Bagdy Emőke, Pál Ferenc, Popper Péter és mások: Otthonról hoztuk – Családi mintáink és a párkapcsolatok

Az „Otthonról hoztuk – Családi mintáink és a párkapcsolatok” című kötetben olyan írások kaptak helyet, amelyek rávilágíthatnak arra, hogy kapcsolatainkba nem érkezünk „tiszta lappal”, korábbi bevésődéseink erősen meghatározzák a jelenünket. Sokszor meg sem tudjuk magyarázni, miért követjük el újra és újra ugyanazt a hibát, vagy miért fájnak bizonyos mondatok, gesztusok jobban, amíg nincs meg a felismerés, hogy mindez egy régről cipelt teher, amit le kellene végre tenni. A többek között Bagdy Emőke, Orvos-Tóth Noémi, Pál Ferenc és Popper Péter nevével fémjelzett könyvben olyan írások kaptak helyet, amelyek támogathatják azt a komoly lélektani munkát, amely ahhoz szükséges, hogy átírjuk a rossz mintákat.

A karácsony körülvesz – sajnos, már októberben, „hála” a marketingeseknek és a kereskedőknek –, de az csak rajtunk múlik, hogy mit kezdünk azzal a tükörrel, amit az ünnep tart elénk. Karácsony közeledtével a képünkbe tolja az Élet a betlehemi istálló kegyetlen és egyben megejtő őszinteségét: József és Mária valószínűleg nem akadtak fenn apróságokon vagy évtizedes sérelmeken a jászol mellett, egy újszülöttel, váratlan látogatókkal, teljes mértékben kimozdulva a komfortzónájukból. Ehhez sok minden kell: nagyvonalúság, belső tartás éppúgy, mint óriási hit. És persze néha a könyvek sem ártanak…