Kamuhír, azaz fake news – a féktelen manipuláció erkölcstelensége
Egy szülő, ha a gyerekét füllentésen csípi vagy ha társasjáték közben csaláson kapja, általában nem veregeti meg a gyerkőc vállát, hogy bravó, ügyes voltál, jól átvertél mindenkit, hanem elmagyarázza, hogy ez nem helyénvaló, és vannak határok, amiket már egészen kicsi gyerekként sem lehet átlépni.
Kép: Freepik
A Tízparancsolatra épülő zsidó-keresztény kultúra megvetéssel tekint a hazugságra, az igazságot pedig olyan eszménynek tekinti, amelyért küzdeni nemcsak nemes tett, de elvárás, erkölcsi imperatívusz is. A morálisan érett ember nem térhet le az igazság keskeny mezsgyéjéről.
Az ember az Istennel való egységének elmúlásakor, már a bűnbeesés pillanatában elkezdett csúsztatni, az igazság nem minden részletét kibontani (saját bőrét mentve Ádám Évára, Éva a kígyóra tolta a rossz döntés felelősségét). Mégis, legalább utólag, történelmi távlatból a hamisság mindig elnyerte méltó büntetését: az utókor megvetését. Még nem is olyan rég volt, amikor Nagy Feró énekelte: „Aki hazudik, az csal, aki hazudik, az lop. Hazudni, csalni csúnya dolog.” Biztos, hogy ez még ma is érvényes társadalmi ítélet?
Az intézményesült hazugság általában csak a diktatúrákat jellemezte, amelyeknek a működését az áruló írástudók és a halántékra szorított fegyverek tartották fenn addig, amíg a történelem el nem sodorta a hazug rendszereket.
Ma, a tömegdemokrácia látszólag igazságos keretei között és a tömegkommunikáció látszólag demokratikus korában azonban a manipuláció egészen új, minden eddiginél szemérmetlenebb formáival találkozhatunk.
A világháló és a közösségi platformok kínálják a lehetőséget, hogy rajtuk keresztül villámgyorsasággal lehet tömegek hangulatát és politikai álláspontját befolyásolni. S ha ehhez társul az értékek modern korra jellemző relativizálása, azaz a fekete és a fehér egynemű szürkére mosása, a jó és a rossz egyformán „elfogadhatóvá” degradálása – akkor felborulni látszanak azok a törvényszerűségek, amelyekre az igazságba vetett hitünket alapoztuk.
Ennek a folyamatnak egyik legaljasabb „terméke” a fake news, a kamuhír.
Az önkormányzati választások előtt például a Facebookon feltűnően sok ilyen, tudatos hazugságot terjesztő cikk jelent meg az idővonalamon. Nem tudom, milyen algoritmus szerint dobálta elém a Zuckerberg-galaxis a cikkeket, de hogy nem a véletlen műve volt, az bizonyos.
Az arctalanság mögé bújva, kihasználva az emberek hiszékenységét és énjük legrosszabb indulatait, cunamiként árad a szenny a közösségi médiában.
Kép: Freepik
Emberek sokasága üzemszerűen dolgozik azon, hogy másokat becsapjon az anyagi és/vagy politikai haszonszerzés előre megfontolt szándékával. A recept a következő: végy egy igazságfoszlányt, azt spékeld meg lopott fotókkal vagy manipulált videókkal, és költs hozzá egy olyan minimálisan hihető sztorit, ami a tájékozatlan olvasóra zsigeri hatást gyakorol.
Lássunk egy élő példát:
Igazságfoszlány: Novák Katalin a családpolitikáért felelős államtitkár.
Add a szájába, hogy: „A gyermeküket egyedül nevelő anyák nem érdemesek kormányzati támogatásra!”
Tegyél mellé:
- egy hivatalos, természetesen lopott képet.
- egy ütős címet
- egy valóságos médiumra hajazó webcímet (például szerepeljen benne az, hogy tv2), ahonnan mindez kikerül.
És indulhat is a hazugságcunami.
Itt egy szórakoztató, ám tanulságos videó is arról, hogyan készítik az álhíreket.
Ha valaki tudatosabb, tájékozottabb, igényesebb felhasználó, viszonylag gyorsan kiszúrhatja az átverést, de még rá is hat valamelyest a manipuláció, pláne, ha azt még meg is támogatják a szolidabb, de hasonló irányba csúsztató, arccal vállalt írások (a fenti esetben pl. olyan újságcikkek, hogy „a kormányzat apa–anya–gyerekek hármasára épülő ideális családképe kirekeszti a más családtípusokban élőket”). Ha azonban valaki el is hiszi a primer hazugságot, és indulatból vagy tudatlanságból osztani kezdi, akkor személyes hitelességén és kapcsolatain keresztül gördíti tovább a nettó hazugságot. A hatás kisgömböc módjára nő, és ellene tenni nagyon nehéz: ha elhatárolódik a kijelentéstől valaki, azzal is népszerűsíti a kamuoldalt, és magyarázkodni kényszerül olyan témában, amihez köze sincs. A hazugság e szemérmetlen formája minden ép ésszel gondolkozó ember számára olyan szintje (mélysége) a kommunikációnak, amivel érdemben foglalkozni is vállalhatatlan.
A fake news eredményessége pedig épp ebben a korábbi normákat totálisan felülíró (legfeljebb diktatúrákban dívó) szemérmetlenségben rejlik.
A politikai kommunikáció hagyományos eszközeinek (sajtótájékoztató, vita, politikai fórum, interjúk és programismertetők stb.) hatékonysága mindeközben fokozatosan elmarad a fake news-gyárak és a trollok arctalan véleménymanipulációjának hatásfoka mellett, s lassan csak alapanyagul szolgálnak mémek és kamuhírek gyártásához. Ezt a folyamatot erősíti, hogy ma már a társadalom nagy része számára elsődleges információszerzési csatorna a közösségi média: különösen a Facebook, az Instagram és a Twitter.
A ránk szabadított, zsebünkben hordott ördögi eszköz rohamtempóban zilálja szét azt a normarendszert, ami kultúránk alapjait képezi: egyre inkább ellehetetleníti a jó és a rossz, az igazság és a hazugság közötti különbségtételt. Ha pedig mindehhez némán asszisztálunk, szabályozás nélkül hagyjuk szétterjedni, nemcsak gyerekeinkre, de ránk is egy egészen más – és bizonyos, hogy nem szép – új világ vár.
Itt megtalálhatjuk a hvg.hu szemlézésében a legismertebb magyar kamuoldalak jegyzékét.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
