Véresen, de komolytalanul – Drakulics elvtárs a magyar nép vérzivataros évtizedeiből
Hiába a stílusos körítés, az eredeti ötlet – Kádár János kedvenc vámpír elvtársa komoly történet nélkül csak a vérünket szívja. A Drakulics elvtárs egyedi film ugyan, de egy kevés fokhagyma elkelt volna még a halhatatlansághoz.
A filmtörténelem első kommunista horrorvígjátékában minden adott volt a sikerhez: remek színészgárda, eredeti témafelvetés, bátorság, humor, egyéni látásmód. Bodzsár Márk rendező eddigi munkáinak minőségéhez nem férhet kétség: már 2007-es vizsgafilmje, a Bloody Mary is határozott víziókról tanúskodott, de 2009-es áttörése, a Levegőt venni című tévéfilm mutatta meg igazán a tehetségét. Nem mellesleg azóta minden filmjében szerepel a kitűnő színész, Rába Roland, aki ezúttal Kádár Jánost alakította.
A délszláv háború ideje alatt játszódó Isteni műszak című fekete komédia is tökéletes debütálás volt 2013-ban, még annak ellenére is, hogy a pénztáraknál megbukott. Ez azonban nem von le művészi értékéből. Ezek után okkal előzte meg nagy várakozás az előzőnél még extrémebb történetfelvetését.
A Drakulics elvtárs a szocialista Magyarország egy pontosan nem meghatározható időszakában, de valamikor Brezsnyev halála előtt játszódik.
Magyarországra érkezik az 1930-as évek illegális kommunista mozgalmának élharcosa, Veres elvtárs (Nagy Zsolt), aki Kubából tisztázatlan körülmények között tűnt el az Egyesült Államokban. Ráadásul senki nem érti, hogyan tartja ennyire fiatalon magát...
Magyar Mária elvtársnő (Walters Lili) feladata csáberejével kideríteni, hogy Veres barát-e vagy ellenség. Ez érthetően nem tetszik a vidékről felkapaszkodott hírszerzőnek, Kun László elvtársnak (Nagy Ervin), aki éppenséggel Magyar elvtársnő élettársa.
Veres elvtárs persze se nem barát, se nem ellenség, hanem vámpír.
Ami nem jön rosszul a haldokló Brezsnyevnek – és ezáltal Kádár János további pályafutásának sem –, aki szerint a szocializmus már mindent elért, kivéve az örök életet. De majd most! Ettől a ponttól sorra jönnek a horror- és a kémfilmek klasszikus elemei, sajátos elegyet alkotva.
A figyelemre méltó ötlet jól ötvöz különböző témákat. A történelmi események és a vámpírtörténetek alaptoposzai elsőre egymásnak homlokegyenest ellentmondó elemeknek tűnnek, de néhány jó fogással össze lehet dolgozni ezeket. Mi sem természetesebb, mint hogy Veres elvtárs az „Adjunk vért Vietnamnak!”-kampány érdekében jött haza, és még az acélvárosi fémöntöde munkásbrigádjának szakszervezeti gyűlésén is felszólal, népszerűsítve az internacionalista egységet vietnámi elvtársaink érdekében.
Ugyanakkor sajnos a forgatókönyv a projekt leggyengébb láncszeme. A sziporkázó ötletek külön-külön éppen megállják a helyüket, Bödőcs Tibor humorista kétmondatos szerepeltetése konferansziéként például nem rossz ugyan, de pont annyi van csak benne, amennyi belefért az előzetesbe. Ami ezek után marad, nem több, mint egy közepes kémfilm, ez adja a történet vázát, ami 100 percen át már sok, ha közben elfogynak, sőt, néha már magukat ismétlik a kommunista poénok. Hogy a forgatókönyv kidolgozatlansága-e az oka, hogy a film ellaposodik, vagy a vágóasztalon hagytak többet benne a kelleténél, nézőpont kérdése. Mindenesetre a kevesebb több lett volna.
Noha Drakulics elvtárs a várakozással ellentétben nem lett korszakalkotó, azért így is vannak jó pontjai. Kifejezetten szórakoztató, eredeti, érdekesen megvalósított alkotás, tele nagyon jó színészi alakításokkal.
Nagy Zsolt szerepformálása ezúttal sem okoz csalódást. Walters Lili ugyan még mindig nagyon fiatal, de az Egynyári kaland című sorozat Lucájaként már sokan megszerették. Tehetségét mi sem jelzi jobban, mint hogy jól megbirkózott egy komplex karakterrel, méltó partnere a két befutott férfiszínésznek. Nagy Ervin az elmúlt években beleragadt a sármőr szerepébe, ezért jól áll neki, hogy ezúttal nem alfahím, hanem csak egy mackónadrágos rendőrfiú Zalából. Féltékeny pedálozása néha jobb humorforrás a kádárjánosos politikai vicceknél.
Nagy lehetőség lett volna tehát Bodzsár Márk második nagyjátékfilmje, amely azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A nosztalgiával átitatott, egyéni humorú, komplex műfajú alkotás nem fog legendává válni.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>