Mentik, ami menthető - szervezett élelmiszermentés a Tescóban
Az élelmiszer-hulladék mindössze 5%-a keletkezik az áruházakban, azonban mértéke így sem csekély. Csökkentését valamennyire segítik az akciók, de annál fontosabb eszköz, hogy ha valami lejárati időn belül nem talál gazdára, még előtte eljusson a rászorulókhoz. Ennek szervezett gyakorlatát a Tesco egyik áruházában néztük meg.
Kora reggel érkeztünk az áruházlánc budapesti, Pillangó utcai üzletébe, ott találkoztunk Bérces Évával, aki kidolgozta és a mai napig üzemelteti a Tesco élelmiszermentési programját. Egyből a zöldségekhez mentünk, ott ismerhettük meg azokat a folyamatokat, amelyeket vásárlóként az áruházban bóklászva észre sem veszünk. „Napi szinten mentjük a zöldségeket, gyümölcsöket, a pékárut és a szárazáru egy részét. Utóbbiak azok a termékek, amelyek nem igényelnek hűtést, hosszú ideig fogyaszthatók, például a rizs és a tészta, de ide tartoznak a konzervek is – mondja Éva, miközben kezébe vesz egy paradicsomot. –
Mivel van rajta egy pici sérülés, a vásárlók már nem teszik a kosarukba, pedig ha a kertünkből lenne, megennénk. Egy másik a rekesz miatt nyomódott meg, valószínűleg az sem kellene senkinek. Pedig ízük szinte biztosan megegyezik a többivel.
Kollégáim ezeket mindig összegyűjtik. A Would I buy it? azaz Én megvenném? szabály alapján válogatják ki őket, tehát azt nézik, hogy maguk vevőként betennék-e kosarukba az adott darabot. Ha nem, akkor külön rekeszekbe helyezik őket, azokba, amelyekbe az adományokat gyűjtik. Nem selejtes vagy penészes élelmiszerekről van tehát szó, egyszerűen olyanokról, amelyek apró hibák miatt nem nyernék el a vevők tetszését. A selejt máshová kerül, mindentől elkülönítve.”
Nem ugyanaz a dátum
A zöldségrészlegről nemcsak a szépséghibás darabokat ajánlják fel jótékony célra, hanem azokat is, amelyeknek lejár az úgynevezett pultontarthatósági ideje.
„Ez nem ugyanaz, mint a minőségmegőrzési vagy a fogyaszthatósági idő, amelyeket hatóságok adnak meg. Ha azt átlépjük, az élelmiszer már nem forgalmazható, igazából semmit nem lehet vele kezdeni. Ezzel ellentétben mi pultontarthatósági időt adunk meg, amit a zöldségtechnológusaink számolnak ki.
A számítások során egyebek mellett nézik a húskeménységet, a nedvességtartalmat, az érési körülményeket, hogy importról vagy nem importról van-e szó” – magyarázza Éva. Ezt az időt úgy határozzák meg, hogy a termék a vásárlás után pár napig még biztosan fogyasztható legyen. Hiába jár tehát le ez az idő, attól a portéka nem romlik meg, csak már nem garantálható, hogy minősége I. osztályú. Ezeket a termékeket szintén adományként kezelik.
Pultontarthatósági időt a zöldfűszereknél is megadnak, a mentett áruk közé azok is gyakran bekerülnek. Hogy az adományozásra előkészített zöldfűszerek, gyümölcsök és zöldségek a lehető legkevésbé sérüljenek, a munkatársak rögtön azokba a rekeszekbe válogatják őket, amelyek aztán a furgonba kerülnek. Mivel mindez nagyon gyorsan megtörténik, a szállítmány pedig még reggel elindul az Élelmiszerbank felé, a zöldségek és gyümölcsök minőségromlás nélkül érnek célba.
Egyedül az eperrel és a málnával, illetve az egyéb bogyósokkal lehet probléma. „Megesik, hogy amikor a kollégák összekészítik ezeket, még semmi baj nincs velük, de két óra múlva már végigszalad rajtuk a penészszál. Emiatt az ilyesmire különösen figyelni kell” – emeli ki Éva. Hozzáteszi, hogy bár sokan kényesnek tartják a szőlőt és a gombát is, azokkal nincs gond, kibírják az utaztatást.
Összességében a zöldségek és gyümölcsök 90 százaléka adományként az Élelmiszerbankhoz kerül, csak 10 százalék az, ami erre alkalmatlan.
A csomagolás közbeszól
Az adományok közé nemcsak szépséghibás termékek kerülnek, hanem azok is, amelyek egységcsomagban vannak, de abból hiányzik egy darab. Például ha egy csomag citromból az egyik megpenészedik, és azt ki kell dobni. Az egységcsomag innentől kezdve nem adható el, de ha a rosszat kiszedik a hálóból, adománynak a többi tökéletes. A paprikának például a vége szokott bepöttyösödni, az ilyen darabokat pedig ki kell szedni az egységcsomagból, amivel a csomagolás sérül.
A maradékot lédig paprikaként sem lehet értékesíteni, ezt a kereskedelmi törvények tiltják: a termékeket mindig olyan kiszerelésben kell eladni, ahogyan bekerült a raktárba. Ez ráadásul nemcsak a zöldségekre és gyümölcsökre vonatkozik, hanem például az összecsomagolt túró rudira is: ha egy vevőnek épp barackos kell, de abból nincs darabos kiszerelés, akkor megbontja a tizest, és kiszed belőle kettőt.
A maradék nyolcat az áruháznak le kell selejteznie, mert hivatalosan csak egységcsomagban adhatják el – ezeket másra nem használhatják, mert hűtött termékeket egyelőre nem adományoznak.
Tökéletlen darabok
Már kanyarodnánk utunk következő állomásához, a pékárukhoz, amikor Éva megáll a zöldségrészleg szélén. A többrekeszes tárolókból sajátos küllemű krumplik kacsintanak ránk, elsőre azt gondolnánk, foltos mivoltuk fajtajelleg. Hiszen annyiféle krumpli létezik, miért ne lenne olyan, amelyiknek a héja bizonyos pontokon mondhatni szabályosan koptatott.
Aztán megtudjuk, hogy a krumpli nem különleges, hanem az úgynevezett „Perfectly Imperfect”, azaz tökéletesen tökéletlen kategóriába tartozik. Az ilyen zöldségek és gyümölcsök kívül kissé tökéletlenek, ugyanakkor beltartalmukat tekintve kifogástalanok, ugyanolyan finomak, mint mutatós társaik.
A zöldségosztály szélén lévő tároló ilyen termékekkel van tele, a vevők közülük is választhatnak. „Ezek héjhibásak, az esztétikai probléma miatt már a termelőknél selejtnek minősülnének, meg kellene őket semmisíteni. Mi viszont kialakítottunk egy külön választékot, amelybe a tökéletesen tökéletlen zöldségek, gyümölcsök kerülhetnek” – mondja Éva. A burgonya mellett avokádó, lime, alma, körte, uborka és egyéb szezonális termék is be szokott kerülni ebbe a választékba, de akad fokhagyma és sárgarépa is. Ezeket a termelők küllemük miatt nem tudnák forgalomba hozni, de ily módon el lehet őket adni. Az ilyen áru csomagolásán Perfectly Imperfect logo található, illetve legtöbbször jóval olcsóbban kínálják ezeket, mint a többi hasonló terméket.
Az a vevő, aki onnan választ, egyrészt olcsóbban jut zöldségekhez, másrészt segít megelőzni azt, hogy a már megtermelt élelmiszer hulladékként végezze pusztán azért, mert nem mutatós a külleme. Az áruház eddig – két és fél év alatt – négymillió kilogramm ilyen terméket adott el.
Egy zsömle nem zsömle
Amikor a péksütik közelébe érünk, Éva egyből témát vált. Megtudjuk, hogy innen olyan termékek kerülnek az Élelmiszerbankba, amelyek a napi friss sütésből este megmaradnak. Ilyen mindig van, a péksüteményes rekeszek ugyanis soha nem teljesen üresek. „Ha csak két kakaós csiga, túrós táska vagy éppen pogácsa van bennük, a vevők már rájuk sem néznek. Ilyenkor az első gondolat az, hogy biztos régi, valami baja van. Azt nem feltételezik az emberek, hogy valami egyszerűen csak elfogyott” – mondja Éva.
A vásárlói gondolatmenet pszichológiai szempontból érthető, viszont azt eredményezi, hogy esténként rengeteg péksüti marad a tartókban. Például a Pillangó utcai áruháznak 270–280 darabos termékválasztéka van, ami azt jelenti, hogy már akkor is több mint ötszáz pékáru marad, ha mindenből csak kettőt hagynak ott a vevők.
Bár sima akciók szoktak lenni, ennél a terméktípusnál a túlfogyasztást kerülendő nem csinálnak „egyet fizet, kettőt kap” akciót, így a vásárlókat az sem motiválja. Emiatt minden este marad legalább két raklapnyi pékáru, ami mehet adománynak.
A termékek ládabélelő zsákkal ellátott rekeszekbe kerülnek, minden oldaluk fedett. Ily módon nem tudnak szennyeződni, és kiszáradni sem. Nem kerül minden külön rekeszbe, például ha csak két croissant marad, azt összecsomagolják mással, de arra figyelnek, hogy a sós és édes termékek külön legyenek. Az ok érthető, hiszen nem szerencsés, ha a puncsos fánk és a pizzás csiga ízvilága keveredik.
Mindennap meglepetés
Az áruház által küldött áru nem mindennap egyezik, hiszen mindig más arányban kell menteni az egyes termékeket. Emiatt az Élelmiszerbank és a vele kapcsolatban álló szervezetek nem tudják előre, másnap milyen élelmiszereket kapnak. Viszont mindenre föl vannak készülve, bármit be tudnak fogadni. Amikor áruházi sétánk után kimentünk az udvarra, az adományokat szállító furgonjuk már készen is állt az indulásra, zöldségek és gyümölcsök bőséggel voltak benne, de nem volt hiány pékáruból, fűszernövényekből sem, láttunk csokit és tojást is. Utóbbiakat akkor adományozzák el, ha a dobozban eltört egy darab, így azt el kellett távolítani.
Az élelmiszerekkel megpakolt autók jelenleg 177 Tesco‑áruházból (összesen 203 üzlet van) indulnak mindennap, ennyi helyen működik a felesleges élelmiszer visszagyűjtése. Budapesten három olyan üzlet van, amely közvetlenül az Élelmiszerbank raktárába továbbítja áruját, a többiek helyi partnerekkel dolgoznak.
A vállalat folyamatosan növeli az együttműködő egységek számát, a terv az, hogy 2020-ra a Tesco valamennyi magyarországi áruháza föl tudja ajánlani feleslegét jótékony célra. Ennek néha egészen hihetetlen akadályai vannak.
Pápán például azért nem működik a rendszer, mert nincs olyan szervezet, amelyik meg tudná oldani a mentett élelmiszerek elszállítását, eljuttatását a rászorulókhoz. Sopronban, Mosonmagyaróváron és Budapesten szintén elkél a segítség.
Kapnak a menhelyek is
Ha hűtött terméket kell selejtezni, akkor abból állati vagy növényi eredetű melléktermék keletkezik. A furcsa elnevezés már nem élelmiszert takar, de nem is jelenti azt, hogy feltétlen ki kell dobni. Országosan 42 üzletünk van kapcsolatban állatmenhellyel, ők kapják meg ezeket. Az állatoknak szabályszerű kezelés – felfőzés – után adhatják oda. A többi boltból egy erre specializálódott cég gyűjti be az ilyen termékeket – főleg a tejeket és a húsokat –, hogy aztán biogáz üzembe kerüljenek.
Terhelt pékáruk
Ha egy bolt nem adományozza el megmaradó pékáruját, akkor az kommunális lerakókba megy. A szabályozás szerint ugyanis a száraz pékáruból sem zsemlemorzsa nem készülhet (a Magyar Élelmiszerkönyv megszabja, hogy ilyesmi csak babajkából gyártható, amit direkt amiatt sütnek, hogy belőle zsemlemorzsa legyen), sem zsemlegombóc nem készülhet, tehát muszáj megsemmisíteni. Hasonló sorsra jutnak a tartós kenyerek is, amelyeket a lejárat napjáig leárazva szoktak árulni. Másnaptól a jogszabályok szerint már élelmiszernek sem számítanak, kommunális hulladékként kell kezelni őket.
Nem ma kezdődött
A Tesco élelmiszermentési programja 2014 szeptemberében indult, a módszert akkor kezdték el tesztelni két áruházban. Lépésről lépésre haladtak, először csak kenyeret adományoztak, utána kezdték tesztelni, hogyan tudnak zöldséget válogatni. Kicsit később már a teljes pékárukészletet is bevonták a programba. Míg eleinte az adományozott termékek közt az utóbbiak voltak többségben, addig mára a zöldségek és a gyümölcsök. Ez pozitív változás, hiszen ezek egészségesebb élelmiszerek, és míg kenyeret mindenki vesz, addig ezek sokaknak luxusnak számítanak. Ma már adományoznak szárazárut – ez tavaly kezdődött –, jelenleg pedig a hűtött élelmiszerek mentésének elindítását is vizsgálják.
A Tesco adományai az Élelmiszerbank segítségével több mint 200 szervezethez – egyebek mellett családsegítőkhöz, hajléktalanszállókhoz, anya- és gyermekotthonokhoz – jutnak el naponta, a segítséggel pedig éves szinten több mint 100 ezer rászorulót érnek el.
Indulás óta 23 ezer tonna, azaz több mint 57 millió adag megmentett élelmiszer jutott el az érintettekhez.
Mit tehetünk az élelmiszer-pazarlás ellen? További cikkek a témában>>
Támogatott tartalom. A cikk a Tesco szakmai támogatásával készült.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>