Férfiak és az abortusz – Ha a fogamzásszabályozásban elvárjuk a részvételüket, az abortusz eldöntésében miért nem?

– Mi inspirálta arra, hogy a férfiak és a művi abortusz kérdéskörével foglalkozzon?

– Klinikai szakpszichológusként dolgozom, sok éve terápiákat vezetek, és nagyon sok történetnek a praxisomban valamilyen módon helye volt az abortusznak. Viszonylag kevesen, de voltak, akik egyenesen azért kerestek meg, mert az abortuszuk veszteségét szerették volna elgyászolni vagy egyáltalán csak beszélgetni róla. Mások nem emiatt jönnek, de a terápia során kiderül, hogy van a háttérben egy feldolgozatlan abortusz.

Elsősorban nőknél merül fel, de mostanában egyre gyakoribb, hogy férfiak is megkeresnek, mert a partnerüknek volt egy abortusza, amit nehezen dolgoznak fel.

Így került az abortusz és a férfiak témája az érdeklődésem fókuszába. Amikor elkezdtem utánaolvasni, láttam, hogy ennek a témának magyar nyelven nincs szakirodalma, így ha én nem találok szakirodalmat, akkor azok az emberek, akik egy ilyen élethelyzetben vannak, semmiféle kapaszkodót nem kapnak a hiteles információk szintjén. A lapokban megjelenő történetek pedig elég téves képet tudnak kialakítani.

– Az abortusz kapcsán általában a gyermek élethez való jogáról, valamint az anya döntési jogáról beszélünk, figyelmen kívül hagyva a történet harmadik szereplőjét: az apát.  Mi lehet ennek az oka?

– Ennek nyilván van egy biológiai háttere, ami alapján a nők tudnak a férfiak nélkül dönteni ebben a kérdésben. Ha a közbeszédben szóba kerülnek az abortusz kapcsán a férfiak, egyből van egy nagyon komoly ellenállás, miszerint a nők jogait csorbítja, ha ők is beleszólnak a kérdésbe, így elkezdik szembenálló felekként értékelni a nőkét és a férfiakat. Bennem felmerül a kérdés:

Ha azt mondjuk, hogy az abortuszhoz a férfiaknak nincs közük, akkor miért gondoljuk, hogy a fogamzásszabályozásba bele kéne őket vonnunk? 

Miközben nőként manapság már elvárjuk, hogy vegye ki a részét a férfi is, gondolkodjon felelősen a fogantatásról vagy annak az elkerüléséről, akkor a másik vége a történetnek miért kizárólagosan a nők felelőssége és döntése?

– Mit gondol, mit lehetne tenni azért, hogy a férfiak jobban részesei legyenek a történetnek?

– Először is, sokat kellene arról beszélni, hogy az abortusz érinti a férfiakat is. Ha már idáig eljutnánk, hogy erről cikkek jelennének meg, vagy ha az érintett férfiak megszólalnának hitelesen, és elmondanák a saját tapasztalataikat, az szerintem nagyon sokat segítene.

Amíg nincs benne a fejekben az, hogy figyelemmel kéne lenni a férfiakra is: látni, hogy ők hogyan élik meg ezeket a helyzeteket, milyen számukra érzelmileg túljutni… tehát amíg nincs benne a köztudatban, hogy ez egy fontos kérdés, addig nehéz elképzelni, hogy bármi is változni tudna.

– Beszélünk az anya és az apa döntéséről, de mégiscsak felmerül a kérdés, hogy akiről döntenek, egyáltalán nem tud beleszólni…

– Igen, ez így van. A vágóérték az, hogy honnan számoljuk az életet. Nyilván azok, akik fogantatástól, ők elítélik az abortuszt, akik pedig a születéstől, megengedőbben állnak hozzá. Ez a két álláspont pedig elvi szinten összeegyeztethetetlen.