88 ezer gyermek hiányozna!

– Mielőtt hazánk mostani demográfiai helyzetét elemeznénk, vessünk egy pillantást a múltra, hiszen nemcsak jelenünk, de jövőnk is ebben rejlik. Milyen folyamatok vezettek oda, hogy mára talán legnagyobb nemzeti kihívásunk a demográfiai lejtmenet mérséklése?
– Legelső, amit itt meg kell említeni, hogy 1952-ben hirdették ki a Ratkó Anna nevével fémjelzett kormányrendeleteket Magyarországon. Ezt követően 1956-ig a szinte teljes abortusztilalom és a gyermektelenségi adó miatt megszülettek a Ratkó-korszak népes korosztályának gyermekei. 1960-tól azonban megfordult a helyzet: tömegessé váltak az abortuszok, és a fogamzásgátlás széleskörű elterjedése miatt jelentősen csökkent a gyermekvállalás. 1962-re eljutottunk oda, hogy Magyarországon volt a legalacsonyabb a teljes termékenységi arányszám a Földön, amely aztán csak 1974 és 1978 között, a Ratkó-unokák megszületésével érte el újra a kettes értéket.

A negatív fordulat 1981-ben történt, ekkortól a halálozások száma minden évben meghaladja a születések számát.

– Vannak, akik a jelenség kapcsán felteszik a kezüket, sőt, azt mondják, tulajdonképpen még jó is, hogy kevesebben vagyunk, hisz egy kisbaba széndioxid-kibocsátása úgyis magas.
– Mostanság divat lett szembeállítani a családokat a környezetvédelemmel, a gyermekvállalást a „zöld” szemlélettel. Azonban a rosszindulatú, néha talán önigazolásra szánt mondatok nem fedhetik el a valóságot. A magyar fiatalok többsége házasságban szeretne élni, és kettő vagy több gyermek megszületését tartják ideálisnak. A mi célunk, hogy megszülethessenek ezek a vágyott gyermekek. A gyermekvállalás az egyik legszemélyesebb közügy, amelyet lehet és kell is támogatni, mert gyermekek, családok nélkül elveszítjük azt, amitől egy jövőjében bízó, működő közösség, nemzet vagyunk. Hiszen mit várhatunk egymástól, milyen gondoskodást, törődést, ha megkérdőjelezzük a gyermekek születésének fontosságát, megtagadjuk a legalapvetőbb, legtermészetesebb kapcsolatot, a szülő–gyermek viszonyt, amely a családok, a nemzetek és általában az emberiség fennmaradásának alapja.

– Feszül ma is ellentét a demográfiai mutatók és a társadalmi értékrend között? Még mindig fontosabb a magyarok számára a család, a gyermek, mint ahogy az például a születési statisztikákból látható?
– Kutatások szerint a magyarok családszeretők, azonban a gyermekvállalási terveik különböző okok miatt nem valósulnak meg. Az ugyanakkor látszik, hogy az elmúlt évek intézkedései meg tudták szólítani a családokat, hiszen a gyermekvállalási kedvet mutató termékenységi arányszám, amely 2011-ben 1,23 volt, mára 1,49-re nőtt.

A születések száma kapcsán fontos azt tudni, hogy a gyermekvállalási kedv növekedésével párhuzamosan folyamatosan csökkent a szülőképes korú nők száma. Ha ezzel a negatív adottsággal nem kellene számolnunk, akkor évről évre dinamikusan nőne a születések száma is.

– Mely pontokon a legfontosabb a beavatkozás?
– Ha a 2011-es mélyponton maradt volna a termékenység, akkor ma 88 ezer kisgyermekkel kevesebb élne közöttünk. A válások és az abortuszok száma történelmi mélypontra került, és tavaly már többen jöttek haza külföldről, mint ahányan kivándoroltak – ezek az adatok valószínűleg nem ezt mutatnák, ha 2010 óta nem volna aktív és támogató családpolitikája Magyarországnak. A családpolitika akkor lehet igazán eredményes, ha egyszerre stabil, komplex, rugalmas és célzott. Erre nagyon jó példa az idén meghirdetett Családvédelmi Akcióterv, amely egy komplex intézkedéscsomag. Megszólítja a gyermekvállalás előtt állókat, a testvérekre vágyókat, a nagycsaládosokat és még a nagyszülőket is. Lehetőségeket nyújt a különféle családi élethelyzetben, segít a munka világához való visszatérésben, az otthonteremtésben vagy akár az autóvásárlásban, így hozzájárulva ahhoz, hogy ne legyen semmilyen akadály a gyermekvállalás útjában.

– Milyen eszközök állnak rendelkezésre, hogy a negatív tendenciákat megfordíthassuk, vagy legalább mérsékelhessük?
– Természetesen a családok anyagi támogatása nagyon fontos és kiemelt terület, elsősorban a „hal helyett háló” elv alapján, azaz a család megélhetését legjobban biztosító munkajövedelemhez köthetően. Azonban a materiális eszközökön kívül legalább ilyen fontos az a családokat elfogadó, értékelő és megbecsülő társadalmi hozzáállás, az a családbarát, befogadó környezet, amely a gyermekes családokra nem problémaként, kiadási tételként és szén-dioxid kibocsátókként tekint, hanem olyan örök értékek képviselőiként, akik magukban hordozzák a jövőnket; akik azzal, hogy felnevelik a gyermekeket, a legjobb befektetői a társadalomnak.

Ennek a családbarát mentális fordulatnak az elérése kell ahhoz, hogy Magyarország igazi családbarát hely legyen, és ahogy nap mint nap tapasztaljuk, egyre inkább efelé tartunk.

– Egyik legnagyobb probléma a gyermekvállalás halasztása, a biológiai óra figyelmen kívül hagyása. Vajon képes lesz a családpolitika arra ösztönözni a fiatalokat, hogy ne késlekedjenek?
– Az elmúlt évek intézkedéseiből látszik, a kormány célja az, hogy évről évre könnyebb legyen a családalapítás. A babaváró támogatás szabadon felhasználható bármely célra, és kellően nagy összegű ahhoz, hogy valódi segítséget nyújtson a fiatalok számára, ezért ösztönzően hathat majd a fiatalokra abban, hogy előrébb hozzák a családalapítás időpontját.

Ezek az adatok és az, hogy a gyermekvállalási korban lévők átlagosan két-három gyermeket terveznek, a gyermektelenek 70 százaléka pedig szeretne gyermeket a következő öt éven belül, mindenképpen olyan előjelek, amelyek bizakodásra adhatnak okot.

Kép: Pixabay

– A nemi szerepek átalakulása kihat a gyermekvállalási kedvre?
– A régi, tradicionális világban egykeresős családok voltak a jellemzőek, ahol az apa kereste a pénzt, amíg az anya a családot fogta össze, és otthon volt a gyerekekkel. Mára ez megváltozott, jellemzően mindkét szülő pénzkereső. Ez a változás természetesen a gyermekvállalásra is kihat, épp ezért fontos, hogy az ország a változó igényekhez kapcsolódva, arra reflektálva alakítsa ki a családpolitikáját.

Manapság ott születik több gyermek, ahol támogatják a nők visszatérését a munkaerőpiacra, ahol a munka és a család közötti egyensúly megvalósul.

Ezért is fontosak azok az intézkedések, amelyek azt támogatják, hogy a munkavállalás és a gyermekvállalás ne egymást kizáró, hanem egymást erősítő tényezők legyenek. Ezt szolgálják az atipikus munkavégzést segítő szabályok, a gyed extra, a bölcsődei férőhelyek számának növelése, a Család és Karrier Pontok, a Családbarát munkahely-mozgalom bővülése vagy az apák és a nagyszülők bevonása a családi teendőkbe a számukra biztosított támogatásokkal, ellátásokkal vagy akár pótszabadságokkal. Többek között ezek azok az intézkedések, amelyek biztonságot adnak egy nőnek, és így bátran, szabadon dönthet a gyermekvállalás mellett, hiszen látja, hogy nem kell feladnia a teljes korábbi életét, foglakozását.  

– A gyermekvállalás alapfeltétele a stabil párkapcsolat. Mit látnak, mennyire nő a házasság népszerűsége, és mit mutatnak a válási statisztikák?
– A párkapcsolatok stabilitása kapcsán elindultak kedvező folyamatok, hiszen amíg a 2000-es évek elején még csökkent a házasságkötések száma, addig 2010 óta már folyamatosan növekszik a számuk. Most már harmadik éve 50 ezer fölötti ez a szám, ugyanez 35 ezer volt 2010-ben. A válások száma ezzel szemben pont ellentétes képet mutat, míg 2010-ben még 24 ezer válást regisztráltak, addig 2018-ban már harmadával kevesebbet, mindösszesen 17 ezret, ez a szám soha nem volt ilyen alacsony, mint most. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan sajnos, látható az is, hogy nő azoknak a száma, akik pár nélkül maradnak, elsősorban a magas képzettségű nők és az alacsony képzettségű férfiak között.

– Hogy látják, nem befolyásolja vajon kedvezőtlenül a digitalizáció az offline kapcsolatok létesítését?
– A digitalizáció egyrészt lehet hasznos segítség a pártalálásban, de negatívan is hathat rá, hisz a személyes kapcsolatokat nem pótolhatja. Érdekes, hogy ma már gyakran az online tér határozza meg az offline életünket, annak minden torzításával együtt. Meg kell találni a módját, hogy a digitalizáció mellett, azon keresztül a valós kapcsolatok is életben maradjanak.

– A gyermektelenek száma növekszik a társadalmon belül, világszerte hódít ennek az életformának a tudatos választása is. Magyarországon hogy állunk ezzel a tendenciával?
– Magyarországon nemzetközi összehasonlításban kevés olyan nő él, aki nem vállalt gyermeket. Míg egyes országokban, például Finnországban vagy Ausztriában a befejezett termékenységű, 1970-ben született nők ötödének nem született gyermeke, addig Magyarországon ez az érték csak 12,9 százalék. A magyar nők és férfiak legnagyobb része jellemzően nem szándékosan éli le gyermek nélkül az életét, hanem a gyermekvállalás halogatásának következményeként válik gyermektelenné.

– A korábban bevezetett családpolitikai támogatások beváltották a hozzájuk fűzött reményeket?
– A családpolitikai intézkedések hatása csak hosszútávon mérhető, a gyermek megszületésére is kilenc hónapot kell várni, ezt követően pedig a gyermeknevelés hosszú évekre jelent folyamatos feladatot a szülőknek. Éppen ezért az intézkedések is végigkísérik a családok életét. Ma már a családi adó- és járulékkedvezményt csaknem a családok 100 %-a igénybe veszi, a gyed és a gyes mellett is egyre többen dolgoznak, ami látszik abból is, hogy harmadával nőtt a kisgyermekes nők foglalkoztatási rátája 2010-hez képest. A CSOK szerződéseket megvizsgálva pedig elmondhatjuk, hogy minden második szerződésben újabb gyermek születését vállalják, tehát remélhetjük, hogy a saját otthon nyújtotta biztonság is hozzájárul a gyermekvállalási kedv növekedéséhez.

Kép: Flickr / Howard County Library System

– A KINCS inkább a születéssel foglalkozik, ám a népességtudomány szempontjából meghatározó tényező a várható élettartam is. Milyen életkilátásaink vannak ma Magyarországon?
– A várható élettartam folyamatosan nő, ez jelenleg 76 év, azaz közel öt évvel emelkedett 2000 és 2018 között. Fontos leszögezni, hogy az idős ember nem egyenlő a rászorulóval, hanem olyan erőforrás, akire a társadalom, a család támaszkodhat. Ma már számos kutatás kimutatta, hogy az unokákkal töltött idő jelentősen javítja az életkilátásokat, életminőséget.

Az aktív családi kapcsolat a mentális egészséget frissen tartja, és az unokákkal töltött pillanatok csökkentik a depresszió kockázatát is a nagyszülők körében.

Nem véletlenül írta Kopp Mária, hogy „az időskori boldogság alapja, hogy el tudjuk fogadni az új helyzetet, és annak megfelelő célokat tűzzünk ki magunk elé, mert a hasznos tevékenységek, a következő generációért érzett felelősség megélése alapozzák meg a kompetens, sikeres öregkort”. A Családvédelmi Akcióterv részeként megvalósuló nagyszülői gyed jól illeszkedik a kormány korábbi intézkedéseihez, például a Nők40-hez, amit nagymama nyugdíjnak is szoktak hívni, hiszen szorosabbra fonja a családi kapcsolatokat, és visszaadja a nagyszülőket a családoknak.

– A nagyvonalú költés, a demográfiára fordított kiemelt figyelem mennyire újszerű Európában?
– Jelenleg Magyarországon van az egyik legkomplexebb családtámogatási rendszer. Bátran kimondható, hogy egyedülálló a magyar családpolitika, nemcsak azért, mert az állam a GDP 4,8 százalékát fordítja a családok támogatására, ami közel duplája az OECD-átlagnak, hanem azért is, mert számos lehetőséget nyújt a családoknak, köztük olyanokat is, amelyek igazi hungarikumnak számítanak, ilyen például a négygyermekes édesanyák személyijövedelemadó-mentessége. A közelmúltban megjelent Európai Családpolitikai Kitekintő című kiadványunk alapján elkészült rangsorban a magyar családpolitika élen végzett a franciával együtt.

– A KINCS hídszerepet tölt be a kormányzat, a tudomány és a civil szervezetek között. Kinek milyen felelőssége és lehetősége van a demográfiai folyamatok kapcsán?
– A demográfiai fordulat csak összefogással érhető el. Nem véletlenül fogalmaz úgy a családvédelmi sarkalatos törvényünk, hogy a családok védelme és a családok jólétének erősítése az állam, az önkormányzatok, az egyházak, a civil szervezetek, a médiaszolgáltatók és a gazdasági élet szereplőinek egyaránt feladata. A felelősség tehát közös, és a megfelelő megoldások megtalálásában a tudománynak ugyanúgy nagy szerepe van, mint a gyakorlati élet alapján megfogalmazódó civil javaslatoknak. A KINCS fő feladata a családokat érő kihívásokra adható válaszok felkutatása, valamint a családokat a legjobban szolgáló intézkedések nyomonkövetése és megtalálása. Ebben számítunk a kezdetektől a tudomány képviselőire csakúgy, mint a társadalmi, állami, önkormányzati, egyházi és gazdasági szervezetekre.

– Önök mit terveznek az elkövetkező időszakban?
– A kormány családpolitikai intézkedéseinek hatásait vizsgáljuk, így kiemelt figyelemmel kísérjük a Családvédelmi Akcióterv megvalósulását és társadalmi hasznosulását. Ezen felül tavalyhoz képest, amikor a szülői szerepeket helyeztük középpontba, szeretnénk idén az idősebb korosztállyal, a generációk közötti együttműködéssel is többet foglalkozni, valamint a családbarát környezetet sok tekintetben megalapozó mentális versenyképesség témakörét is alaposan körbejárni.  

– Mit várnak a most induló Budapesti Demográfiai Csúcstól?
– A család mint a társadalom alapköve kiemelt védelemre szorul. Jelenleg rengeteg olyan kihívás, sok esetben tényleges támadás éri, amely hatalmas veszélyeket rejt a társadalmak számára. Ez a fórum lehetőség a nemzetközi párbeszéd erősítésére, az együttgondolkodásra, és így a jó gyakorlatok, tapasztalatok megosztására. Emellett a világ minden tájáról érkező legmagasabb szintű kormányzati szereplőknek köszönhetően kiváló alkalom egy családpárti szövetség kialakítására és családbarát hálózat kiépítésére, hiszen kicsit nekünk magunknak is „családdá” kellene válnunk.