Munkaszüneti nap lett a nemzetközi nőnap Berlinben – de mi is a baj ezzel?

Ha azonban picit közelebbről vizsgáljuk meg az apróbetűs híradást, elgondolkodtató üzenet olvasható ki belőle Európa jövőjét illetően. Nem véletlen, hogy a németországi baloldali-liberális politikai csoportok örömünnepet ülnek, mert a nemzetközi nőnap munkaszüneti rangra emelésével szerintük nagyot léptek előre a nemek közti egyenlőség – céljait tekintve ma már homályos– útján.

De miért is üzenetértékű ez az intézkedés?

A munkaszüneti napok képet rajzolnak egy társadalom értékpreferenciájáról: kiválasztásukat az határozza meg, hogy mit tart az adott közösségösszetartozását kifejező értéknek. Így lettek Európa-szerte a nemzeti emléknapok és a keresztény egyházi év jelentős eseményei olyan ünnepekké, amelyek figyelmünket családjaink és hitbéli-nemzeti közösségeink irányába fordítják.

Európa alapértékei jelennek meg a munkanapok-pihenőnapok rendjében.

Az értékrend két fő pillére: a kereszténység mint hitbéli-lelki alap és a nemzetállamok mint egyedi nyelvi, kulturális és történeti fejlődésívek eredményei. Ezek az „oszlopok” adják az Európai Unió egységét, ugyanakkor sajátos diverzitását.

Az utóbbi években azonban jelentős változáson megy keresztül Európa: az erőteljes értékvesztés és az egyre kevertebb népesség miatt is komoly törekvések próbálják felpuhítani az identitást. Így lehetséges, hogy hitünk kiüresedését jelképezve Jézus születésének ünnepe egyre inkább valamiféle grincsfás, téli manós szeretetbulivá silányul, és az is, hogy az egyes országok nemzeti ünnepeikkel is egyre kevésbé tudnak mit kezdeni a multikulturális, globális eszmék térnyerésével.

Különösképp így van ez a németek között, akik úgy tűnik, nem tudják feldolgozni nemzeti tragédiájukat, a nácizmust, és nem hiszik el: e borzasztó történelmi kataklizma sem adhat okot arra, hogy nemzeti hovatartozásukat, egyediségüket megtagadják. Ez az állapot vezetett oda, hogy az európai szellem egykor meghatározó kultúrnemzete, a németség mára szilánkos identitásúvá, önfeladóvá lett, és ez – tekintettel lélekszámbeli és gazdasági vezető szerepükre a kontinensen – kihat egész Európa jövőjének alakulására.

Kép

Március 8-át ünneplő plakát

A szakadozott nemzeti és európai önazonosságot olyan globális társadalmi törekvésekkel kísérlik meg befoltozni, mint az eredetileg helyénvaló és fontos „nemek közti egyenlőség”mára egyre bizarrabb vadhajtásai, amelyek lassacskán feloldják a „der” és a „die” kettősségének érvényességét, átengedve a gondolkodási sémát valamiféle semleges egyneműségnek, a „das” ideájának.

A nők elszenvedik vagy okozzák ma a diszkriminációt?

A nemzetközi nőnap munkaszüneti nappá nyilvánítása egyfelől a nők számára egyenlőséget követel, de ugyanezzel a lendülettel diszkriminálja is a nőket: hiszen miért épp nőnapon nem kell dolgozni? Akkor mi lesz majd a férfiak ünnepén? Lesz-e egyáltalán férfi ünnepnap?

A döntés egyfelől azt üzeni, hogy a nők valamiért többek, jobbak, mint a férfiak (de vajon miért lennének azok?!), másfelől azt üzeni, hogy veszélyeztetettebbek, áldozatok.

Ezzel szokatlan precedenst teremt, hiszen eddig hátrányos társadalmi csoportoknak dedikált munkaszüneti nap nem létezett.

Mi is az, amiben egy nő hátrányt szenved, amit nem dönthet el önállóan, szabadon 2019-ben, Németországban vagy máshol, Európában? Ha pedig vannak nőket érintő hátrányok, ez a „másságunkat” túlhangsúlyozó munkaszüneti nap miképp erősítené a női nem helyzetét? Vagy ez egy társadalmi üzenet a németországi muszlim lakosság felé, akiknek radikálisan mások az elképzeléseik a nőket illetően?

Kérdések sokasága, amit e rövid hír – és a mögötte meghúzódó zavarodottság – felvet. Vajon milyen jövő vár ránk ebben az ezer szállal összekapaszkodó Európában?

Hasonló cikkünk a témában: Az ünnep: örökség, folytonosság és varázslat