Családi kör vagy családi kór? – World Family Map 2017

A World Family Map Project a családok helyzetének globális vizsgálatára vállalkozik a családi struktúra, a család szocioökonómiai helyzete, a családi folyamatok és a családi kultúra dimenzióinak ismertetésén keresztül, a világ számos országát górcső alá véve. A projekt minden évben bemutatja az indikátorokkal kapcsolatos legfrissebb adatokat egy beszámoló kíséretében, amely a kortárs családi élet valamely fontos aspektusára összpontosít. Megbízhatóságát és sikerességét a világ minden tájáról érkező tudósok garantálják, akik tanácsadóként és elemzőként szolgálnak a projektben, új adatok gyűjtésére és a családok és gyermekek tanulmányozására ösztönözve a kutatók nagy közösségét.

A World Family Map 2017-es, negyedik kiadását a Social Trends Institute, valamint számos nemzetközi oktatási és nem kormányzati intézmény támogatta, amelynek segítségével a családi struktúrák legfrissebb, globális adatait tudták egybegyűjteni és feldolgozni. A World Family Map indikátorai azt mutatják, hogy a különböző régiókban eltérőek a családi struktúrák, valamint, hogy a család intézménye számos változáson ment keresztül az egész világon.

Jelen kiadvány beszámolójának fókuszában az a kérdés áll, hogy vajon az élettársi kapcsolatok számának megnövekedése hozzájárul-e az instabilitás kialakulásához az ilyen családstruktúrában felnövő gyermekek életében.

Az élettársi kapcsolatban valószínűbb a szakítás

A projekt egyéni és országos szintű adatokat vizsgált az Egyesült Államokban, valamint 16 európai országban, és azt találta, hogy az élettársi kapcsolatban felnövő gyermekek nagyobb valószínűséggel élik meg szüleik szakítását 12 éves korukra, mint a házasságban élő gyermekek. Ugyanakkor az együttélésben született gyermekek sokkal kisebb mértékű fluktuációt tapasztalnak a szülő partnereit illetően, mint az egyedülálló szülő által nevelt gyermekek. A házasságok csökkenése és az együttéléses kapcsolatok növekedése 68 országban azt eredményezte, hogy a kohabitációból (együttélésből) származó gyermekek legalább egy biológiai szülőtől távol nevelkednek fel.

Így összességében elmondható, hogy a házasságtól való elhatárolódás csökkenti a gyermekek által tapasztalt családi stabilitást számos társadalmi körülmény tükrében.

Ritkább házasságok, növekvő gyermeki kiszolgáltatottság

Az utóbbi évtizedekben a világ sok országában csökkent a házasságkötések száma. Ez azt is jelenti, hogy egyre több gyermek születik házasságon kívül, akiket vagy egyedülálló szülők vagy együtt élő párok nevelnek. A világ 100 országának adataiból kiderült, hogy az élettársi kapcsolatban élő szülők gyermekei nagyobb fokú instabilitásnak vannak kitéve a családi élet tekintetében, míg a házasságban élő szülők gyermekei a lehető legnagyobb stabilitást élvezik – a különböző kultúráktól, törvénykezésektől és jóléti rendszerektől függetlenül.

Kép: Pxhere

A kutatás az édesanya iskolázottsági szintjét is vizsgálja, az eredmények azonban arra engednek következtetni, hogy az anya képzettségének szintje nem befolyásolja nagymértékben a stabilitási rést.

Az együttélések számának növekedése a családi instabilitás növekedésével jár.

Egyedüli kivételként Észak-Európa hozható fel, ahol az együttélés növekedése nem kapcsolható szignifikánsan a családi élet instabilitásához. A kutatás – nem meglepő módon – azt is megerősítette, hogy az egyedülálló anyák gyermekei szenvedik el a legmagasabb mértékű instabilitást, ám a stabilitási hátrányok erősen csökkennek, ha a szülők a gyermekvállalás idején még házasságban éltek. Míg az együttélések számának növekedése megszüntetni látszik azt a társadalmi-gazdasági szakadékot, amely korábban az együtt élő párok és a házaspárok között volt, a gyermekek által érzett instabilitást nem képes eliminálni.

Így tehát kijelenthető, hogy a gyermek szempontjából a házasság a legnagyobb érzelmi és társadalmi stabilitást nyújtó életközösségi forma.

Családstruktúra és termékenység

A családok struktúráját tekintve a kutatás fókuszában a gyermekek életkörülményei, a házasságok és együttélések száma, valamint a termékenység és gyermekvállalási hajlandóság áll.

A kutatási eredmények alapján elmondható, hogy a világ legnépszerűbb családi formáját még mindig a kétszülős struktúra adja.

Különösen érvényes ez Ázsiára, a Közel-Keletre és Kelet-Európára. Az afrikai gyermekekre azonban általánosan az jellemző, hogy mind a két szülőtől távol nevelkednek. Egyedül a szubszaharai Afrikára jellemző olyan magas házassági arány, mint Ázsia és a Közel-Kelet országaira.

Közép- és Dél-Amerika államaiban a házasság nélküli együttélés a leginkább tipikus struktúra.

A termékenységi szint a szubszaharai vagy fekete Afrikában a legmagasabb, míg Európa, Óceánia, Kanada és az Egyesült Államok országai mind az átlagos termékenységi szint alatt teljesítenek. Különösen érvényes ez utóbbi a dél- és kelet-európai, valamint a kelet-ázsiai országokra. A legalacsonyabb házasságon kívüli gyermekszületési arány Ázsiában és a Közel-Keleten figyelhető meg, ahol a felnőttek nagy hányada házasságban él, és csak elenyésző az együttélések száma. A házasságon kívüli gyermekvállalás tekintélyes arányban Kelet-Európában fordul elő, még ennél is elterjedtebb azonban e jelenség Dél-Amerikában, Óceániában, Európa más országaiban és néhány szubszaharai régióban.

A családok jóléte

A társadalmi-gazdasági mutatók az anyagi, emberi és állami erőforrásokat mérik, amelyek elősegítik a család és a gyermek jólétét. A családok társadalmi-gazdasági helyzetének feltérképezésére a kutatás a szegénységgel, alultápláltsággal, szülői iskolázottsággal és foglalkoztatottsággal, valamint a családi ellátásokkal kapcsolatos mutatókat vizsgálta. Jelen kutatás mind az abszolút, mind pedig a relatív szegénység vizsgálatára kitér, ahol az előbbi a népesség azon hányadára vonatkozik, akik naponta kevesebb, mint 1,25 USA dollárból élnek, míg az utóbbi arra a hányadra, akik a háztartások átlagos jövedelmének kevesebb, mint felével rendelkeznek.

Kép: Designed by jcomp / Freepik

A vizsgált országokban az abszolút szegénység elterjedtsége 0%-tól 88%-ig terjed, a legmagasabb arány a Kongói Demokratikus Köztársaságban figyelhető meg. A gyermekek viszonylagos vagy relatív szegénységének előfordulása 6% és 31% között van, a legalacsonyabb Európában és Óceániában, a legmagasabb a Közép- és Dél-Amerikában.

A lakosság kevesebb mint 5 százaléka alultáplált a Közel-Keleten, Észak-Amerikában, Óceániában és Európában. Afrika, Ázsia és Dél-Amerika családjai azonban hatalmas alultápláltsági kockázatokkal szembesülnek.

A szülői iskolázottság szintje világszerte igen eltérő. A legalacsonyabb szint Afrikában, Ázsiában, a Közel-Keleten és Közép-, illetve Dél-Amerikában figyelhető meg, míg a szülők szakképzettsége Európában a legmagasabb. A szülők 38–97%-a dolgozik világszerte – a legnagyobb szülői foglalkoztatási ráta Ázsiában figyelhető meg, messze túlszárnyalva Európa és Amerika közepesen magas mutatóit.

A családi kapcsolatok és az együtt töltött idő

A családi folyamatok mutatói a családtagok közötti kölcsönhatásokat írják le, olyan tényezőkre fókuszálva, mint a családi kapcsolatok, a családtagok családban betöltött szerepe, az együtt töltött idő minősége és mennyisége, valamint a családi élettel kapcsolatos elégedettség. 17 ország adatait tekintetbe véve a kutatás azt találta, hogy 30% (Dél-Korea) és 78% (Argentína) közé tehető a felnőtt lakosság családi élettel kapcsolatos elégedettsége.

A felnőttek több mint fele egyetért abban, hogy az elégedettség fenntartása érdekében mind a férfiaknak, mind pedig a nőknek hozzá kell járulniuk a háztartások jövedelmének gyarapításához.

54%-tól (Ausztrália) 92%-ig (Fülöp-szigetek) terjedő egyetértést mutattak ennél a kérdésnél a megkérdezettek.

A vizsgált országokban a 15 évesek 44–92 százaléka mindennap, vagy majdnem mindennap időt szán a szüleivel való beszélgetésre. Azon 15 évesek aránya, akik a fő étkezést családi körben töltik, világszerte nagy eltéréseket mutat, 60%-tól (Dél-Korea) egészen 94%-ig (Olaszország).   

Családi kultúra: attitűdök és normák, amelyeket értékesnek tartunk

A családi kultúra azokra a családdal kapcsolatos attitűdökre és normákra utal, amelyeket az ország állampolgárai értékesnek tartanak, és mindennapi életükben, gyakorlataikban kifejeznek. Az adatok arra engednek következtetni, hogy a felnőttek progresszív és konzervatív álláspontokat egyaránt képviselnek családi kérdésekben. A felnőttek mintegy fele egyetért azzal, hogy egyetlen szülő is ugyanúgy képes felnevelni gyermekét, mint a kétszülős családok, 24%-ostól (Chile) 69%-os támogatásig (Dél-Amerika) bezárólag. A rendelkezésre álló adatokból az is kiderül, hogy a felnőttek többsége – 52%-tól (Chile) 84%-ig (Tajvan) – úgy véli, hogy a dolgozó anyák éppen olyan szoros köteléket tudnak kialakítani gyermekeikkel, mint a háztartásbeli anyák. Világszerte a legtöbb felnőtt arról számol be, hogy teljesen megbízik a családtagjaiban; ugyanakkor a bizalom szintje régiónként és országonként változik. A holland megkérdezetteknek 63%-a nyilatkozott úgy, hogy teljes mértékben bízik családjában, míg ugyanerre a kérdésre 99% felelt igennel Egyiptomban.

A világ bármely részén éljünk is, nem tagadhatjuk, hogy a családnak egyedülálló szerepe van a társadalmi viszonyok újratermelésében, hiszen generációkon keresztül örökíti át értékeit, normáit és szabályait. A családok helyzetének átfogó vizsgálatára vállalkozó World Family Map 2017-es, széleskörű kutatásából kiderült tehát, hogy sem az együttélés, sem az egyedülálló szülők által nyújtott biztonság nem fogható ahhoz a stabilitáshoz, amelyet a tradicionális értelemben vett, házasságon alapuló, kétszülős család kínál.

Ugyan a házasság intézménye és kultúrája világszerte hanyatlani látszik, jelen kutatás mégis azt bizonyítja, hogy a házasság még mindig a gyermekek szellemi-lelki épségének és stabilitásának elsődleges megőrzőjeként biztosítja a családi kör melegét, győzedelmeskedve minden családi kór felett.