Esküvőre készülünk vagy házasságra?

– Olyan „igazit” nem fogunk találni, akivel munka és erőfeszítés nélkül boldogok leszünk. Minden házasság sikere attól függ, hogy a házasfelek mennyi energiát fektetnek bele, és hogy hajlandók-e a konfliktusaikkal építő módon megküzdeni. Ugyanakkor vannak olyan egyéni tulajdonságok és tulajdonság-összeillések, melyek befolyásolják az együttélés sikerét. A kutatások és a tapasztalatok többsége azt sugallja, hogy a hasonlóság szerepe tagadhatatlan mind a párválasztás, mind a házastársi kapcsolat zökkenőmentessége szempontjából. Számos vizsgálat kimutatta, hogy ez szükséges a közös identitás (közös világ) megéléséhez. Könnyebb a kommunikáció, ha hasonló kultúrához vagy társadalmi réteghez tartozunk, ha hasonló az érdeklődési körünk, a hitünk. A személyiség és a családi háttér hasonlósága szintén segíti a kölcsönös megértést.

Ritka az olyan kapcsolat, ahol minden területen tökéletes az összhang, és a jól működő kapcsolat számukra is csak akkor sikerül, ha megdolgoznak érte.

Azonban, ha nagyon kevés területen értenek egyet, meggondolandó, hogy összekössék-e az életüket. Lehetnek boldogok azok is, akik kevesebb területen illenek össze, de nekik többet kell ezért küzdeni. Ilyen szempontból nem túl előnyös az a gyakorlat, hogy az együtt járó és ismerkedő párok szexuális életet élnek, ugyanis a testi kötődés az összeillés csalóka látszatát kelti, és elfedi a többi terület összhangjának esetleges fejletlenségét.

– Van olyan típus, aki nagy valószínűséggel nem is fog lángoló szerelembe esni? Vagy mindenkire lecsaphat váratlanul a nagy érzelem?

– Vannak olyan egyéni, személyiségbeli tulajdonságok is, melyek befolyásolják mind a szerelembe esés, mind a párkapcsolatban való részvétel módját. A jól működő házassághoz a személyiség megfelelő érettsége szükséges. Az érettség első kritériuma a kialakult identitás, enélkül az intimitás és elköteleződés nehéz. Az elkülönülés és beolvadás állandó feszültségét ugyanis csak az tudja egyensúlyban tartani, aki tudja önmagáról, hogy ő kicsoda, és mit akar az életben. A kapcsolat sikerét nagyban befolyásolja az önértékelés, az érzelmi és társas kompetenciák fejlettsége. Fontos még a felelősségvállalás képessége és az önreflexiós készség, melyek segítségével a személy képes a kapcsolat tudatos alakítására.

A kötődéselmélet párhuzamot von a csecsemőkori kapcsolati élmények és az intim kapcsolatokban való részvételünk módjai között.

Eszerint azok tudnak mély, felelős és elkötelezett szerelmi kapcsolatot kialakítani, akikben kialakult a biztos kötődés képessége.

A bizonytalanul-elkerülő módon kötődő emberek kevésbé hajlamosak lángoló szerelembe esni, és nem szeretik a túl szoros intimitást. A bizonytalanul-ambivalensen kötődők általában könnyen és hevesen szerelembe esnek, de nehezen őrzik meg a kapcsolat stabilitását: vágynak a közelségre, ugyanakkor nem tudják jól kezelni az intimitást.

–Jogos félelem, hogy ha valaki nem érezte még a mindent fölülíró szenvedélyes szerelmet, és mégis házasságot köt, majd akkor lepi meg, amikor már elköteleződött?

– A szenvedélyes szerelem afféle „hormonális ragasztó”, de idővel csökken a mennyisége, és akkor szokott gond lenni, ha semmi más nem köti egymáshoz a párt. Nélküle szegényebb a kapcsolat, de önmagában nem tartja össze a házasságot. A kapcsolat akkor lesz kiegyensúlyozott, ha az alábbi három összetevő: a szenvedély, az intimitás és az elköteleződés együtt van jelen benne. Azonban mindhárom összetevő állandóan fejlesztendő. A szenvedély nélküli házasságkötésnél nagyobb az esélye egy későbbi külső vonzódásnak. Lehetséges az is, hogy azért nincs szenvedély a házasságban, mert annyira kicsi az összeillés. Ilyenkor valóban megvan a veszélye, hogy a ki nem elégült vágy egy házasságon kívüli kapcsolat felé sodorja az embert.

Azonban a szerelem a nem ápolt kapcsolatban is elhamvad, és talán egy harmadik személlyel kapcsolatban lángol fel ismét.

De egy különleges vonzerőt jelentő külső szerelem akkor is meglepheti az embert, ha viszonylag erős az intimitás és az elköteleződés a házasfelek között. A fellobbanó szenvedély olyan sodró erejűnek tűnik, hogy látszólag mindent felülír. Az ember sokszor sorsszerűségként éli meg, és tehetetlennek érzi magát vele szemben: „sajnálom, nem tudok mit tenni”. A szenvedély a valóságban azonban az érzelmek indulati szférájában tombol, hevessége átmeneti, és független a mély érzelemtől és kötődéstől. Lehetőségünk van arra, hogy ne a szenvedély diktálta módon cselekedjünk, hanem a házastársi kapcsolatba kapaszkodva, annak megújításával és megerősítésével vészeljük át azt a próbatételt, melyet az indulataink okoznak számunkra. A házastársi kapcsolat kiállhatja a külső vonzódás nem kis próbáját – ha mindkét fél hajlandó megküzdeni érte.

– Sokan azért nem tudnak elköteleződni, mert nem biztosak benne, hogy nem jöhet jobb, de elszakadni sem mernek a jelenlegi párjuktól. Mikor érdemes mégis dönteni, így vagy úgy?

– Az elköteleződés egyik tipikus akadálya a személyes szabadság elvesztésétől való félelem, amely abban a szorongásban nyilvánul meg, hogy lemaradunk a nem választott emberekről vagy életállapotokról. E félelem egy rossz szabadságfogalomból ered. A szabadság ugyanis nem azt jelenti, hogy vég nélkül, korlátlanul választhatunk. Mindig megvan az esélye annak, hogy jöhet egy ideálisabbnak látszó partner vagy lehetőség. Ha az említett összeillési területeken nagyjából megvan az összhang, jó eséllyel vághatunk bele a házasságkötésbe.

Az elköteleződést azonban nemcsak ez a félelem akadályozhatja. Sokan érzik úgy, hogy még nem állnak készen a döntésre. A párválasztáshoz és házasságkötéshez megfelelő személyiség-érettség szükséges. Stabil identitás hiánya esetén vagy gyermeki dependenciában éli meg a kapcsolatot egyik vagy mindkét fél, vagy az intimitástól, a személyes bevonódástól félve kerüli az elköteleződést.

Ezért a túl fiatal, 20 év alatti életkor még nem ideális házasodási idő. És az sem ideális, ha még csak rövid ideje ismerik egymást, mert akkor még nem látható tisztán az összeillés foka.

A döntés halogatásának hátterében önbizalomhiány is húzódhat. Aki nem értékeli önmagát, az nem tud hinni abban, hogy szerethető, és képes sikeresen működtetni a kapcsolatot. Az is lehet, hogy a személy negatív (szülői) mintákat kapott a párkapcsolatról, melyek elveszik a házasság iránti bizalmát.

– Van-e a házasság tartósságához köze annak, hogy mikor érkezik, érkeznek a gyerekek?

– Az ideális az, ha a gyerekek akkor érkeznek, amikor a pár közös identitása már megszilárdult. Ugyanakkor nem csupán az időzítés, hanem a házaspár felelősségtudata is befolyásolja, hogy a párkapcsolat megsínyli-e a gyermekek születését. Elengedhetetlen feladat a házastársi kapcsolat tudatos ápolása – különösen a gyermekek érkezésével. Fontos, hogy a feleség ne hagyja el házastársi szerepét, amikor anyává válik. Ebben leginkább a férje segítheti, akinek az a feladata, hogy időnként kiemelje a feleségét az anyai teendőkből, ápolva a házasságot. Pl. megszervez egy mozit estére. A párkapcsolat megerősítésében szerepet játszik az is, ha az apa is részt vesz a gyermekek mindennapi gondozásában. Ezáltal a gyermekek nem a házasfelek közé ékelődő akadályként szerepelnek a pár életében, hanem közös örömként és feladatként, amely megerősíti a párkapcsolatot, – és nem utolsó sorban lehetőséget ad arra is, hogy a gyerekek mindkét szülővel jó kapcsolatban legyenek.

Az alábbi területeken érdemes a hasonlóságra figyelni:

- reális elvárások egymással és a házassággal szemben

- egymás személyiségének elfogadása, (és nem megváltoztatási kísérlete)

- jó kommunikáció, a konfliktuskezelés sikere

- a pénzügyekhez való viszony

- szabadidős tevékenységek

- a testi kapcsolat megélése

- egyetértés a házastárs-szerepek értelmezésében

- a szülői szerep megvalósításának módja

- egymás családjának és barátainak elfogadása

- összhang a lelkiségben

Zsák a foltját

Vannak, akik azt hangsúlyozzák, hogy azok a párok lesznek boldogok, akik kiegészítik egymást, pótolva egymás hiányzó tulajdonságait. A másik személy eltérő vonásai vonzók lehetnek, és a leendő család erőforrásait növeli, ha sokféle tulajdonság megjelenik a házasfelek személyiségében. A túl nagy különbözőség azonban sok konfliktus forrását is jelentheti.

Nyereség-veszteség

A csereelméletek feltételezése szerint a házasságból nyerhető nyereségek és a befektetett energia nagyságának aránya lesz a döntő kritérium a megfelelő társ kiválasztásában. E megközelítés szerint az ismerkedés során úgy viselkedünk, mint a gazdasági szakemberek, és itt nincs szó a szerelem sodró erejéről.

Romantikus szerelem

Vannak olyan pszichológiai elképzelések, amelyek szerint a tudattalan vonzódás fogja meghatározni a párválasztásunkat: azokba szeretünk bele, akik emlékeztetnek minket a gyermekkori gondozóinkra, tehát egyfajta otthonosság élményét nyújtják. Az így megkötött házasságok kapcsolati viszonyaiban az ismerősség miatt jól tájékozódunk, ugyanakkor akaratlanul is reprodukálhatjuk a negatív hatásokat, melyeket a gyermekként megtapasztaltunk.