Tóth Barnabás: „A nagy láng felcsap, aztán kihuny, úgyhogy én folyamatos kis lángra törekszem”

Hogyan néz ki egy főállású filmrendező napja? Miként tudod hétköznapi munkarendbe szervezni azt a hosszú időszakot, amely a tervezéstől a filmpremierig tart? És hogyan illeszted be ebbe az egyéb munkáidat? 

Szerencse, hogy van ez a menekülőkuckóm, mert három gyermekem van otthon, és ebben a még nagyapámtól örökölt lakásban, amit átalakítottam egy filmes műhellyé, tudunk haladni az asszisztensemmel. A feleségem, Lisztás Linda, ha teheti, jön és segít, ő a legközelebbi munkatársam huszonkét éve. Hosszú egy film elkészülte, és leginkább az azt megelőző anyagi forrásgyűjtés. Látszólag nagy a nyüzsgés, és folyamatosan komoly munka folyik, de sokszor elbizonytalanodunk, hogy éppen merre haladjunk.

Ezért egyszerre sok filmprojekten dolgozom, a honlapomon is van tíz-tizenöt még megvalósításra váró ötlet. És nemcsak itthon, hanem külföldön is több vasat tartunk a tűzben. 

Mi az, ami publikus ezekből a tervekből?

Mécs Móni filmproducerrel van egy régóta készülő filmtervünk Hofi Gézáról, de vannak olyan nagyobb projektek is, mint A funtineli boszorkány Wass Albert regénye alapján. Ez egy költségesebb sorozat lenne, emiatt egyelőre parkolópályán van. Amerikában is folyamatosan próbálkozunk. Most például két börtönös sztorival házalunk. Az egyik Arthur Koestler magyar származású író Sötétség délben című regényének az adaptációja, a másik pedig egy Los Angeles-i bandatag megtéréstörténete egy erős látomás után. Utóbbi tervet a menedzseremnek, Andriana Williamsnek köszönhetem, aki épp nemrég össze is hozott a főhőssel, akinek az igaz története ez. Kopogtatunk ismertebb színészeknél is, merthogy kint a piac dönt. Minél jobb a szereplőgárda, annál nagyobb az esély, hogy az anyagi rész is összeálljon, és elkészülhessen egy film.

Igaz az, hogy elég egy jó terv, és ráharapnak a nagy halak?

Ez inkább a népmese kategória. Nyilván segít, ha az ember kapott díjat vagy díjakat különböző nagy fesztiválokon. Az én referenciáim az Oscar-jelöléshez közel kerülő filmjeim. De a legtöbb színész főleg a rendező miatt vállal el egy szerepet. 

Mundruczó Kornéllal ellentétben, aki az osztálytársam volt, és nagyon sikeres külföldön is, én inkább jó mesterembernek számítok, s nem annyira érdekes művésznek. Ami nem jelent alárendeltséget. 

De én szeretek olyan műfajokban alkotni, amelyek közelebb állnak a közönséghez, például a romantikus komédia vagy a thriller. Igaz, emiatt nagyobb is a konkurencia. 

Hogyan kell éveken keresztül teljes figyelemmel benne maradni egy gyártási folyamatban, miközben lehet, hogy mire a film a mozikba kerül, már legszívesebben rég egy következő ötleten dolgoznál?

Nem könnyű a motivációt fenntartani, mindig csak egy tervre koncentrálni, és napi szinten elvégezni a rutinfeladatokat, amelyek során összeáll végül akár egy kis- vagy egy nagyjátékfilm. Egy hasonlattal éve, létezik az a fajta nagy láng, amely felcsap magasra, aztán ki is huny. Sok művész ezért is tűnik el erről a pályáról, mert nem bírja ezt az ellentmondásos, rapszodikus monotóniát. Én arra törekszem, hogy egy kis láng égjen bennem folyamatosan, olyasmi, mint ami a tűzhelyen is van.

Az interjú folytatása a Képmás magazin legfrissebb, 2026. júniusi számában olvasható. Az aktuális Képmás kapható a nagyobb Relay és Inmedio üzletekben is; egyes újságos pavilonokban; a forgalmasabb MOL, OMV és Shell benzinkutakon; Auchan, Interspar és Tesco hipermarketekben; egyes Spar és Tesco szupermarketekben; egyes Bee, CBA, Coop és Real üzletekben.

A magazinra előfizethet itt.