Egy fa, amely összeköti az időt – megnéztük a Csendes barát című filmet

Látható vagy láthatatlan kapcsolódások, reakciók láncolata az életünk. Egymáshoz, a minket körülvevő világhoz. A természet körforgásában mindenkinek megvan a maga helye, szerepe, funkciója, cselekedete. Akarva-akaratlanul, sokszor láthatatlanul is kapcsolódunk egymáshoz. 

A fa, ami összeköti a múltat, a jelent és a jövőt

A Csendes barát című film történetében egy Ginkgo biloba fa jelenti a kapcsot a múlttal, a jelennel és valamilyen szinten a jövővel is. Segít érezni, érzékelni, átélni, megérteni, elfogadni, tudni. Akár egy bölcs idős hölgy, aki emlékeivel, tapasztalataival lenyűgöz, megnyugtat, átölel, teszi mindezt szótlanul, csendesen, mégis tanítva ezzel minket, embereket.  

Ez a kihalófélben lévő fa szimbolikus jelentéssel bír ebben az alkotásban. Olyan, akár egy kapocs, de anélkül jelez, hogy bárkivel szorosabbra fűzné a viszonyát.

Ilyenformán magányos, de rengeteg tudással teli, akárcsak az a három ember, akik a filmben általa ismeretlenül is kapcsolódnak egymáshoz. 

Csendes barát az egyetem udvarán

Tony Wong agykutató biológus-professzor, aki először a gyermekek és a felnőttek reakcióit veti össze az agyhullámok megfigyelésével. Az ő kutatása, gondolatai jelentik az alapot a film fő témájához, az érzékelés és az észlelés felismeréséhez és kimutatásához. Hosszas gondolkodást, utánajárást követően jut el az egyetem udvarában lévő fához, amely talán megadhatja a választ a benne kavargó kérdésekre. Teszi mindezt hatalmas nyugalommal és hittel. 

Tony Leung Chiu egész lényéből árad az a nyugalom, ami átjárja a filmet. Tekintetében, testtartásában, hangszínében ott rejlik az a mélyről jövő hit, amely viszi előre a karaktert meggyőződésében. Ahogy azt a kutatónőt is, aki elsőként kap esélyt a nők közül arra, hogy tudományos területen magas szintű eredményeket érjen el. Ő mégis a fotográfiai műhelyben találja meg a maga válaszait. 

Luna Wedlermegfelelő összhangba hozta Grete figurájában a magabiztosságot a tudásszomjjal. Tőlük egy kicsit eltér Hannes, az egyetemista fiú gondolatisága. Látszatra olyan, akár az átlag hatvanas-hetvenes évekbeli fiatal felnőtt, aki lazaságával egész nap csak a fűben heverne, és mély, filozofikus gondolkozás nélkül élvezné az életet. Mindezt csak addig tudja tartani, amíg nem találkozik egy, a muskátlija viselkedését vizsgáló lánnyal. Enzo Brumm Hannese hordozza magában a legnagyobb változást. 

Talán nála látni leginkább azt, hogyan tud kinyílni az elme a hit által. Ez érési folyamat, karakterfejlődés, melyet az odafigyelés, a kapcsolódás hívott életre. 

Finom humorral és mély szimbolikával dolgozik a Csendes barát

Hármójukat összeköti a tudást és emlékezést szimbolizáló Páfrányfenyő, azaz a Ginkgo biloba, amelyről azt tartják, serkenti a memóriát, csökkenti az öregedést, kezeli a hiányos agyi vérellátást. Enyedi Ildikó a rá jellemző finom humorral, mély szimbolikával és a tudomány által felfejtett tényekkel szövi át szereplői életét. Teszi mindezt finoman összehangolva. Ebben az esetben a tudomány a fő vonal, amely mentén megfogalmazódik a fő kérdés, hogy vajon mi kell ahhoz, hogy komplexen lássuk magunkat a világban – és a világot magunk körül? 

A film felhívja a figyelmet arra, hogy nemcsak az ember képes az érzékelésre, hanem a természet és a benne lévő növények is képesek érezni, érzékelni és visszajelezni. Ezt az impressziót mélyíti Kelemen Kristóf és Keresztes Gábor a portugál fadókat idéző zenéje is.  Nekünk, embereknek pedig megvan a lehetőségünk arra, hogy fejlesszük magunkban az intuíciót a természethez való kapcsolódáshoz, többet megtudva ezzel magunkról is.