Ellenségek voltak, barátok lettek – Amikor az egymásra utaltság felülírja a politikai ellentéteket

A második világháború elején a britek és a nácik Norvégiában is harcoltak egymással. 1940 tavaszán négy gép csapott össze, a német repülőt lelőtték, a brit pedig motor-meghibásodás miatt kényszerleszállást hajtott végre.

A pilóta és rádiósa – Partridge kapitány és Bostock hadnagy – túlélte a manővert, a baleset után egy vadászlak felé vették az irányt az erős havazásban. A házikónál azonban nem voltak egyedül: a német legénység túlélő tagjai ugyanott kerestek menedéket. Halálos ellenségek lévén a találkozásnak egyik fél sem örült, de a túlélés érdekében végül azt a közös döntést hozták, hogy a felfegyverzett németek elfoglalják a kunyhót, a britek pedig folytatják útjukat. 

Partridge és Bostock egy elnéptelenedett nyári üdülőhely felé vették az irányt. Grotliban betörtek egy szállodába, ahol biztonságban töltötték az éjszakát, de reggel újra szembe találták magukat a németekkel. 

A katonák végül békében megreggeliztek, és megegyeztek abban, hogy együttműködnek a túlélésért. 

Az egyik német őrmestert felderítés közben lelőtte egy norvég síjárőr, a többieknek sikerült túlélni a jeges vadont. A másik két német katonát, Horst Schopis kapitányt és egy szerelőt végül elfogták, és a háború végéig Kanadában maradtak hadifogolyként. 

Partridge és Bostock brit valutáikat mutogatva győzték meg a norvégokat arról, hogy szövetségesek. Később, amikor már Angliába értek, a két pilótát újabb bevetéssel bízták meg, amely során Bostock életét vesztette, Partridge-et pedig elfogták, és hadifogolytáborba vitték.

Évtizedekkel később csörgött a telefon. A brit pilóta hívta Schopis kapitányt, abban bízva, hogy a háború lezárását követően újra láthatják egymást. A két férfi sok időt töltött együtt Londonban és Münchenben, halálukig közeli barátok maradtak. Történetükből film is készült (Into the White) Rupert Grint főszereplésével. 

A németek és a britek valódi ellenségek voltak, élet-halál küzdelmet vívtak a világháború idején. Gyűlöletüket a halál, a veszteség, félelem és egy eltérő világkép táplálta. 

Ezzel szemben ma Magyarországon – minden negatív megélésünk ellenére – a hétköznapi együttműködés stabil, még akkor is, ha fejlesztésre szorul. 

Egymásra vagyunk utalva. Akkor is, ha mindazt, amit a másik párt szavazója képvisel, veszélyesnek és destruktívnak látjuk. Attól, hogy emberszámba vesszük egymást, még gondolhatjuk, hogy egy politikai vélemény nem illeszkedik az értékrendünkbe. A tisztelet viszont annak is meg lehet adni, akinek a döntésével nem értünk egyet. 

A másként gondolkodók sokkal inkább részei az életünknek, mint hinnénk: megoperálják a vakbelünket, eljuttatnak minket villamoson a munkahelyünkre, megtermelik az ételt, ami az asztalra kerül. Megépítik az otthonunkat, vezetik a mentőt, intézik az ügyeinket, megtanítják a gyerekünket olvasni, kulturális programokat nyújtanak. Összeácsolják a széket, amin ülünk, és kiadják a hétvégi házat, amiben a nyaralásunkat töltjük. Szolgálnak és védenek. 

A mostani generációk előtt is számos kihívás áll. Az AI-forradalom éppen átrajzolja a munkaerőpiacot, a covid megmutatta, hogy nem vagyunk sérthetetlenek, fegyveres konfliktusok vannak a világ számos térségében, gazdasági problémák vetődnek fel, és a klímaváltozás hatásai is mindenkit érintenek. Nem lehetetlen küldetés megoldani ezeket a kérdéseket, de szükségünk lesz egymásra. 

Vasárnap leadjuk a szavazatunkat arra a pártra, amelyiket a legjobbnak vagy a legkisebb rossznak tartunk, és hamarosan kiderül, hogyan döntött az ország. Noha minden szavazásnak valódi tétje van, bármilyen eredményt is hoz a választás, bármilyen tömeghisztéria indul majd el a közösségi médiában, az nem hozza el a világvégét. A választások után is megy tovább az élet, és bár az eredményt nem egyedül döntjük el, az csak rajtunk múlik, hogy a harcot egymás ellen vagy egymás mellett folytatjuk tovább.

Választási érzelmi elsősegély – tíz rövid pontban (forrás: Dr. Unoka Zsolt pszichiáter)
1. A választási időszakban érdemes emlékeztetni magunkat arra, hogy nem kell minden propagandát beengedni!
2. Elég annyit követni, amennyi a tájékozott döntéshez szükséges!
3. Fontos megtartani a napi ritmust: aludni, enni, mozogni, levegőzni.
4.  Jó, ha vannak politikamentes órák a napban, és politikamentes terek a kapcsolatainkban.
5. Nem kell minden üzenetre azonnal reagálni!
6. Indulatból ritkán születik bölcs mondat.
7. Segít, ha meg tudjuk nevezni, mit érzünk valójában.
8. Hasznos, ha nem a kommentmezőben próbáljuk rendezni a feszültségeinket, hanem valóságos emberi kapcsolatban.
9. Józanító kérdés lehet: most tájékozódom, vagy csak túlpörgetem magam?
10. És végül: soha ne feledjük, hogy a politikai ellenfél is ember, akivel ugyanabban a társadalmi térben kell tovább élnünk.