Nők, akiknek volt hangjuk a középkorban – Egy domonkos nővér gondolatai Názáreti Beatrixról

Názáreti Beatrix neve nem túl ismert hazánkban. A 13. századi misztika mennyire megközelíthetetlen a ma emberének?

A misztika ma önmagában tűnik kissé megfoghatatlannak. Mindig az Isten közvetlen megtapasztalásáról szól, és ez egy olyan téma, amihez – ha valakit az Isten nem érdekel – akkor nehéz kapcsolódni. Ha viszont valakit foglalkoztat, hogy az Isten hogyan lép konkrét, személyes kapcsolatba az egyes emberrel, akkor tud neki újat mondani Názáreti Beatrix látomása is.

Univerzális élményről van szó?

Minden misztikusnál, így Názáreti Beatrix esetében is igaz, hogy van a látomásában olyan elem, ami korhoz kötött. Jelen esetben például az, hogy az ő idejében ott nagy misztikus-lelkiségi megújulás zajlott Európában, párhuzamosan egy evangéliumi megújulással. Ez a folyamat már a 12. században elkezdődik, van egy intellektuális-szellemi része és egy spirituális része: az egyetemek, a skolasztikus teológia az előbbihez tartozik, a misztika erőteljes kivirágzása az utóbbihoz. 

Fontos kiemelnünk a nők szerepét is ebben, mert egyébként hajlamosak vagyunk úgy gondolni a teljes középkorra, mint egy olyan időszakra, amikor a nőket elnyomták, és láthatatlanná váltak…

És nem?

Egyáltalán nem. A középkor színes, és önálló női hangok jelennek meg benne! Ennek fontos része a nők nem szerzetesi, de vallásos közössége, ők a beginák, akikhez Názáreti Beatrix például igen hasonlít.

Van éles határvonal a beginák és a szerzetesek között?

Nem, a kettő azonos lelkiségből fakad, amelynek középpontjában a megtestesülés áll, hogy az Isten emberré lett Jézus Krisztusban, aki értünk szegénnyé lett, szenvedett, és jelen van az Eucharisztiában. És akivel személyes kapcsolatba lehet lépni. Joggal vetődhet föl a kérdés: hát, ezt eddig nem tudták? De igen, tudták persze, csakhogy ebben az időszakban mindez másképp lesz hangsúlyos. Ismert példát említve: Assisi Szent Ferenc is ide tartozik, aki Greccióban először épített betlehemet, és látomása nyomán a védtelen gyermek képében születő Jézust, a stigmákat vagy éppen a szegénységet és alázatot hangsúlyozták. És ide tartoznak a szent asszonyok, a mulieres religiosae is. A beginák és a szerzetesek között tehát nincs nagy különbség, legfeljebb az életforma egyes mozzanataiban.

Meddig terjednek ennek az időbeli és térbeli határai?

Az új típusú lelkiséget jól tudjuk lokalizálni: Németalföld, a mai Hollandia és Belgium területéről indul ki, akkoriban ez társadalmi és gazdasági szempontból is Európa legfejlettebb régiója volt. Határ helyett viszont pontosabb hatásról beszélni, hiszen a domonkosok legismertebb középkori magyar alakja, Árpád-házi Szent Margit is lelki értelemben egyértelműen része ennek a megújulásnak, akárcsak a koldulórendek. A 14. század a közepén dúló pestisjárvánnyal és a nyomában járó társadalmi változásokkal már egy másik kor nyitánya. Ami pedig a még későbbi hatást illeti, a barokkban újra felvirágzó Oltáriszentség-tisztelet és az Úrnapja ünnep ugyanennek a kornak a németalföldi női misztikájában gyökerezik.

Svédországi Szent Brigitta, akinek hazánkban is van tisztelői köre, hová tartozik?

Ő inkább a Sienai Szent Katalin-féle vizionárius-apokaliptikus misztikához sorolható. Ez a 14. század második felére jellemző: ez is középkori női misztika, de ott már megjelenik az a prófétai hang, amely felelősséget akar vállalni az egyházért. 

Svéd Szent Brigitta látomásai nagyon népszerűek voltak, neki még a középkori magyarországi kódexekben is van nyoma. 

Hogyan gyűrűzött be ez a két irányzat Magyarországra?

Svéd Szent Brigitta imádságait lefordították magyarra. Názáreti Beatrixnak pedig van egy saját műve, amit ő maga írt, ráadásul középhollandul, az anyanyelvén. Itthon a magyar anyanyelvi kultúra ekkor még nem állt azon a fokon, hogy a Beatrix-kortárs Árpád-házi Szent Margit lelki élményeit le tudják írni. Sőt nemhogy leírni nem tudták, hanem Margitnak még olvasmányélményei sem lehettek magyar nyelven ilyen témában. Hiányzik az a nyelvi kifejezőrendszer, amelynek a segítségével egy misztikus élményt akár csak saját magának is képes lett volna megfogalmazni a kor embere: nem tudta szavakba önteni, hogy mit él át a személyes istenhitében, mi történik éppen vele.

Ha a nyelvi kifejezhetőséget nem számítjuk, akkor Szent Margit a magyar Beatrix?

Margitnál is Jézus szenvedéséhez és az Eucharisztiához való kapcsolódás áll a középpontban, de nála az Eucharisztia mindig „csak” Jézus szenvedéséről szól. Beatrix látomásai ennél gazdagabbak. Van például egy olyan látomása, amikor arra biztatja őt Jézus, hogy menjen sokszor áldozni, mert az Oltáriszentség mennyei gyógyszer, és erőt ad. Kevés a forrásunk Szent Margitról, azt viszont tudjuk, hogy minden róla szóló dokumentum a szentté avatása miatt készült, míg Beatrix esetében az életrajzíró szándéka csak az volt, hogy megörökítse az életútját.

Kép

Deák Hedvig – Kép: MSZKI

Van valami összefüggés az Oltáriszentséggel kapcsolatos misztika és a között, hogy Beatrix kb. hetven évet élt? A középkorban ez elég soknak számított.

Nem vagyok benne biztos. Szerintem egyrészt a középkorban is érhettek meg nagyon magas korokat, de a gyermekhalandóság is nagyon magas volt. Kolostori körülmények között lényegében vegetáriánus életmódot folytattak, amit a nők esetében egészséges mértékű fizikai igénybevétel egészített ki – így azért nem volt lehetetlen. 

Sok esetben magas társadalmi presztízsű közegből indultak ezek a művelt nők. Írni-olvasni tudtak, műveltek voltak, és nyilván nem is a legszegényebbek közül kerültek ki. Van ebben törvényszerűség?

Legfeljebb annyi, hogy Németalföld a textilipara miatt rendkívül fejlett, városias régiója volt Európának. A begina mozgalomhoz mindenképp kellett egy városias közeg és egy polgári réteg, ahonnan ők kikerültek. 

Beatrix az anyanyelve mellett latinul is írt és olvasott, van olyan látomása, amelyben Jézus latinul beszél hozzá, Beatrix pedig érti. Szent Ferenc szintén egy jómódú kereskedő fia, ő is tudott latinul. Létrejött tehát egy olyan művelt polgári réteg, amelyben kibontakozik ez a lelkiség. 

Csak összehasonlításképpen: Magyarországon az első anyanyelvű kódex a 15. század második feléből maradt fenn, az óbudai klarisszák és a Nyulak-szigeti domonkos apácák olvasmányai jelennek meg benne. És pont azért volt magyar nyelvű, mert nem tudtak megfelelően latinul, viszont igényelték, hogy a lelki irodalom rendelkezésükre álljon.

A misztika megjelenik egyáltalán itthon a női szerzetesség körében? 

Ha a misztikát közvetlen istentapasztalatnak tartjuk, Margitnak biztosan volt misztikus élete, csak nem tudta kifejezni, illetve nem értették meg. Abból kiindulhatunk, hogy akinek nagy hatású misztikus élete volt, azt érdeklődés övezte, és alighanem fennmaradt az emlékezete. Hazánkban ilyen példa csak egy van, Szent Margité, miközben Svéd Szent Brigitta tisztelete is kibontakozott, tehát volt rá érdeklődés. Vagyis arra van bizonyítékunk, hogy a misztikus irodalomra való érdeklődés jelen volt a 15. század második felében Magyarországon. 

Názáreti Beatrix művéről is beszéljünk egy kicsit: miről szól a könyve?

A most megjelent kötetben két változatban is szerepel a szeretet hét módját taglaló műve: a középholland verzióban maga Beatrix „hét módot” említ, ami eljuttathat Istenhez, míg az életrajzíró által latinra fordított verzióban már hét lépcső szerepel. Ő tulajdonképpen megpróbálta érthetőbbé tenni az eredeti szöveget. A hét mód arról szól, hogy az Isten felé vágyakozó lelket hogyan keríti hatalmába az Isten szeretete. Ma a szöveg eredeti középholland – illetve abból fordítva magyar – megfogalmazásait nem is annyira könnyű befogadni, nyelvezete rendkívül szenvedélyes, erotikus. 

A latin változat érthetőbb, mert a szerző ott már értelmezi is a dolgokat. A szeretet hét módjának leírását átszövi az úgynevezett jegyesmisztika, amikor a lélek és az Isten kapcsolatát a menyasszony és a vőlegény kapcsolatához hasonlítják. Ezt persze nem Beatrix találja fel, előtte már többek között Szent Bernátnál is megjelenik. Mindazonáltal a szövegnek olyan érzelmi intenzitása van, ami a mi felvilágosult, racionális fejünknek már fura, neki viszont természetes volt. 

A szöveg arról szól, hogy az érzelmeit is teljesen meghódítja az Isten iránti szeretet, és hogy ez szinte tébolyító, és a testére is hatással van. 

A felvilágosodás után ezekkel a képekkel óvatosabban bánnak, így aztán a Beatrixéhoz hasonló lelki élményt ma már szárazabban fejeznénk ki.

A könyv megjelenésének mi volt az apropója?

Daróczi Anikó irodalomtörténész, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára régóta foglalkozott az életúttal és a középholland szöveggel irodalomtörténeti szempontból, az ő munkáját egészítette ki az életrajz latin fordításával és a bevezető tanulmánnyal Leonas Alex, szintén a KGRE tanára.

Kiknek lehet fontos olvasmány?

Egy középkori szerző lelki élményeit ma talán nehéz befogadni, az egyéni életút, az egyén kapcsolata Istennel – amelyből nők esetén elég keveset ismerünk a középkorban – viszont érdekes lehet bárki számára, aki Istent keresi. Ha már itt tartunk: az utóélet is érdekes, Názáreti Beatrix kolostora ugyanis sajnos elpusztult a napóleoni háborúkban, a 19. században viszont trappista apácák az iránta való tiszteletből újraalapították, és ma is létezik. Fizikai kontinuitás nincs, de spirituális van. És ne feledjük: hasonló lehetett talán Szent Margit is.