„Csak legyünk már túl rajta!” – Inkább békés legyen az ünnep, mint tökéletes

A túlzások ünnepe

Nincs még egy olyan ünnep az évben, amely annyi elvárást generálna, és amelyre annyit költenénk, mint a karácsonyra. Úgy gondoljuk, olyankor mindennek tökéletesnek kell lennie, így egy idő után a tennivalók hegyként nehezedhetnek ránk. 

„Mire eljön a szenteste, sokan úgy állnak a karácsonyfánál, hogy fizikailag és érzelmileg is kimerültek. 

Hiába van együtt a család, hiába a szépen feldíszített fenyőfa, mégis hiányzik valami: a meghittség, amit az ünneptől vártunk. 

A feszültség és a hiány nem azért jelenik meg, mert rosszul ünneplünk, hanem mert olyan elvárásrendszert próbálunk fenntartani, amely nincs összhangban az emberi működéssel” – mondja a szakember, aki szerint akkor sem történik semmi, ha egy-két fogással kevesebbet főzünk. Ellenben minél nyugodtabb, meghittebb légkört tudunk teremteni otthon, annál inkább örömként tudjuk megélni az ünnepet, melynek a valódi lényege továbbra is az, hogy egymáshoz kapcsolódjunk, és úgy tudjunk együtt lenni a szeretteinkkel, hogy elengedhessük magunkat közben. 

Van, aki csak túl akar lenni rajta

„Nem lennék meglepve, ha nem egy háziasszony és édesapa a szíve mélyén olykor nem pusztán pozitív érzéseket táplálna a szenteste iránt, titkon nagyokat sóhajtva: csak legyünk már túl rajta. Pedig lehet máshogy csinálni. Lehet leválni a szokásokról, amelyeket már csak a kényszer tart fenn, és olyan formát találni, ami valóban rólunk szól és feltölt bennünket. A változtatás sokszor bátorság kérdése, de ha megtesszük, elképesztően felszabadító tud lenni” – mondja Deliága Éva.

Kláriék számára minden évben kész logisztikai kihívás, hogy az ünnepek alatt mindenkihez eljussanak. A folyamatos jövés-menés, a sok összejövetel azonban egyre inkább teher számukra. Ezért úgy döntöttek, idén félreteszik a megfelelési kényszerüket, és a szentestét négyesben, szűk családi körben, nyugalomban töltik, és majd csak 26-án mennek át a szüleikhez és a testvéréékhez.

Klári már most úgy érzi, mázsás súly került le róla azzal, hogy a szenteste és karácsony első napja is csak az övék lesz.

Inkább legyen békés az ünnep, mint tökéletes

„A karácsony kapcsán is fontos, hogy megtaláljuk benne azt, ami motivál és merjünk változtatni azon a merev szabályrendszeren, ami már senkinek sem jó” – javasolja a szakember, akinek a tanácsát mi már évekkel ezelőtt megfogadtuk. December 24-ére kialakítottunk egy saját ünnepi ritmust: azt a napot hármasban töltjük a férjemmel és a nagylányunkkal. Délelőtt kimegyünk futni a természetbe, és ebédre csak valami könnyű ételt fogyasztunk, mert estére készül a mennyei ököruszályleves – amit reggel csak össze kell készíteni, egész nap nincs vele gond – és a diós-vaníliakrémes babka. Azelőtt minden „rásűrűsödött” a 24-ére, és ettől eleve feszülten indultunk neki az ünnepnek. Ezért is változtattunk: a karácsonyfát már pár nappal előbb feldíszítjük, 24-én pedig olyan dolgokat csinálunk, amik csak rólunk szólnak. 

Kata és családja is átkeretezte a karácsonyt övező szabályrendszert: „Nálunk is volt néhány olyan karácsony, amiket tudatosan teljesen máshogy csináltunk. Egyszer például 25-én a vendégeskedés helyett, elmentünk együtt egy wellnessfürdőbe szaunázni, ami azóta is az egyik legjobb ünnepi élményem. És volt olyan is, hogy anyu azt mondta, idén nem akar mindent ő csinálni, inkább utazzunk el. Elmentünk egy hotelbe, ahol svédasztalos vacsora várt bennünket, és az egésznek olyan békés, meghitt hangulata volt.” 

Ajándékmaraton – mintha az életünk múlna rajta

A karácsony anyagilag is megterhelő. Mire mindenki megkapja az ajándékát, beszerezzük a vendéglátáshoz szükséges alapanyagokat, italokat, díszeket, könnyen százezrekben mérhető a kiadás. 

Mi pár éve hoztuk meg azt a döntést, hogy a felnőttek egymásnak nem vesznek ajándékot. Rájöttünk, hogy számunkra a találkozás a legnagyobb érték, és szeretnénk a hangsúlyt erre helyezni. Így csak a gyerekek kapnak meglepetést.

És annak a pár ajándéknak a beszerzését is egyszerűsítettük: a férjem intézi a fiúkét, én a lányokét. 

„Egy másik jellegzetes karácsonyi csapda: a gyerekek elhalmozása ajándékokkal. Mintha valami versenyről lenne szó, hogy ki tud szebbet, jobbat, drágábbat ajándékozni. Ez azért veszélyes, mert évről évre felül kell múlni önmagukat: tavaly videójátékot kapott a gyerek, idén már a legújabb okostelefont kéri. A hangsúlyok megtalálása sokszor komoly kihívás a szülőknek. Szeretnének örömet okozni a gyerekeknek, ugyanakkor az ajándékozásnak vannak ésszerű határai” – figyelmeztet az egyre drágább ajándékok lefelé húzó spiráljára a szakember. 

Ennek az elkerülésére már vannak jó példák: ismerek olyan családot, ahol bevezették a húzást, így mindenki kap ajándékot, de csak attól, aki őt húzta. A közös élmény mint ajándék is jó alternatíva lehet, amikor olyan együtt töltött idővel, közös programmal lepjük meg a szeretteinket, amiben tudjuk, hogy örömüket lelnék. Bármit választunk, az vezéreljen bennünket: inkább békés legyen az ünnep, mint tökéletes!

Vendégségben a puszi soha nem kötelező

Nagyon sok család számára a karácsony igazi kanosszajárás: ilyenkor egy-két nap alatt akár négy-öt helyre is el kell jutni, ami önmagában megerőltető. Ha van kisgyerek a családban, az ő megszokott ritmusát is teljesen felborítja ez a jövés-menés: kimarad a délutáni alvás, és az étkezések sem a szokott időben vannak. Csak az autóban szundíthatnak egyet, majd sokszor hirtelen egy számukra idegen közegbe csöppennek, ahol talán még sosem vagy nagyon régen jártak. Nem csoda, ha lassan oldódnak fel. És ekkor jön a kötelező puszi, amit rájuk erőltetünk. Látjuk, hogy fáradtak, mégis elvárjuk, hogy köszönjenek és puszit adjanak. 

Deliága Éva azt javasolja: ilyenkor engedjük nekik, hogy mögénk bújjanak, és jelezzük a vendégseregnek, hogy majd köszönnek, amikor készen állnak rá.

Egy ismerős család úgy oldotta meg ezt a problémát, hogy megkérték a nagyszülőket és a közeli rokonokat: amíg kicsik a gyerekeik, ők utazzanak hozzájuk. „Egy jövős-menős karácsony után fogadtuk meg: ilyet többé nem akarunk. Következő évben az egyik nagymama jött hozzánk négy napra, majd néhány nappal később a másik. Így mindenki nyugodtabb volt. Nem kellett rohanni, az ünnep végre nem a túlélésről szólt” – meséli az édesanya saját elhatározásukat, ami immár sok éve sikeresen működik.

A jó gyerek megül az asztalnál

A pszichológusnak karácsonykor sok szülő újra és újra felteszi ugyanaz a kérdést: normális-e, hogy a három és hat év közötti gyerek nem üli végig a karácsonyi ebédet, látványosan unatkozik, félbeszakítja a beszélgetést, és egyszerűen nem lehet vele „bírni”. A szakember szerint ez teljesen természetes, hiszen a felnőttek a feje fölött beszélgetnek, ő pedig nem érti, miről van szó, és szeretné, ha a helyzet számára is kezelhető lenne. Sok szülő fejében él egy elvárás, hogy a „jó gyerek” megül az asztalnál, és csendben hagyja a felnőtteket beszélgetni. Pedig ez ebben a korban egyszerűen nem reális, mert a gyerek életkori sajátosságai felülírják ezt az erősen idealizált elképzelést.

„Gyakran javaslom a szülőknek, hogy tudatosan osszák meg a figyelmüket. 

Ha elmennek az anyuka családjához, és kávézáskor beindul egy beszélgetés, az apuka vonuljon kicsit félre a gyerekkel a karácsonyfa mellé vagy a játszószőnyegre.

Így az anyuka nyugodtan tud pár szót váltani a saját szüleivel, a gyerek pedig kap egy kis teret és figyelmet, amire ebben a helyzetben szüksége van” – mondja a szakember.

Van, amin nem tudunk változtatni

Persze van, amikor az elhatározás, a változtatás szándéka „elvérzik” egy-két ismerős, rokon szabályokhoz, megszokáshoz való makacs ragaszkodásán. Aki nem együttműködő, azzal tényleg nem tudunk mit kezdeni. Ilyenkor nincs más választás, ezt el kell fogadni.

És valahol ez a karácsony üzenete: fogadjuk el egymást úgy, ahogy vagyunk, ne akarjuk teljesen átformálni a másikat. Az édesanyánk bizonyára idén karácsonykor is hatféle étellel és ugyanennyi süteménnyel vár majd, és a felét még el is csomagolja. Ne utasítsuk vissza, mert neki ez fontos. A kis dolgokban engedjünk, ellenben a nagyobb horderejű szabályokon és rutinokon, amelyektől mindenki szenved, merjünk változtatni!

Gyakran ismételt kérdések – Deliága Éva válaszol

Sorozatunkban Deliága Éva integratív gyermekterapeuta, tanácsadó szakpszichológus segít eligazodni a szülőket leggyakrabban foglalkoztató kérdésekben – a nevelési dilemmáktól a nyári szünet megszervezésén át egészen az iskolakezdés kihívásaiig. A témához kapcsolódó korábbi írásainkat itt találod.

Decemberben a hónap témája: Legyen ünnep a földön!
Kapcsolódó cikkeinket itt találjátok.