Többet ésszel, mint idővel – Így veheted vissza az irányítást az életed felett a hatékonyság-szakértő szerint

Mit takar az időgazdálkodás- és hatékonyság-szakértő elnevezés?

Szomorúan látom, amikor valakinek egy hosszú munkanap után éppen a szeretteire, saját magára, a számára kedves tevékenységekre nemcsak ideje, de lelki energiája sem marad. Sokszor olyan állapotban keveredünk haza, mint akit a kutya megrágott. Otthon már azt sem vesszük észre, hogy a gyerekünk milyen aranyos történetet mesél, vagy nem tudunk rácsodálkozni a rajzaira, a kreatív energiáink pedig estére végképp elapadnak. A munkám során abban segítek az embereknek, hogy egy olyanfajta életritmusra találjanak rá, amely teret, időt és energiát is biztosít nekik, hogy megélhessék azt, ami tulajdonképpen az élet sava-borsa. 

Mikor vált fontossá számodra a helyes időgazdálkodás?

Olyan tizenkét éves lehettem, amikor a kezembe került egy személyes hatékonysággal foglalkozó könyv. Egy este alatt a végére is értem. Onnantól kezdve mindent elolvastam, amihez csak hozzájutottam a témában, és közben a különböző technikákat, módszereket próbálgattam. Tettem ezt egyrészt a saját szórakozásomra, másrészt azért ennél jóval mélyebb okai is voltak. Sok minden megváltozott a családunkban, több szempontból bizonytalan volt a gyerekkorom. 

Talán öntudatlanul is így próbáltam valamilyen kontrollra szert tenni, hogy legalább az időnek lehessek én az ura, ha már semmi másra nincs ráhatásom. Egyfajta kapaszkodót jelentett.

Ebben voltak pozitívumok, ugyanakkor a későbbiekben számos dolgot el kellett engednem, mert az sem jó, ha túlszabályozzuk az életünket. A saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy bizony a rugalmasság sokszor többet ér, mint önmagunk túlzott fegyelmezése. Azóta már azt is tudom, hogy az én szeretetnyelvem az idő. Akkor érzem, hogy szeretnek, ha időt töltenek velem, és ez fordítva is igaz. Azt látom, hogy ezzel sokan vagyunk így. 

Később villamosmérnökként végeztél, majd közel tíz évig informatikai tanácsadóként dolgoztál. Hogyan fordultál újra az időgazdálkodás felé? 

Első ránézésre talán távolinak tűnik ez a munka a témától, de IT-tanácsadóként már egy lépést tettem a segítő szakma felé. Bár elsősorban informatikai területen dolgoztam, a munkám kulcsa mégis az emberekkel való kommunikáció volt. Néha tartottam tréningeket a hatékony időgazdálkodásról, de akkoriban még nem ez volt a főállásom. Aztán megszülettek a gyerekeim, hat évet töltöttem velük otthon. 

Ez idő alatt, hogy megőrizzem a józan eszemet, és ne csak a gyerekekkel kapcsolatos feladatok tegyék ki a mindennapjaimat, elkezdtem blogot írni a jó időbeosztásról, a saját tapasztalataimról, a bevált módszerekről. Az írásaim váratlanul sikeresek és olvasottak lettek, majd megérkeztek az első megkeresések. Így aztán mire vissza kellett mennem dolgozni, gyakorlatilag már letettem egy működő vállalkozás alapjait. Kilenc éve, sokévnyi tanulás és tapasztalás után éreztem elérkezettnek az időt, hogy időhatékonyság-szakértőként folytassam a karrieremet. 

Mi a hatékony időgazdálkodás alapja?

Amikor az időgazdálkodásról beszélünk, sokan teendőlistára vagy valamilyen applikációra gondolnak. Pedig ez a legkevesebb az egészből. 

Sokkal érdekesebb az, hogy vajon kellő önismerettel vizsgálom-e meg, hogy számomra mi az, ami fontos és mi kevésbé, mire kellene nemet vagy igent mondanom. 

Mit kell megerősítenem és miben kell változtatnom annak érdekében, hogy legalább valamilyen szinten úgy élhessek, ahogyan én szeretnék? Nem hiszek abban, hogy mindenkinek arra jut ideje, amire akarja. Abban azonban igen, hogy mindenkinek van valamekkora mozgástere. 

Többségünknek nehezen megy, hogy nemet mondjunk…

Ez így van, ráadásul a nők a férfiaknál is nehezebben mondanak nemet. Gyerekkorunkban azt halljuk, hogy jó kislányként kell viselkednünk. A nemet mondás kultúrájának, bizony van hova fejlődnie. Egyrészt meghatározza a viselkedésünket, hogy a magyar társadalom erősen tekintélyelvű, másrészt nagyon gyakran automatikusan mondunk igent ahelyett, hogy néhány pillanatra megállnánk és gondolkodnánk. Az ügyfeleimnél sokszor látom, utólag jönnek rá, hogy különösebb erőfeszítés nélkül is mennyi mindenre tudtak volna nemet mondani, de az automata üzemmód meggátolta őket ebben. 

A jó célok megfogalmazása lehet az első lépés?

Alapvető a célok megfogalmazása, de még ennél is fontosabbnak gondolom, hogy legyen egy szilárd meggyőződésem arról, milyen értékek szerint szeretnék élni. Mi az, ami fontos számomra az életben. Ezek jelölik ki az utat a következő lépéshez, hogy megfelelő célokat tűzhessünk ki. Az értékrendszer ugyanis iránytű, amelyhez mindig tudom igazítani az aktuális céljaimat. Meg kell vizsgálni, hogy mennyire önazonos az irány. Vajon mennyire fakadnak a törekvéseim a belső motivációmból vagy mások vélt vagy valós elvárásaiból? Visszajutunk az önismerethez. 

Merek-e a saját belső iránytűm szerint menni előre, és annak megfelelően merek-e akár nagy, akár napi szintű döntéseket hozni? Vagy pedig nem támaszkodom erre az iránytűre, és akkor elsodor az élet. 

Hiszek abban, hogyha minél több ember azzal tudna foglalkozni, amit értékesnek talál, jobb volna a világ. Látjuk, hogy azoknál a cégeknél, ahol a „legutolsó” alkalmazott is megérti a vállalati filozófiát, és azonosulni tud vele, az eredmények magukért beszélnek. Ha például a kertész magáénak érzi a vállalat koncepcióját, akkor látni fogja, hogy a saját munkája – legyen az fűnyírás vagy virágültetés – miképp kapcsolódik a nagy cég egészéhez és a mögötte rejlő filozófiához. Így egészen másképpen indul el reggel dolgozni, másképp végzi a munkáját, másképp tér este haza, mint az, aki csak azért dolgozik, mert pénzt fizetnek neki. 

Kép

Fotó forrása: erdelyiboroka.hu

Van olyan hiba, amelyet már az első lépésnél elkövetünk?

Tipikus hiba az automatizmus. Az olyan jellegű kijelentések, mint az „én már nem változom”, „eddig is így csináltam, jó lesz ez így” – ezek a legkártékonyabbak. Mert nem lesz jó, hiszen közben szenvedsz. Nagyon sokszor lehet látni családi munkamegosztásokban az „eddig is elvoltunk” mentalitást, miközben az egyik fél teljesen kifacsarodott. Vagy amikor munkahelyet vált valaki, de viszi magával a korábbi berögződéseit. 

Mi lehet erre a megoldás?

El kell kezdeni mindent megkérdőjelezni. Vajon tényleg engem szolgál az adott szokás? Ha nem, akkor hol tudok első körben beavatkozni. Nem lehet egyszerre mindent megváltoztatni. Csak apró, de következetes lépésekkel érhetünk el sikert. Ebben segítek az ügyfeleimnek. Megkeressük, mi lehet az az első lépés, amely elindíthatja a változást, és megfigyeljük, hogy mi történik ennek hatására. Ha bevált, akkor érdemes továbbhaladni ebben az irányban, ha nem, akkor pedig egy másik pontot keresünk. Így tudjuk apránként fölfejteni az aktuális helyzetet, és keresgélni, hogy hol lehet még csiszolgatni, hogy élhetőbbek legyenek a hétköznapok. 

Ez jelenthet akár csak annyit, hogy picit korábban kelek fel reggel, hogy nyugodtan meg tudjam inni a kávémat, és kényelmes ritmusban induljon a napom. 

Van olyan tapasztalatom, hogy valaki csak ennyit változtatott a reggeli rutinon, és már ennyitől sikerélményt sikerélményre halmoz, azóta pedig már nagyobbakat is mer lépni.

Mennyi idő kell egy új szokás kialakulásához?

Van olyan szokás, amit ha holnap beépítesz a napodba, életed végéig veled marad. Mással pedig évekig küzdesz, és a legnagyobb következetesség mellett sem válik szokássá. Sok tényezőtől függ: személyiség, élethelyzet, időzítés, a szokás jellege, a hozzá társított gondolataink és érzéseink. Az akaraterő mellett fontos, hogy megfelelően készüljünk fel egy szokás megváltoztatására. 

Ezért is lett a mottóm: többet ésszel, mint idővel. Soha nem fogadalmakat teszünk, hanem célokat határozunk meg, ehhez pedig megteremtjük a megvalósítás lehetőségét. Megtervezzük az utat. Előre feltérképezzük a lehetséges buktatókat. Megvizsgáljuk, mivel tudjuk kipárnázni a célig vezető utat, honnan számíthatunk segítségre: belülről és kívülről. 

Évekig a multitaskingot tartották az eredményesség zálogának, vagyis azt, ha több tevékenységet egyszerre végzünk. Ma azonban egyre gyakrabban halljuk ennek az ellenkezőjét.

A multitasking egy gyors feladatváltogatás, amely a legkevésbé hatékony. Ereje a fókuszált munkának van. A multitasking viszont „kiváló” lehetőséget kínál egyrészt arra, hogy borzasztó stresszt generáljak magamnak vele, másrészt egységnyi idő alatt sokkal kevesebb feladatot tudjak elvégezni, harmadrészt pedig rengeteg hibázási lehetőségnek nyújt teret, így aztán még több munkát adok magamnak vele. Nyilván nem arra gondolok, hogy autóvezetés közben ne tudnék énekelgetni. Két valódi figyelmet igénylő munkát azonban nem lehet egyszerre végezni. 

Ha egy izgalmas film nézése közben akarunk egy bonyolult receptet elkészíteni, akkor vagy a vacsorából marad ki valamelyik hozzávaló, vagy a filmből mulasztunk el egy részletet.

Rengeteg ábra készült arra arról, hogy amikor két feladatot egyszerre próbálunk elvégezni, az mindig hosszabb időt fog igénybe venni, mintha előbb az egyiket, majd a másikat csináltuk volna meg. Ennek egy csomó pszichológiai, neurológiai, praktikus magyarázata van. Mégis nagyon sokszor próbáljuk a feladatokat multitaskinggal elvégezni, akkor is, ha nem kényszerít rá igazából semmi. Ha valaki úgy érzi, ez rá is igaz, akkor máris egy fontos változás lehet, ha nem párhuzamosan, hanem szépen sorban, egymás után végzi el a teendőket. Ez a hatékonyság egyik kulcsa, amellyel sok időt tudunk spórolni.

Törekedjünk az egyensúlyra?

Nem szeretem az egyensúly kifejezést, mert fals képet mutat, és nyomasztó terhet rak ránk. Azt sugallja, hogy igazán sikeres ember az lehet, aki folyamatosan egyensúlyt teremt az élete minden területén. Nem hiszem, hogy ezt lehet tökéletesen csinálni. Fontos azonban, hogy folyamatosan körültekintőek, rugalmasak legyünk, és merjünk változtatni, ha szükséges. Az aktuális helyzetből érdemes a lehető legtöbbet kihozni, az pedig mindig változik. 

A folyamatosan változó körülményekhez képest kell lavírozni, tudva, hogy mik az igényeim. Nemcsak a sajátomra gondolok, hanem a családra, a munkára is. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor autót vezetek. Nem automatikusan indul el a kocsim valamerre, hanem előtte megnézem, hogy az adott napon melyik útvonalon érdemes menni. 

Lehet, hogy az egyik gyorsabb, de a másik egy erdős részen vezet át, én pedig inkább azt választom, hogy szebb tájon haladjak keresztül.

Nem automatikusan kell a napot tervezni, hanem megfontoltan, hogy mire van szüksége a munkánknak, a családnak, magánéletünknek, az énünknek. 

Az énünknek?

A kulcs a folyamatos újratervezés és az erőforrások folyamatos felmérése. A legtöbbet azzal tudom adni, ha odafigyelek önmagamra is. Nemcsak az olyan alapvető dolgokra gondolok, mint az elegendő alvás és mozgás, egészséges étkezés, mert emellett rengeteg más tényező is szerepet játszik. Például milyen a lelkiállapotom, milyen az energiaszintem, a nők esetében fontos beszélni a ciklustudatosságról, nyomja-e a vállamat valamilyen teher, vár-e rám a közeljövőben valamilyen nagyobb projekt, amiről már most tudom, hogy mennyi plusz feladatot ró majd rám. 

Ha ezeket nem veszem figyelembe, és nem strukturálom át ennek megfelelően az egyéb teendőimet, nem csinálok teret a számukra, akkor biztosan úszni fogok az árral. Az énidő nem luxus. Nem kell felrúgni az életünket, csak találjuk meg azokat az értékes tíz perceket, félórákat a napunkban, amelyekkel minőségi változást tudunk elérni. 

Ez a cikk eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>