Európában egyedülálló reptérlátogatás Ferihegyen – bejártuk az utasoktól elzárt részeket

Ha autóval közelítek a Liszt Ferenc Repülőtér felé, mindig összeszorul a gyomrom: attól tartok, hogy elnézem a kijáratot. Most azonban a körforgalom visszafordít a város irányába, oda, ahol már messziről láthatók a nyugdíjba vonultatott repülőgépek farkszárnyai. Horváth Csaba, az Aeropark Repülőmúzeumot működtető Légiközlekedési Kulturális Központ Közhasznú Nonprofit Kft. reptérlátogatás-szervezője már vár, ő lesz a kísérőm. 

Az Aeroparktól indulva a repülőtér felé haladunk autónkkal, kalauzolóm a főportánál engedélyt kér a belépésre, hiszen a repülőtérre természetesen nem mehetünk be ellenőrzés nélkül. Ugyanolyan átvizsgáláson kell átesnünk, mintha utasok volnánk. 

A zsilip előtt hosszú kocsisor áll, mert a dolgozóknak is kötelező az ellenőrzés. A gépkocsi ajtaját nyitva kell hagynunk, azt is átvizsgálják. 

Az épületben a repülőutak során már megszokott szürke tálcába kerül a szíjam, az órám, a kulcscsomóm. 

„Az ellenőrzés során kerültek már elő furcsa (és egyben veszélyes) tárgyak: egy családnak a röntgen mutatta ki az otthon elveszettnek hitt konyhakését, de talált már a biztonsági személyzet paprika- és gázspray-t, kézigránátra hasonlító kulcstartót, sőt még karikás ostort is” – idézi fel Horváth Csaba az emlékezetes eseteket az átvizsgálást követően.

Folyadékot bevihetünk, mert – a hivatalos terminus szerint – légiutastól különböző személynek számítunk, és egyébként sem szállunk fel repülőgépre. Alkoholt azonban tilos a reptér területére vinni. Ezt nehezen értette meg az a nyugdíjascsoport, amelynek 24 tagja 12 liter pálinkát hozott magával a túrára, és kétkedve fogadták, hogy a kijáratnál visszakapják majd az italt.

Kép

Fotó: Császár Tamás

Aladár, „aki” mindenhol feltűnik

Elindulunk a „kisvárosba”. Utak keresztezik egymást; járművek, garázsok, járműjavító-műhelyek mellett megyünk el, mi több, a repülőtér még saját mini hőerőművel is rendelkezik. Elhaladunk a havas eszközök bázisa előtt – a Budapest Airport már megkezdte a téli felkészülést. 

Nemcsak az Aeroparkban, a repülőtér területén is láthatunk muzeális korú gépeket, például a Malév első Tu-154-ét, amely 52 éve érkezett meg a magyar légitársaság flottájába, és Aladárnak hívják (a Malévnél a lajstromnevek alapján keresztelték el a gépeket). 

Belül üres, esetenként filmesek bérelik ki forgatásra. Ez az a Tu-154-es, amely időnkén a terminál közelében is feltűnik, amikor az utashidakat kalibrálják a szakemberek, de rendszeresen Aladár játssza a főszerepet a föntebb említett téli jégtelenítési gyakorlatok során is, tudom meg házigazdámtól.

Közben már a cargo járatok előtt vezet az utunk, akad, amelyik útra készül, hangosan jár a motorja. Majd az 1-es terminál előtti hatalmas területre érkezünk, parkoló business kisgépek között haladunk. 

A reptér teljes terülte 15 négyzetkilométer, a hatalmas területet az is jól érzékelteti, hogy a távolban körvonalazódó 2-es terminál a repülőtér középpontjának számít. Ezen az óriási földdarabon él Magyarország legnagyobb ürgepopulációja. A rájuk vadászó ragadozómadarakat különböző trükkökkel igyekeznek távol tartani a repülőtértől, hogy az érkező és induló gépeket megvédjék az esetleges ütközéstől. 

A Budapest Airport madár- és vadvédelmi szolgálata ketrecekkel csapdázza a madarakat, a befogottakat szabadon engedik – a Hortobágyon, hogy minél nehezebben találjanak vissza. Igaz, mivel a ragadozómadarak (is) jól tájékozódnak, találtak már meggyűrűzött, visszatérő egyedet.

Alkalmaznak még hangágyút, amivel megpróbálják elriasztani a madarakat; sugároznak hangszóróból madárvészjeleket, ugyanis, ha az állat meghallja, hogy fajtársai veszélyt jeleznek, elkerüli a területet. 

Kihelyeztek ülőfákat is, hogy ha már a reptérre került a ragadozómadár, legalább a leszállópályától messzebb ücsörögjön. 

Miközben Csaba mindezt elmondja, találkozunk a szolgálat egyik terepjárójával. Az egykori kertészethez érünk: itt nevelték azokat a dísznövényeket, amelyekkel a terminálokat díszítették, valamint ugyancsak itt kötötték a reptérre érkező delegációk számára a csokrokat. 

Repülőgépcsontvázak a bokorban

Egy csalitost hagyunk el, amelynek ölelésében hajdani Malév-gép alussza örök álmát. A Boeing 767-es a magyar légitársaság saját tulajdona volt, ám nem tudták egyben értékesíteni, ezért külön-külön adták el a használható alkatrészeit, mára csak a törzse maradt. Egy ragadozómadár köröz felette vijjogva.

Korfa 

A személyszállító repülőgépeket, amikor elérik a 20–25 éves kort, átalakítják áruszállítóvá. Ennek az az oka, hogy minél idősebb egy gép, annál drágábbá válik a szigorú átvizsgálása. A repülőgépeket A-tól D-ig terjedő skálán ellenőrzik, ahol az A jelenti az alapvizsgálatot, míg a D checkre 6–8 évente kerül sor; utóbbi esetben elemeire szedik a gépet. Amikor teherszállítóvá alakítják át a légi járművet, kiszerelik belőle az üléseket, a mosdókat, a konyhát, mindent, ami a teherszállításhoz fölösleges. Így könnyebbé válik a gép, és nagyobb terhet szállíthat magával. 

Egy másik füvön álló gép valamikor a Lufthansa flottáját erősítette, az Airbus A321-es a covid „áldozata”: a német légitársaság 41 gépet reptetett Ferihegyre tárolási céllal, amikor a járvány miatt időlegesen fölöslegessé váltak – ez az egy itt maradt. Jelenleg a reptéri tűzoltók gyakorlóeszköze. 

Előttünk magasodik a jellegzetes, két hatalmas oszlopon álló irányítótorony, amelytől nem messze található a központi tűzoltóbázis, ide jövünk. A garázsban sorakozó gépkocsik közül kettő Rosenbauer Panther gyártmányú, az „okosautó” különlegessége, hogy tetején található egy oltókar, oltódarura szerelve, amit 16 méteres magasságba képesek felemelni, hogy a repülőgép fölé „nyúlhasson”. 

A víztartálya 12 ezer literes (a kifejezetten vízszállításra használt gépkocsik 20 ezer litert is képesek tárolni), a jármű a teljes mennyiséget képes kiüríteni két perc alatt. Természetesen fel van szerelve habképző anyaggal és porral is. Képes magát megvédeni a hőtől, a jármű alján és tetején ugyanis vízszóró fejek találhatók, ami párafüggönyt képez a jármű körül. A szélvédője ettől függetlenül hőálló. 

Riasztáskor a tűzoltók a második emeletről csúsznak le – a bázis elhagyására egy percük van. 

A gyors reagálású szerek (tűzoltókocsik) oldalán található egy gomb, amellyel kívülről is azonnal indítható a jármű, amelynek rendszerei egy kábelen keresztül folyamatosan üzemkészen, melegen tarthatók. Induláskor a kábelt automatikusan kilöki magából a jármű. 

Félreértett munkafolyamat

Horváth Csaba felidézi, hogy egy alkalommal nyugdíjascsoportot vezetett körbe, és amikor a központi tűzoltóságra értek, felidézte: riasztás esetén akkor is azonnal indulniuk kell a tűzoltóknak, ha éppen a zuhany alatt állnak. Az értesülés birtokában három szépkorú hölgy sétált a csúszdához, majd közölték: összeadnának pár ezer forintot, hogy megnézhessenek egy ilyen próbariasztást. Azt utólag tudták meg, hogy egy boxert ilyen esetben is felvesznek a tűzoltók.

A központi mellett a reptér területén két kisebb tűzoltóállomás is található, egy az 1-es terminál közelében, egy másik a 2-es pálya végében. Azért van szükség három telepre, mert az előírás szerint a tűzoltóknak három percen belül úgy kell a helyszínre érkezniük, hogy szükség esetén már a szükséges oltóanyag felét is felhasználták. Ahogy kitesszük a lábunkat a központi tűzoltóság épületéből, felzúgnak a szirénák: próbariasztást rendelnek el.

Ámulat a trafóháznál

A tűzoltóságtól az irányítótorony felé kanyarodunk, de nem azonnal: közlekedési lámpa várakoztat bennünket, meg kell várnunk, míg egy gép leszáll. Amíg állunk, egy ürge bújik elő odújából, és két lábra állva kémleli a tájat. 

Egy alagúton keresztül folytatjuk utunkat, ami két gurulóút között vezet át – azokat ugyanis szintben nem keresztezhetjük. Az alagutat egyébként azok használják, akik a torony és a terminál között közlekednek. 

Kiszállunk az autóból, szinte karnyújtásnyira a leszállópályától. Egy óriási teherszállító dübörög el mellettünk. Közelről figyelhetjük meg azt is, amint egy repülőgép-vontató segítségével (ami felemeli a parkoló, indulásra kész gép első kerekét) kitolatják a beszállóhelyről. 

A rampás – aki a teljes földi kiszolgálási folyamatot irányítja – vezényli le ezt a manővert, valamint navigálja a pilótákat „tolatás” közben, hiszen a repülőgépeken nincs visszapillantótükör. 

Így a személyzet azt sem látja, ha esetleg az egyik hajtómű nem működik helyesen – ilyen esetekben a rampás ezt is jelzi egy headseten keresztül. Elindul a Ryanair járata, a pilóták vidáman integetnek stábunknak. 

Kép

Fotó: Császár Tamás

Átautózunk a „trafóháznak” nevezett, használaton kívüli kis épülethez, ahonnan a legjobb a kilátás a felszálló járatokra. Éppen egy iskoláscsoport csodálja a hatalmas gépek levegőbe emelkedését: a pálya végén feldübörögnek a motorok, egyre nagyobb sebességgel közelít felénk a járat, majd a pilóta éppen a gyerekek előtt emeli fel a gépet. Teljes az ámulat. 

A hátunk mögött a távolban az egyes terminált látjuk, épületét Dávid Károly már 1939-ben megtervezte, a második világháború alatt azonban leálltak az építkezések. A világégés során bombatalálat is érte a területet, ezért a ferihegyi repteret csak 1950-ben nyitották meg, addig Budaörs fogadta a járatokat – tudom meg Horváth Csabától, amíg várakozunk a következő felszálló gépre. 

Elárulja azt is, hogy a 23,5 méteres szintkülönbség van a 4 kilométer hosszú felszállópályában. Elindulunk túránk utolsó helyszínére, a leszállópálya elejére, ahonnan az említett szintkülönbség nagyon jól látható.

Egy bátor ürge szalad át előttünk, épphogy meg tudunk állni. 

A bevezető sárga lámpasornál parkolunk le.

Érkeznek a gépek, félelmetes, ahogy egy pontból szinte pillanatok alatt nőnek óriássárkánnyá. Döbbenetes élmény, amint csupán 50–60 méterre a fejünk fölött húznak el süvítve. Földet éréskor még a távolból is látni a futóműveik füstjét, ahogy a betonnal találkoznak. Pár másodperccel később furcsa hangot hallunk: a szárnyak által húzott légörvény utómoraját. 

Elkergették a szarkákat
Pár évvel ezelőtt nagy port vert fel, amikor kiderült, hogy a poggyászrakodók szisztematikusan fosztogatják az utazók csomagjait. A Budapest Airportnak sikerült jelentősen visszaszorítania a jelenséget, mert a rakodóknak kötelező munka közben testkamerát viselniük. 

Elindulunk a kijárat felé. Mint egy méhkas, olyan a reptér. Gépeket tankolnak, töltenek fel vízzel, ellenőriznek műszerészek. Egy Wizz Air-járat épp most parkol be; amíg a gép tetején és hasán piros lámpa villog, tilos megközelíteni, hiszen még aktívak a hajtóművei. Utasok tartanak a fogadóépületbe, mások éppen lépcsőznek hamarosan induló járatukra. Pilóták indulnak pihenni, más gépre most érkezik a személyzet. Az airport egy állandóan mozgásban lévő város. Megunhatatlan.