A világ nem lesz rosszabb attól, hogy boldogok vagyunk – végítélet-görgetés helyett jöhet a nyár!
Meleg van. A kék égen bárányfelhők kergetőznek, a fák lombjait halkan cirógatja a nyári szellő. A madarak énekelve beszélgetnek egymással, a levegőben hangos babakacaj csilingel, a nyári szimfóniát tompa csobbanások teszik teljessé. Itt fekszem a fűben fürdőruhában, a vízcseppek apró gyöngyökként gurulnak le a csípőmről, a családom boldogan játszik a napernyő alatt, miközben a Börzsöny zöld hullámai ölelnek körül. És miközben próbálok beleolvadni ebbe a békébe, mintha a bőröm alá mászna a világ zajos, fájdalmas valósága. Irán! Gáza! Dél-Szudán! Áradás! Aszály! Erdőtűz! Deep fake! Infláció! Globális klímakatasztrófa! Érzem, ahogy a szorongás éles fekete karmaival megragadja ezt az idilli családi képet, és kitépi a lelkemből, hogy a helyére jól befészkelhesse magát, beterítve fullasztó leheletével. Nem lehetne, hogy néhány napig szünetet tartsak a doomscrollingban, és csak élvezzem, hogy nyár van, és létezem?
A koronavírus-járvány idején mindenki igyekezett megküzdési stratégiát találni a világméretű szobafogságból fakadó frusztráció leküzdésére. Számunkra egy afféle rendhagyó családi társasjáték volt a tudatos heti menekülés, amit „tematikus estnek” neveztünk el. Minden héten kiválasztottunk egy országot, aminek a kultúrájába beleástuk magunkat, előre megterveztük, milyen helyi specialitást fogunk főzni, jelmezeket, lakásdíszeket készítettünk, tanulmányoztuk a zászlókat és egyéb szimbólumokat, hétvégére mindent előkészítettünk, és csaptunk egy nagy bulit – amibe a gyereket is bevontuk. Volt ókori görög poliszparty, amerikai hotdogozás, riói szülinap (29!), hawaii loco moco, olasz pasta, mexikói mulatozás és mélytengeri kaland – utóbbi persze semmilyen országhoz nem köthető, de nagyon szerettem volna ruhát varrni a kiselejtezett fehércápás zuhanyfüggönyből!
Ezek az estek működtek, kiszakítottak a szomorú valóságból, és azt kell, hogy mondjam, boldogok voltunk – és ettől néha bűntudatunk lett. Van jogunk bulizni, amíg mások lélegeztetőgépeken küzdenek az életükért? Érezhetjük jól magunkat a sok szenvedés közepette?
Állítólag nem mi vagyunk az egyetlenek, akikben felvetődött ez a dilemma, még szakkifejezés is van rá: survivor’s guilt, vagyis túlélői bűntudat. Ez az az érzelmi állapot, amikor bűnősnek érezzük magunkat azért, mert túléltünk egy traumatikus eseményt, amibe mások belehaltak. Szakértők szerint azonban bátran tekinthetjük a mentális önvédelem részének, ha a nehézségek közepette is megtaláljuk a boldogságot, hiszen ilyenkor értjük meg igazán, hogy az öröm nem a szenvedés tagadása – hanem egy jó válasz a gyötrelemre.
Amikor nagy a bizonytalanság, az agyunk próbál minél több információt magába szívni a megküzdéshez, a kontrollérzés megszerzéséhez. Ez rövid távon lehet, hogy csökkenti a szorongásunkat, de hosszú távon pont az ellenkezőjét váltja ki. A rossz hírek sajnos úgy vonzanak minket, mint egy rossz fog a nyelvet: tudjuk, hogy nem kellene piszkálni, mégis mindig észrevétlenül visszatalálunk hozzá.
A doomscrolling kifejezés szó szerinti fordításban végítélet-görgetést jelent. Ez a kifejezés még a járvány idején terjedt el, amikor az emberek megszállottan bújták a Covidról szóló híreket (és álhíreket).
Manapság azt az időtöltést szokták így nevezni, amikor valaki folyamatosan negatív, aggasztó híreket, kommenteket olvas, és ez stresszt és frusztrációt vált ki.
Lehet, hogy éppen most hallottunk egy újabb állatról, amely a kihalás szélére sodródott, vagy híreket böngészünk a jégsapkák olvadásáról, fegyveres konfliktusokról, és közben észre se vesszük, hogy a hírek befolyásolják a hangulatunkat. A kattintásvadász sajtó egyébként is szeret dramatizálni, ezért a bejegyzéseket (és a hozzájuk kapcsolódó kommentszekciót) teljesen leuralták a negatív érzések.
Dr. Matthew Price, a Vermonti Egyetem munkatársa tanulmányában azt mutatta ki, hogy nagyon is van összefüggés a közösségi médiában megjelenő hírek olvasásának mértéke és a depressziós, valamint PTSD-s (poszttraumás stressz szindróma) tünetek között.
De ha a rossz hírek folyton-folyvást szembe jönnek velünk, hogyan tudjuk megóvni magunkat a negatív hatásoktól? Ássuk el magunkat a parton a homokvár alá? Fordítsuk el a fejünket, és tartsuk magunkat teljes szellemi sötétségben, mit sem tudva arról, milyen folyamatok zajlanak a világban? Nem erről van szó. A tájékozódás nagyon is fontos része az életünknek, ugyanakkor érdemes felállítani azokat a kereteket, amelyek segítenek elviselni a ránk zúduló szenvedést.
Igenis lehet a hírfogyasztásban önkontrollt gyakorolni a mentális egészségünk védelmében! Attól, hogy nem kattintunk rá minden linkre, amit a szudáni terrorista milíciákról kapunk, még nem leszünk sem tájékozatlanok, sem érzéketlenek.
A világ nem lesz rosszabb hely attól, hogy boldogok vagyunk! Sőt talán a jó dolgoktól feltöltekezve nagyobb erőt érzünk majd ahhoz, hogy segítsük a világ szenvedésének enyhítését.
A szakemberek szerint sokat javíthatunk a tanult tehetetlenség érzésén, ha proaktívakká válunk a számunkra fontos kérdésekben. Tehát, ha klímaszorongással küzdünk, keressünk fel egy környezetvédő szervezetet, és dolgozzunk együtt a probléma kezelésén, ha pedig aggódunk az éhező gyerekekért, tájékozódjunk, hogyan tudunk valós segítséget nyújtani a rászorulóknak.
Most jöjjön egy kis vízpart, napsütés, hideg málnaszörp, bográcsozás, gyerekkacaj a strandon, beszélgetések a tűz körül. Ebben a hónapban külön figyelmet fordítunk arra, hogy minél több olyan cikket olvashassatok a Képmás.hu-n, amelyek passzolnak a „vakáció-flowhoz”. Az Emberek zenekar ikonikus slágeréből kölcsönözve a gondolatot:
Júliusban a hónap témája: Süt a nap, nehogy szomorú légy!
Kérjük, támogasd munkánkat, ha fontosnak tartod a minőségi tartalmat!
Ha te is úgy érzed, hogy a kepmas.hu cikkei, podcastjai és videói megszólítanak, kérjük, segíts, hogy ezek a tartalmak továbbra is ingyenesen elérhetőek maradjanak.
Támogatom a kepmas.hu-t>>
