Mi történt az ötödikes gyerekemmel? – Az átmenet, amire senki sem készít fel

A diploma megszerzését követően Fenyő Rita Besenyőtelken helyezkedett el pedagógusként, ám pár év múltán váltott, és személyzeti osztályvezető lett egy multinál. Amikor szülés után visszatért a munkaerőpiacra, pénzügyi cégnél dolgozott 16 éven át kereskedelmi vezetőként. A tanítástól azonban valójában sohasem szakadt el: a multiknál is oktatott, csak felnőtteket. 

Amikor új felsővezetés érkezett a céghez, nem számítottak tovább a munkájára, ekkor gondolta úgy, hogy „leporolja” tanári diplomáját. Dunakeszire került egy általános iskolába, ahol megdöbbenve tapasztalta, hogy húsz év alatt szinte semmi sem változott az oktatásban (hiszen szülőként más megtapasztalni az iskoláztatást körülvevő állapotokat, mint pedagógusként). 

Nemcsak a padok, a táblák, de a tankönyvek sem változtak, miközben a világ teljesen kifordult a sarkából. 

Régi vágya, hogy iskolaigazgató lehessen, Dunakeszin majdnem azonnal teljesült, mert kinevezték helyettessé, mondván új menedzserszemléletet, más látásmódot honosíthat meg az intézményben. Ám hamar kiderült: alkatához nem illeszkedett a rendszer. 

Azt is észrevette, hogy a kilencvenes évek végéhez képest a tanárok, a diákok és a szülők közti kooperáció szinte teljesen eltűnt. Minden csoport egyaránt magányosan „bolyongott”, senki sem találta a pontos helyét a rendszerben. A projekteken szocializálódott Rita úgy látta, az lehet a megoldás, ha saját szisztémát épít, hogy az oktatás minden szereplője otthonosan érezze magát, és mindenki valódi segítséghez juthasson, ezért megalapította az ALFA Tanulóklubot.

A kezdetekkor célul tűzték ki, hogy a tanulóklubban hathatós segítséget nyújtsanak a gyerekeknek tanítás után, amivel leveszik a szülők válláról a gyerekkel tanulás terhét, így a szülők is minőségi időhöz juthatnak. A fő célcsoportba tartozó felsősök iskola után jártak tanulószobába, velük szaktanárok foglalkoztak. Emellett arra is törekedtek, hogy azok a tanárok, akik az ALFA-nál dolgoznak, jól érezzék magukat, szakmailag szabadok lehessenek, megvalósíthassák önmagukat. 

A magánintézményben lényegében nincs is fluktuáció. 

A munka megkezdése után viszonylag hamar kiderült, hogy gond van a rendszerben, de ekkor még nem vizsgálták tudományos módszerekkel a bajok gyökerét. Az eltelt öt tanév alatt azonban kikristályosodott, milyen problémákkal kell szembenéznie a mai oktatási rendszer minden szereplőjének. Ez nem más, mint az alsó és felső tagozat közötti váltás kritikus időszaka, amire kevés hangsúlyt fektetnek az oktatási rendszerben. 

Adódik a kérdés: hogyan lehet mégis orvosolni e gondokat? „Bármihez kezdünk az életben, tudatosság nélkül nem megy. Vagyis, ha tudatosítjuk a szülőkben, mi vár rájuk, nem fogja őket váratlanul érni. Jelenleg ugyanis még sokakat ér meglepetésként a gyerekeket érintő hatalmas fordulat, a terhek mennyiségének és minőségének változása” – véli Fenyő Rita. Mindezt igazolja, hogy az iskolakezdés után pár héttel minden évben ugrásszerűen megnő az ALFA tanulóklubba jelentkezők száma. Mi történik ekkor? Ebben az időszakban írják az ötödikesek az első témazárókat – a szülők pedig rádöbbennek, hogy valami nem stimmel: az addig kitűnő tanuló gyerekük sorra írja az egyes, kettes, hármas dolgozatokat. 

Hiába kérdezik a gyereket, megírta-e, megtanulta-e a leckét, ötödik osztályban ez már nem elég. Alsó tagozatban képességfejlesztés történik, a gyerekek nem találkoznak tanulásmódszertannal. A felsős pedagógusok ugyanakkor arra számítanak, hogy olyan „kész” tanulókat kapnak, akik képesek venni az akadályokat. 

Mi lehet a megoldás? Fenyő Rita és munkatársai készítettek egy szülői edukációs csomagot, amiben felhívják a figyelmet az alsó és felső évfolyamok közötti különbségekre előadások, webinárok formájában. Az oktatóanyag három lépcsőből áll, az első modulban arról esik szó, milyen belső változások zajlanak le a gyerekekben a felső tagozatba lépve. Tudatosítják a szülőkben, hogy a gyerekekben elindul egy belső pszichés változás, kezdenek átlépni serdülőkorba. 

Emellett további számos nehézséggel kell megküzdeniük: érzelmi túlfűtöttséggel, hangulatingadozással, megváltozott fiziológiai szükségletekkel (például az alvásidő eltolódásával), az identitáskereséssel.

Meg kell tapasztalniuk, hová tartoznak az új közösségben, hiszen felsőben általában megváltozik az osztályok összetétele, új gyerekek jönnek, régi barátok mennek el – ezekről mind muszáj beszélni velük. 

A szülők az előadás második részében a külső környezet megváltozásáról hallhatnak. Például: az első négy évben a gyerekek ugyanabba a tanterembe mennek be, ugyanott vannak a dolgaik, mindent ismernek a teremben, ugyanaz a helyük. Felsőben kapnak egy órarendet és vándorolnak a szaktantermek között, sok iskolában nincs a gyerekeknek szekrényük, ezért vinniük kell magukkal a tornafelszereléstől kezdve a hangszerig minden eszközt. 

Míg alsóban a legtöbb esetben végig egy tanító nénivel találkoztak, felsőben lesz 8–9 új tanáruk, azt sem tudják, hogy hívják őket. Új tantárgyaik lesznek, mindezek együtt borzasztó bizonytalanságot okoznak számukra. 

Illusztráció forrása: Rawpixel

A harmadik részben a tanulásmódszertan elsajátításáról esik szó. Alsóban a délelőtt tanult információt a gyerek délután gyakorolta, ezzel az rögzült benne, hogy az a tanulás, ha írnia kell valamit. 

Felsőbe lépve senki nem mondja el neki, hogyan kell egy-egy tananyagot megtanulni a különböző tantárgyakból, miközben negyedikig kis túlzással nem találkozott olyan leckével, ami tíz mondatnál hosszabb.

Pedig létezik protokoll az alsó és felső közötti váltásra, ami megtalálható az interneten is: a 15–20 éves dokumentumokban rögzítik, hogy negyedik osztályban február táján be kell mutatni a leendő osztályfőnököt, aki már az osztálykirándulásra is elkíséri a diákokat. A kicsiknek nyílt órákon kell részt venniük, és hosszasan lehetne folytatni. A probléma az, hogy a nagyobb településeken ennek a megvalósítására nincs kapacitás, leginkább a hatalmas fluktuáció miatt.

Fenyő Rita összeállított egy kérdéssort is a szülőknek: mit kérdezzenek majd a tanártól a fogadóórán, a legfontosabb ugyanis, hogy a szülő tisztában legyen az elvárásokkal. Szülőknek, gyerekeknek egyaránt létszükséglet a tankönyv használatának elsajátítása. Például: hogyan épül fel egy-egy tananyag; mire jók az alcímek, illetve az anyagok végén található ellenőrző kérdések; továbbá, hogy a tartalomjegyzékből ki lehet következtetni, nagyjából mi várható a témazáró dolgozatban; a könyv végén pedig kislexikon található. 

A felsorolt ismeretekkel egyben biztosítják a szülőt arról is: nem az alsós tanító néni volt hanyag, nem a gyerek lett gyengébb képességű, egyszerűen az elsajátítandó tananyag mennyisége és minősége változott meg, amihez a gyerek nem vagy nem megfelelően tudott alkalmazkodni.

Kép

Illusztráció forrása: Rawpixel

Fenyő Rita megjegyzi azt is: míg arra egész iparág épült, hogy az óvoda végén megvizsgálják, iskolaértett-e a gyerek, a továbbiakban nincs mérés, ami valódi adatokat szolgáltatna. 

Ezért meglátása szerint negyedikben nagyon fontos lenne egy objektív képességfelmérő-teszt, ami számot adhat arról, hol tart a gyerek olvasásból, szövegértésből, írásból, matematikából, főleg annak tükrében, hogy az alsóból kikerülő gyerekek jelentős része negyedik év végén kitűnő tanuló. 

„A legritkább esetben van hármas a negyedikes bizonyítványokban, holott egy alsós hármas előrevetíthetné a gondokat” – mutat rá Fenyő Rita a problémára. Jelen pillanatban a szülő egy esetben szembesülhet hivatalosan a gyerek valódi tudásával: negyedik osztályban, a félévet követő esetleges nyolcosztályos gimnáziumi felvételi alkalmával. 

A pedagógus ezért csapatával készített egy projektalapú felmérő tesztet, amihez a szülő javítókulcsot is kap. A tesztet kitöltve a gyerek és a szülő képet kaphat a tanuló valós tudásáról. Ha kiderül, hogy szükséges például a gyerek szövegértésén fejleszteni, szeptemberig még van erre mód. Egy külső „szemlélő” (vagyis a teszt) meg tudja állapítani, hogy az ötös matek mögött adott esetben nem egy-két osztályzattal gyengébb ismerettel rendelkezik-e a gyermek.

Az ALFA-nak van felmérője a kimenetre, ami egy adott szöveg alapján méri a különböző kompetenciákat: matematikai, nyelvi, helyesírási, szövegértési, logikai, gondolkodási, sőt még a másolási képességeket is. A felsorolt kvalitások kulcsfontosságúak, mert felsőben már nincs képességfejlesztés. Saját eredményeik alapján Fenyő Rita úgy látja, manapság a legnagyobb gond a szövegértéssel van. 

Alsóban általában szeretnek a gyerekek iskolába járni, szórakoztatónak tartják, sok a mesés foglalkozás, a gyerek délutáni tanulását vezetik, vagyis az sem az ő felelősségük. 

De ha felső tagozatba lépve a gyereket egyedül hagyjuk a helyzettel, könnyen elfogadhatja, hogy ez neki nem megy, saját magát beskatulyázva megállapítja, hogy 2-es, 3-as tanuló; szerencsésebb esetben az első néhány rossz osztályzat után felszívja magát, és felzárkózik.

Rita elindított egy tanulási tréninget is, amely révén kibővült az a tanulói kör, amellyel évente találkozik. Míg az ALFA Tanulóklubba Gödön 35–40 gyermek jár, addig az országos, franchise-rendszerben működő tréningek során több száz, tavaly már nyolcszáz gyermekkel találkoztak, vagyis reprezentatívabbá váltak a felmérési eredményeik. 

Emellett átdolgozták a tanulási tréninget úgy, hogy szülők is részt vehessenek rajta, hiszen ahol nincs tanulóklub, a szülőnek kell tanulni a gyerekkel. Fenyő Rita szerint az iskolai tanszobára fölösleges bevinni a diákokat, mert ötödiktől nyolcadikig vegyesen vannak a gyerekek, egy tanárral, így leginkább csupán mennyiségi munka folyik.