„Úgy őriztek minket, mint a ketrecbe zárt állatokat” – Fiatal nők voltak Hitler előkóstolói

Hetven évig hallgatott az egyetlen túlélő

Már javában zajlott a II. világháború, amikor 1941 telén egy 24 éves titkárnő menekülni kényszerült szülei lebombázott berlini lakásából. Férjét két éve nem látta, besorozták a háborúba, ő pedig anyósa otthonában keresett menedéket a kelet-porosz Gross-Partsch nevű faluban, amit ma a lengyelországi Parcz településként ismerünk. Zöld környezet, nagy kert fogadta, remélte, hogy a háború borzalmaiból békére lelhet. Akkor még nem tudta, hogy tőlük kevesebb mint három kilométerre van a Farkasverem, németül Wolfsschanze – a titkos hely, amit Adolf Hitler a keleti front főhadiszállásának választott. 

Az egykori fiatal titkárnő, Margot Wölk már több mint tíz éve nincs köztünk, ám 2012-ben, hetven év hallgatás után, 95 évesen megtörte a csendet: elmesélte, milyen élete volt Adolf Hitler ételkóstolóinak. 

„Csak el akartam mondani, mi történt ott. Hitler nagyon visszataszító ember volt, egy disznó” – fogalmazott. 

Hogyan állt Hitler szolgálatába egy 24 éves berlini titkárnő?

„Alig érkeztem meg, amikor az SS megjelent az ajtóban, és azt követelte: >>Gyere velünk!<<” Őt és a többi fiatal nőt a közeli Krausendorf laktanyájába vitték, ahol szakácsok készítették a Führer fogásait. Miközben az egész országban élelmiszerhiány volt, az emberek liszttel kevert margarint kentek a kenyerükre, és küzdöttek azért, hogy egy kis kávéhoz jussanak, Margot Wölk és tizennégy társa elé a legdrágább zöldségeket tették. Fehér spárga hámozva, párolva, mártással tálalva, úgy, ahogy a németek hagyományosan fogyasztják. Ráadásul valódi vajjal, ami a háború idején igazi luxusnak számított. 

„Az étel jó volt – nagyon jó. De nem tudtuk élvezni"

Soha nem kaptak húst, mert Hitler vegetáriánus volt. A második világháború végére már csak burgonyapürét és levest fogyasztott. Nem valószínű, hogy egész életében, de a harmincas évektől Hitler valóban nem evett húst. Egyrészt krónikus puffadással és székrekedéssel küzdött, és abban bízott, hogy a húsmentes étrend enyhíti a tüneteit. Másrészt kedvelte az állatokat, harmadrészt rémtetteit eltitkolva a német nép előtt egy humánus ember képét igyekeztek kialakítani róla, aki nem eszik húst, nem dohányzik, és nem iszik alkoholt.

A diktátor rettegett attól, hogy megmérgezik a szövetségesek, és pletykák is terjedtek ennek veszélyéről.

A kiszolgáló személyzet zöldségekkel, szószokkal, tésztaételekkel és egzotikus gyümölcsökkel töltötte meg a tálakat, az előkóstoló nőknek egy nagy faasztallal ellátott helyiségben kellett végigkóstolni azokat, kényszerből. Végig halálfélelemmel küzdöttek, hiszen bármelyik falat az utolsó lehetett volna számukra. 

„Az étel jó volt – nagyon jó. De nem tudtuk élvezni” – emlékezett vissza Wölk. Miután a nők megerősítették, hogy az étel biztonságos, az SS tagjai ládákban vitték azt a főhadiszállásra. Az ennivaló akkor számított biztonságosnak, ha 45 perc elteltével sem jelentkeztek tünetek. A nők a feladatukat nem utasíthatták vissza, a parancsmegtagadás akár halálbüntetéssel is járhatott volna. 

 „Margot, kelj fel!” Minden reggel 8 órakor az SS rázta fel őt álmából, a katonák az ablaka alatt kiabáltak. Úgy vált a diktátor segítőjévé, hogy elítélte a nácizmust: nem volt hajlandó csatlakozni a Hitlerjugend lányváltozatához, a Német Lányok Ligájához, apját pedig korábban azért hurcolták el, mert nem akart a náci párt tagjává válni.

Kép

Margot Wölk időskorában – Forrás: Profimedia – Red Dot

Soha nem találkoztak személyesen

Aztán elérkezett 1944. július 20. Néhány katona meghívta a környékbeli nőket egy filmre, amelyet a főhadiszállás közelében lévő sátorban vetítettek. Fapadokon ültek a nézők, ám hirtelen bombarobbanás szakította meg a filmvetítést. 

„Leestünk a padokról, és hallottam, hogy valaki azt kiabálja: Hitler meghalt!” – mesélte Margot Wölk. 

A Valkűr-hadművelet

Több mint negyvenszer próbáltak merényletet elkövetni Hitler ellen, mind közül a Valkűr-hadművelet a legismertebb. Ekkor Claus von Stauffenberg gróf, a Wehrmacht ezredese vezetésével kíséreltek meg bombamerényletet Adolf Hitler ellen. A Valkűr-hadműveletnek keresztelt puccskísérlet keretében a bőröndbe rejtett bombát von Stauffenberg egy tanácskozáson a Führer közelében helyezte el, majd egy előre megbeszélt telefonhívás ürügyén elhagyta a betonbunkert, ahol a tanácskozás folyt. A bőröndöt időközben arrébb helyezték, így az időzített bomba nem ölte meg Hitlert. 

A Führernek mindkét dobhártyája beszakadt, lábából közel száz faszilánkot kellett eltávolítani, jobb keze kificamodott, tarkóján megpörkölődött a bőr, a nadrágja szétszakadt, de maradandó károsodást nem szenvedett. Három katonatiszt és egy gyorsíró azonban életét vesztette. Az összeesküvőket letartóztatták és kivégezték, többeket közülük különös kegyetlenséggel. Összességében több mint hétezer embert tartóztatott le a Gestapo, akik közül csaknem ötezret ki is végeztek.

Ezt követően a nácik szigorították a biztonsági intézkedéseket a Farkasverem körül, és az ételkóstolók már nem élhettek ott. Ehelyett egy közeli üres iskolában helyezték el őket. „Úgy őriztek minket, mint a ketrecbe zárt állatokat” – fogalmazott Wölk, aki két és fél évig szolgálta a diktátort, de valójában sohasem látta őt, csak a németjuhász kutyájával találkozott.

Kép

Wölk egy régi fotón mutatja a Farkasverem felé vezető utat – Forrás: Profimedia – Red Dot

Földi pokol Berlinben 

A biztonsági intézkedések ellenére egy SS-tiszt létrán keresztül bejutott a fiatal nő szobájába, és meggyalázta. Később, amikor a szovjet hadsereg már csak néhány kilométerre volt attól, hogy elérje a főhadiszállást, egy hadnagy félrevonta Margot-ot. „Menj, tűnj el innen!” – mondta neki. 

Segített feljuttatni egy Berlinbe tartó vonatra, ezzel megmentette az életét, ugyanis a háború után kiderült, az összes többi ételkóstolóval végzett az érkező Vörös Hadsereg. 

Másodszor egy berlini orvosnak köszönhette az életét, aki befogadta, majd, amikor az SS-katonák a szökevény után kutattak, hazudott nekik, így továbbálltak. 

Berlin 1945 májusában kapitulált, de ezzel a háborús horror nem ért véget Wölk számára. Az SS-katonáktól megmenekült, az előrenyomuló szovjet hadseregtől azonban nem. Két hétig fogva tartották és bántalmazták. „Nem akartam tovább élni” – emlékezett vissza erre a pokoli időszakra egy interjúban. 

A II. világháború végeztével egy férfi kopogtatott Margot ajtaján: mindössze 45 kilót nyomott, és kötést viselt a fején. Először fel sem ismerte, hogy a háborút és a szovjet hadifogolytábort megjárt férje, Karl áll az ajtóban. Több mint harminc évig, férje haláláig együtt éltek.

Hitler előkóstolóinak története sokáig ismeretlen maradt – ha Margot Wölk nem áll a nyilvánosság elé, talán ma sem tudnánk róluk semmit. Az asszony hosszú ideig bele sem akart gondolni, nem is beszélt arról, mi történt Gross-Partsch-ban. Múltja ellenére próbált boldog lenni, soha nem veszítette el a humorát. 

95. születésnapja alkalmából egy újságíró felkereste, ekkor döntött úgy, hogy megtöri a csendet. 

2014 áprilisában bekövetkezett haláláig sok interjút adott. 

A farkas asztalánál

Hitler előkóstolóinak történetéből könyv és film is készült. Rosella Postorino díjnyertes A farkas asztalánál című regényében Margot Wölkről mintázta a főszereplőt. A könyv alapján olasz-belga-svájci koprodukcióban Le assaggiatrici (A kóstolók) címmel filmet is forgattak, amit idén márciusban mutattak be. 

„Hitler nem ment tengeralattjáróval Argentínába”

Adolf Hitler nyolcvan évvel ezelőtt, 1945. április 30-án öngyilkosságot követett el a berlini Führerbunkerben: ő maga pisztollyal, míg felesége, Eva Braun ciánkapszulával vetett véget életének. A náci Németország vezérét és feleségét egy bombatölcsérben temették el. A szovjetek később összesen tíz emberi holttestet találtak, ezeket Magdeburgba vitték, ahol ismét nyugalomra helyezték őket, ám 1970-ben valamennyit exhumálták, és a csontokat elhamvasztották. 

Hitler halála napjainkig foglalkoztatja a tudományt és a közvéleményt. Fogorvosa, Hugo Blaschke vizsgálata során arra jutott, hogy a Magdeburgba szállított koponyák közül egy a Führeré. Francia tudósok is megállapították a diktátor fogazatának és protézisének vizsgálatából, hogy valóban meghalt 1945-ben. „Nem ment tengeralattjáróval Argentínába, sem egy eldugott bázisra az Antarktiszon, sem a Holdra” – mondta ironikusan egy orvosszakértő, amikor 2018-ban beszámolt kutatási eredményeikről. 

Az amerikai hírszerzés (CIA) emberei azonban úgy vélték, Adolf Hitler nem halt meg, hanem Dél-Amerikába emigrált. Meg voltak győződve arról, hogy a diktátor az 1950-es években még életben volt, csak megváltoztatta a nevét. 

Állítólag Kolumbiában találtak egy fényképet, amelyen egy férfi látható, aki hasonlít a Führerre. 

Eközben Javier Milei argentin elnök a közelmúltban elrendelte, hogy kormánya oldja fel a titkosítás alól a II. világháború után az országban menedéket kereső és védelmet élvező nácikra vonatkozó összes dokumentumot. Argentína ugyanis hírhedt búvóhelye volt a náci párt egykori tagjainak. Az ügynökök szerint Hitler titkos búvóhelye La Falda egyik gyógyszállójában lehetett, a szálloda tulajdonosai – Walter és Ida Eichhorn – a náci párt elkötelezett támogatói, és a diktátor barátai voltak.