Jobb-e egy gyomorfájás, mint egy elszabadult elmebaj? – Mozikban a József Attila pszichoanalíziséről szóló Reménytelenül

Akar róla beszélni?

Ahogy a terapeuta megismerkedik a költő addigi életét összefoglaló dokumentumokkal, a nézőben is felidéződhetnek a középiskolás tanulmányai a hányattatott sorsú művészről. Talán egy kicsit didaktikusnak tűnik, ahogy elénk tárják József Attila jól ismert gyermekéveit: a nevelőszülőknél töltött időt, az apa eltűnését és az édesanya korai elvesztését. Ugyanakkor evidenciának hat a felismerés: a fantasztikus költemények megszületése kényszerűen összefügg a művész gyötrelmes és fájdalmas korai tapasztalataival. 

Kívülállóként, s 2025-ben a film nézőjeként azon sem csodálkozunk, hogy a nélkülözéssel, szenvedéssel teli gyermekkor már fiatal felnőttkorban komoly mentális és pszichés problémákat okoz.

Ugyanakkor az elénk tárt bejegyzésekben nemcsak személyes gondolatok és érzések, hanem ezeknél meglepőbb szövegek is megjelennek: erotikus, sőt inkább pornográf naplóbejegyzések, részletesen taglalt szexuális tartalommal. A harmincas években járunk, ám az iskolázott, Németországban pszichoanalitikusnak tanult fiatal terapeutának a szeme sem rebben. 

A film helyszíne szinte végig a terápiás tér: a freudi analízishez használt jellegzetes kanapé, a fotel és az asztal háromszögében történik a cselekmény. Bár a lélekgyógyász és a költő ismerkedése, így maga a film eleje is vontatott, a kezdeti esetlegesség — főképp a későbbi zaklatott eseményekkel összevetve — leginkább eszköz annak szemléltetésére, milyen bonyolult és komplex folyamat a terapeuta–kliens viszony kiépülése, az ehhez nélkülözhetetlen bizalom megszületése. 

Kép

Képkocka a filmből – Forrás: Rózsa Film

Sikere az őrületében is rejlett

Bár lehetne nyomasztó, hogy mintha egy kamaradarabot látnánk, nem mozdulunk ki a kissé fullasztó, szűk térből, a hatás elvitathatatlan: tökéletesen érzékeljük a körbe-körbe járó gondolataival, démonaival küzdő páciens egyre inkább beszűkült tudatát és a terapeuta kétségbeesett küzdelmét is. A cselekmény csak Gyömrői oldalán lép ki a terápiás helyszínből, őt látjuk a lakás más helyiségeiben, még a szabadban sétálva is, ami szimbolikus jelentőségűvé válik.

József Attilát a való életben nem, csak az elméjén keresztül látjuk más helyszínen: a tudatalattiból előhívott képeket a Gellért-hegy alatti víztározó lenyűgöző terében jelenítették meg. 

Monumentális, kifejező képek segítségével férünk hozzá — a klienssel együtt — lelke legmélyének elrejtett, elfojtott tartalmaihoz. Az ébredő összefüggések hozhatnak új érzéseket, megkönnyebbülést, mutathatnak utat a jövőbe. De előfordul, hogy nem ez történik. Ráadásul mi van, ha pont az őrület kell ahhoz, hogy valaki alkotni tudjon? Ahogy József Attila pontosan tudja, és ki is mondja magáról: a világ nem őt szereti, hanem azt, ahogy a fájdalmát, a sérüléseit megmutatja magából.

„Az a szerencsétlen, aki ezeket írta, mérhetetlenül áhítozik szeretetre, hogy a szeretet visszatartsa őt oly dolgok elkövetésétől, melyeket fél megtenni. Őt olyasmiért verték, amit soha nem tett volna. Ő az a gyermek, akit nem szerettek, s akit ezen kívül azért vertek, mert nem tudták elviselni azt, hogy nem szeretik” – írja magáról a költő.

Több mint terápia

A víztározóban felvett jelenetben a József Attilát megformáló Sütő András félig meztelen: egy átlagosan táplált, már-már izmos férfit látunk. Ez zavarónak hat a bennünk élő képpel és a filmben is bemutatott, anyagiakban szűkölködő alakkal összevetve, akit inkább soványnak, cingárnak képzelünk. Mindez talán felróható a fim készítőinek, ugyanakkor a Gyömrői Editet alakító Michl Juli tökéletes választásnak bizonyul, még azt is pontosan értjük a szép nőt látva, miért kezd hozzá vonzódni a költő mint férfi. 

Emellett egy magabiztos, sugárzó intellektusú terapeutával ismerkedünk meg, aki akkor is nőies marad, amikor három méltatlanul viselkedő férfit utasít ki a szobából. Magabiztosság süt abból a mondatából is, amikor kijelenti: nem fél a költőtől, pedig később valóban fizikai veszélybe kerül általa. Végig tökéletesen tartja a professzionális analízis kereteit, de mint minden jó szakember, sok kétely is ébred benne. 

Többször felveti, nem biztos abban, hogy a pszichoanalízis segíthet a költőnek: talán nem mindenkinek való a terápia, mondja. 

Ráadásul József Attila pontosan tájékozott a pszichológia, filozófia világában, nagy hőfokú, intellektuális vitáikban képzett, egyenrangú partnerként vesz részt. Az analízis célja viszont nem a különböző elméletek ütköztetése és az azokról folytatandó elméleti eszmecsere, hanem a kliens tudatalattijához való hozzáférés. A szakember — felismerve korlátait, az eset bonyolultságát — új módszert is kipróbál. A hagyományos terápián túllép rendhagyó ötletével: megosztja a költővel saját gondolatait, verseit, ettől reméli, hogy hidat építhet kettejük között. 

Kép

Képkocka a filmből – Forrás: Rózsa Film

Majdnem szerelem volt

Egy ponton optimisták lehetünk: a terápiás folyamatban megkezdődik a Mama elvesztésének fájdalmával, a tőle érkező folyamatos elutasítással és az ebből eredő állandó szeretethiánnyal való szembenézés. De a kliens minden démonával már nem tud megküzdeni, főleg, ha azok mellé új is érkezik. A költő állapota egyre rosszabb: ő maga már nem ismeri fel, hogy a Gyömrői Edit iránt ébredő romantikus, egyre hevesebb vonzódása valószínűleg nem igazi. A mélylélektan viszontáttétel néven ismeri a jelenséget, amikor a kliens a terapeutára vetíti a máshoz fűződő érzéseit. József Attila maga szerelemnek hiszi, annak is éli meg. 

Nagyon fáj című versében — amit a nőnek ír — a visszautasítás miatti keserűsége is erősen érezhető:

„Kettős teher
s kettős kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret s párra nem találhat, 

oly hontalan,
mint amilyen gyámoltalan
a szükségét végző vadállat.

Nincsen egyéb
menedékünk; a kés hegyét
bár anyádnak szegezd, te bátor! 

És lásd, akadt
nő, ki érti e szavakat,
de mégis ellökött magától.”

A film nem csak József Attila egyre jobban eluralkodó neurózisát ábrázolja érzékenyen, hanem a szakember aggodalmát és szakmai vergődését is, hiszen Gyömrői Edit a terápia alatt szenved saját tehetetlenségétől. 

Nem ő az oka vagy az indítéka József Attila végzetes tettének, hiszen a férfit valószínűleg senki sem tudta volna megmenteni. 

A tudomány csak jóval később érti meg és fedi fel a költő valódi diagnózisát. Mégis: ami a terápia során történik, nagy hatással van mindkettőjükre.

Az alacsony költségvetésű, állami támogatás nélkül készült független filmet stílszerűen a költészet napjához közel mutatták be, s az hiteles kordokumentumokon alapul. Rózsa Gábor írta és rendezte, Michl Juli egyúttal a film vágója is. Vezető operatőr: Garai Gábor, látványtervezők: Gergely Andrea és Gergely Barbara, zeneszerző: Erős Márton. 

A film trailere itt érhető el.