Monológ a kapufának, koszos nadrág és „számkivetett” külső – Mit remélnek a sportolók a babonáktól?

Az egyik leghíresebb sportbabona Michael Jordan nevéhez fűződik, aki minden meccsén évekig ugyanazt a sortot viselte, melyet az 1982-es győztes bajnoksága alatt is hordott észak-karolinai egyetemi csapata tagjaként. Annak érdekében, hogy egész karrierjén át elkísérje ez a sokat látott ruhadarab, ahhoz a ravasz megoldáshoz folyamodott, hogy a kisnadrágra vette rá a hosszabb egyesületi sortot. 

Björn Borg, a híres svéd teniszjátékos a wimbledoni meccsekre mindig megnövesztette a szakállát, és ugyanazt a pólót hordta, amiben 1976-1980-ig egymás után ötször megnyerte a bajnokságot. A „Jégemberként” is ismert sportoló az utolsó bepattanó labdái után öt éven át térdre borult a pálya salakján. 

Az amerikai NHL egyik frenetikus kapusa, Patrick Roy minden meccs előtt megbeszélte elvárásait a kapufával, Jocelyn Thibault profi jégkorongjátékos pedig a mérkőzései előtt hat és fél perccel vizet öntött a fejére. 

Michael Schumacher csak balról szállt be az autójába, és mindig magánál tartotta azt az amulettet, amit a feleségétől kapott. 

Darnyi Tamás négyszeres olimpiai bajnok úszónk minden bajnokságon a startjelzés előtt ugrott vízbe, így minden versenyét kétszer indították (erre ma már nem lenne lehetősége, mert a szövetség úgy döntött, hogy aki a rajtnál kiugrik, azt kizárják). Késely Ajna úszónő Shíva és Buddha szobrával érkezik a versenyeire, a legendás futballkapus, Király Gábor pedig egész pályafutása során ragaszkodott szürke mackónadrágjához.

Kép

Michael Jordan főiskolai meze a Dean Smith Centerben − Forrás: Wikipédia

„Csak a fejedben létezik” – vagy mégsem?

A babonás viselkedés hibás feltevés ok és okozat között, amely aztán az elme gondolkodási botlását követve egy állandóan ismétlődő viselkedéssorhoz vezet. A valóságban a babona és a siker között nincs oksági összefüggés, a kapcsolat az elménk irracionális terméke csupán. Akkor mitől lesz mégis „nyerő” az adott cselekedet?

A babonák típusai a sportban:

• Szerencsés tárgyak: kabalák, amulettek, ruhadarabok, amelyekről a sportolók azt hiszik, hogy szerencsét hoznak.

• Rituálék és szokások: bizonyos cselekedetek, amelyeket a sportolók mindig ugyanúgy végeznek a versenyek előtt, alatt vagy után.

• Szokások a verseny napján: például, hogy mit esznek, mikor kelnek fel, hogyan utaznak a verseny helyszínére.

Sok sportoló használja a „vizualizálás” eszközét is, vagyis elképzeli magát, ahogy sikeresen végrehajtja az előtte álló feladatot. Ez olyan mentális felkészülés, ami erősíti az önbizalmat, és az izommemóriára is hat. Egy tizenegyesre készülő focista vizualizálhatja, hogyan rúg gólt, egy teniszező pedig maga elé képzelheti a tökéletes szervát.

Forrás: Mentalcsik.hu

Szakértők szerint ezek a hiedelmek nemcsak a fejünkben léteznek, hanem hatnak is ránk, befolyásolják a viselkedésünket. Azok például, akik mélyen hisznek abban, hogy péntek tizenharmadika balszerencsét hoz, jobban félnek és bizonytalanabbak lesznek ezen a napon, ami akár közlekedési balesethez is vezethet. 

Kapaszkodó egy bizonytalan helyzetben

Jelenleg a versenysport a legkevésbé sem játékos foglalkozás, a megnövekedett médiafigyelem, a szponzorok jelenléte, a sportesemény tétje és a legjobbak közé jutás reménye okozta nyomás mind frusztrálja a sportolókat. 

Rovó Zsuzsanna Lujza egészségpszichológus úgy véli, hogy a sportolói babonák működésének kutatása méltánytalanul elhanyagolt terület, ennek ellenére van tudományos magyarázat a furcsa hiedelmekre. „A versenyhelyzet természeténél fogva sok bizonytalanságot, véletlen eseményt, ismeretlen és instabil tényezőket hordoz magában. 

A sportoló érthető módon kontrollra és kiszámíthatóságra törekszik a számára nagy tétet hordozó helyzetben. A babonák ilyenkor placebóként működnek az agyban, és a kontrollérzeten át előnyöket biztosítanak. 

Ilyen előny, hogy csökken a feszültség, nő az érzelmi stabilitás, csökken a szorongás, fokozódik az önbizalom, növekszik az énhatékonyság észlelése, vagyis a bevett szokás segít megküzdeni a stresszorral” – magyarázza a pszichológus, aki szerint a babonás viselkedés a viszontagságokkal való megküzdés olyan stratégiája, ami az ellenfélre is hatással van. Az élsportolók tehát a saját eszköztárukkal szeretnék ellenőrzés alatt tartani az eseményeket azáltal, hogy olyan érzelmi állapotba hozzák magukat, ami hozzájárul teljesítményük növeléséhez. 

Kép

Björn Borg (jobbra) és Muhammad Ali 1979-ben − forrás: Profimedia − Red Dot

A működő rutinok is válhatnak gúny tárgyává

Az edzők is tisztában vannak azzal, hogy a babonára való fogékonyság összefüggésben van az egyén megküzdési stratégiáival, a versenyt övező szorongással és a kontroll iránti igénnyel. Ezért arra törekednek, hogy a babona olyan gyakorlati rutin legyen, mint amilyen a labdapattogtatás, az ügyességi játék vagy a fókuszálási feladat (Pre-performance Routin, PPR). A PPR azonban sokszor nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, egyes kosárlabdázóknál kifejezetten teljesítményromlást idézett elő, szemben a talizmánokkal és a személyre szabott rituálékkal.

„Sokan erősen hisznek saját szertartásos cselekedeteik és jóslataik hatékonyságában, de vonakodnak ezt beismerni annak, aki gúnyolja őket miattuk. 

Mások intellektuálisan nagyon is tudatában vannak cselekedeteik hiábavalóságának, nevetnek az egészen, mégis makacsul végzik a műveleteket. 

Az emberek nagy része valószínűleg valahol e kétféle magatartás között helyezkedik el” – írja Kiss András pszichológus a Mindset Pszichológia oldalán.

Szakértők szerint a legjobb, ha a szerencsehozó rutint úgy állítják össze a sportolók, hogy annak része legyen a fizikai és mentális felkészülés, a táplálkozási stratégia és akár olyan személyes babonák is, amelyek hozzájárulnak a teljesítményük növeléséhez. 

Szakirodalom: Rovó Zsuzsanna Lujza egészségpszichológus: Egy kosaras babonája, 2018