Rémálomba torkollott esküvő után együtt váltak szabaddá – Fanni és Mátyás története

Viszonylag fiatalon kötöttetek házasságot. Régóta ismertétek egymást?

Fanni: Először 2014-ben találkoztunk egy egyházzenei eseményen. Mindenki inget viselt, de rajta lila póló volt, és már akkor feltűnt. Ugyanezzel a közösséggel töltöttem a szilvesztert, de csak néhány levelet váltottunk Mátyással. Három évvel később, az érettségi utáni nyarunk az ismerkedésről szólt. Ő Nyíregyházán lakott, én Egerben, így a Debreceni Egyetemre kerülve könnyebben tudtunk találkozni. 

Tudatosan készültetek a párválasztásra? 

Fanni: A gimnázium utolsó évében leírtuk, hogyan képzeljük el az életünket öt-tíz év múlva. Úgy terveztem, először egyetemre megyek, mire végzek, lesz egy vőlegényem, és családot alapítunk. Olyan párt szerettem volna, aki ismeri a Jóistent, és az Ő tanítása vezérli az életét. 

Amikor Mátyást megismertem, arra gondoltam, hogy megérdemlem-e őt. 

Számomra ajándék volt, és átírta a nagy terveimet. 

Mátyás: Nem szoktam előre tervezni, csak ha muszáj, de az útjaink összetalálkoztak, és onnantól kezdve nem volt kérdés, hogy mi lesz a folytatás. Olyan párt kerestem, akivel mindenben tudok osztozni, aki támogat a munkám során, és megérti, hogy sokszor távol vagyok. Karosszérialakatos a szakmám, de a Hetednap Adventista Reformmozgalom munkatársaként dolgozom, fiataloknak szervezek programokat, és időseket látogatok. Emberekkel foglalkozni nem egyszerű, a gondokat általában a párunkkal osztjuk meg, és Fanni eddig mindig partner volt ebben. 

Mennyi idő elteltével lett téma az esküvő?

Fanni: 2017-ben lettünk egy pár, és Mátyás 2018-ban elment Kanadába dolgozni, hogy legyen pénzünk az esküvő megszervezésére. 

Mit szóltak a családtagok és ismerősök a gyors elhatározáshoz?

Mátyás: Megoszlottak a vélemények. Senki nem volt ellene, de felvetődött, hogy miért nem próbálunk meg együtt élni, és majd kiforr, hogy mi lesz. Nem kell elsietni, ez még korai. Talán azt is gondolták, hogy majd elfelejtjük ezt az egészet. De hiába mondták, mi már elhatároztuk.

Miért tűnt jobbnak a házasság az együttélésnél?

Mátyás: Mindketten keresztény családból származunk, és egy keresztényben fel sem vetődhetne az együttélés, mert a Biblia a paráznaság ellen szól. 

Ezenkívül szép dolog szövetséget kötni a másikkal, ezzel megerősíteni a kapcsolatunkat.

Fanni: Nem úgy állunk hozzá, hogy ha elromlik, akkor otthagyjuk az egészet, és két úton megyünk tovább. Együtt oldjuk meg a nehézségeket, és nem adjuk fel könnyen.

Fanni, nem aggódtál a tanulmányaid miatt? 

Fanni: Az esküvő előtt egy héttel nem sikerült egy szigorlatom, így csúsztam egy évet. Nagyon elkeseredtem, hogy egy keresetből kell öt évet végigcsinálnunk. Rengeteget tanultam, és nem tudtam mellette dolgozni, de annyira szerettem volna, hogy belevágtam. 

Mátyás, téged terhelt az anyagi felelősség. Nem aggódtál?

Mátyás: Nem szoktam aggodalmaskodni. Persze, elgondolkodtam, de számomra nem a pénz a fő szempont. Az esküvő előtt apósom megkérdezte, hogy hol fogunk lakni, miből élünk meg. Gondoltam, majd valahogy megoldjuk. Csak az számított, hogy szeretjük egymást, és a Jóistenben bízunk. 

Fanni: Albérletből albérletbe vándorolunk, most is épp költözés előtt állunk, ami mindig nagy tortúra, de ezzel jár az életünk.

Kép

Fotó forrása: Gálig Mátyás

Sokan még élvezni akarják az életet, mielőtt elköteleződnének. Nem érzitek azt, hogy kimaradtatok valamiből?

Fanni: Bármit, ami előttünk áll, együtt szeretnék megvalósítani, nélküle nem is élvezném. Rengeteg programon veszünk részt, amiket Mátyás szervez, több országba eljutottunk az egyház keretein belül, így sokkal izgalmasabb lett az életünk. 

Együtt váltunk igazán szabaddá.

Kisfiatok, Beni érkezésére számítottatok?

Fanni: Meglepetésként érkezett, de nagyon vártuk. A covid kellős közepén született. Teljesen átalakította az életünket. Eltöltöttem egy passzív évet otthon, és amikor Beni kilenc hónapos lett, folytattam az egyetemet. Onnantól kezdve hajnali három körül keltem, reggelig tanultam, utána elmentem az egyetemre, és amikor hazajöttem, feleség és anya lettem. Délután elmentünk sétálni, és házimunkát végeztem. Napközben a fiúk örültek, ha túlélték ezt az időszakot, hiszen Mátyásnak a munkáját kellett végeznie, látogatta az időseket és rászorulókat. Beni sokszor felvidította így az embereket. 

Mátyás, hogy sikerült megküzdened az anyai feladatokkal?

Mátyás: Az első héten úgy elfáradtam, mintha betont törtem volna. Néhány hónap kellett az összeszokáshoz, amíg megismertük egymás napi rutinját, működését. Szegény Beni annyit utazott, állandóan vittem magammal, és mialatt tárgyaltunk, játszott a földön. Karosszérialakatosként időnként autókat javítottam, de ezt akkor teljesen fel kellett adnom. Eleinte a szüleimnél sem maradt el, de később sokszor vigyáztak rá. 

Fanni: Most az óvodával ismerkedik, ez új környezet számára. Azt mondják, terelhető a figyelme, nyitott, elfogadja az óvó nénit, és a gyerekekkel is jól eljátszik.

Beni jelenléte mennyiben változtatta meg a kapcsolatotokat?

Mátyás: A feleségemet azóta még jobban szeretem. Neki nehezebb, mert két fiúról kell gondoskodnia, másrészt jó is, mert ketten vagyunk belé szerelmesek. 

Megtanítottam a kisfiamat is, hogy udvaroljon anyának. Mondja, hogy milyen szép, milyen csinos vagy, anya.

Fanni: Fel kellett adnom a maximalizmusomat, mert nem lehet minden a helyén, és nem tudok mindent megtanulni. Ami tőlem telik, megteszem, a többit rábízom a Jóistenre. Mindig a családomra gondolok először, és csak utána magamra. Már értem, amit anyukám mondott régen, hogy nektek legyen rendben minden, és utána jövök én. 

Kép

Fotó forrása: Gálig Mátyás

A felvetődő problémákat hogyan kezelitek?

Fanni: Az évek során olyan jól megismertük egymást, hogy Mátyás a nézésemből tudja, mire gondolok. Nyíltan megbeszélünk mindent, és együtt imádkozunk a jó megoldásért. Nem szoktunk hangos szót ejteni, igazán sosem veszekedtünk.

A gyereknevelés mellett a házimunkát is megosztjátok egymás között?

Mátyás: A mosogatás fixen Fannié, azonkívül minden mást megosztunk.

Fanni: Aki otthon van, az főz vagy takarít. Benike is besegít, mert van saját kis porszívója, mosógépe, és ha nem engedjük érvényesülni, akkor robban a bomba. 

Mátyás, említetted korábban, hogy időnként távol vagy.

Mátyás: Fél éve a Hetednap Adventista Reformmozgalom presbitere lettem, azóta több a kötelezettségem. Jelenleg Szegedtől a Balatonon át Kőszegig terjed a missziós területem. Elég gyakran utazom, több napra is, de hétvégente a család is jön velem. Eddig sikerült jó beosztással, rugalmasan kezelni.

Fanni, mit tervezel az egyetem után?

Fanni: Ez az utolsó évem, nyáron végzek. Nem szeretnék egy kórházi darálóban bent ragadni, mert az felőrölne, háziorvosként szeretnék elhelyezkedni. 

Ha megismerem a körzetemben élő embereket, akkor ez is lehet egy misszió, együtt dolgozhatunk Mátyással – én a testet gyógyítom, ő a lelket. 

Sok időt kellett az iskolának szentelnem, de ez a terület visszaadhat egy kis időt a családunknak. 

Őriztek olyan közös élményt, amit nem felejtetek el soha? 

Fanni: A polgári és az egyházi esküvőnk is katasztrófába torkollott.

Mátyás: A polgári esküvőnk hétfőre esett. Szombat este érkeztem haza a Dunántúlról, bedagadt lábbal. Ecetes vízbe áztattam, de a melegtől még nagyobb lett a gyulladás. A hétfő délelőttöt az orvosnál töltöttem, és patikáról patikára szaladtam gyógyszerért, végül papucsban mentem az esküvőre. Ott felhúztam a cipőt, de nem tudtam befűzni. Gondoltuk, ennél rosszabb már nem lehet. Hétközben megérkeztek unokatestvéremék Kanadából hányás-hasmenés vírussal, és vasárnap volt az egyházi szertartás. A vacsoránál furcsán éreztem magam, és az előétel után már nem jutottam ki a mosdóba, a főasztalnál adtam ki mindent magamból. Odalett az ingem, a zakóm megúszta. Felvettem egy szürke Trónok harcás pólót, és a tortaszeletelésig jól éreztem magam, bár nem ettem semmit. 

Akkor kirohantam a bokrok alá, és mire kimásztam, megérkezett a mentő. 

A fergeteges nászéjszaka abból állt, hogy óránként hánytam, és Fanni mosott fel utánam. Reggel már ő is rosszul érezte magát, és megint mentünk a sürgősségire. Kiderült, hogy nemcsak mi lettünk betegek, hanem negyven vendég, akikkel együtt töltöttük a hétvégét. A háziorvos már csak azt kérdezte a testvéremtől, hogy ő is az esküvőn volt-e. 

Fanni: Alapvetően jó volt a hangulat. Azzal vigasztalták Mátyást, hogy senki nem vette észre, amikor eltűnt. Igyekeztünk ehhez is pozitívan állni. Azt gondoljuk, hogy ennél csak szebb lehet az életünk.