Tizenhat évesen már lánynevelő intézetet vezetett és csak magára számíthatott a nőnevelés úttörője, Zirzen Janka

„Hallatlan ez. Hogy a gyermek az iskolába vágyik.”

„Van egy kedves szöszke lányka ösmerősöm, aki egy napon nagyon bús volt, sehogy sem tudták kedvét lelni otthon.
– Hát magának, kicsike, mi a baja?
– Az – selypíté –, hogy unom magam, ma... vakációnk van.
– Nos, jobban érezné magát az iskolában?
– Oh, hogyne, édes istenem - mondá, és szemeiből (a gyermekszemek nem hazudnak) kicsillogott a vágy ott lehetni.
Hallatlan ez. Hogy a gyermek az iskolába vágyik. Hiszen én is gyermekeskedtem, de ilyesmi velem nem történt.
Vagy a gyerekek változhattak meg nagyon azóta, vagy az iskolák.
– Milyen az a maguk iskolája, édeském?
– Oh, nagyon kedves egy hely. Jöjjön el egyszer megnézni a bácsi. Tudom a Janka néni megmutatja.

Úgy is volt, elmentem, s a »Janka néni« (így nevezik a derék igazgatónőt tanítványai) csakugyan megmutogatta az egész intézetet. Eltartott biz az vagy három óra hosszat, de nem sajnálom az időt.
A Sugár úti nőiskola maga egy kis állam az államban. Csupa gyönyörűség azt a kis országot végigutazni.”

Mikszáth Kálmán Száz leány egy bokorban című írásának részletei ezek. A benne szereplő Janka néni pedig Zirzen Janka, a hazai nőnevelés egyik meghatározó alakja. De kezdjük az elejéről!

Árva lány a katedrán

A kis Janka Jászberényben látta meg a napvilágot 1824 késő tavaszán. Édesapját korán elvesztette, édesanyja, aki bábaasszony volt, rokonai segítségével neveltette, a korban híres egri Tóthné-féle nevelőintézetbe járatta.

Kisbirtokos család volt az övék, a földjükön dolgozva lányukat szorgalomra, kitartásra és alaposságra nevelték. Édesanyja példája megmutatta Zirzen Jankának, hogy tanulással a nők is sokra vihetik. Tehetsége hamar megmutatkozott, már mint növendék kisebb lányok tanításával foglalkozott. 

Miután árvaságra jutott, 15 éves korától saját magát tartotta fenn. Visszatért Jászberénybe, és az örökölt családi házban egy kis leánynevelő intézetet nyitott, hihetetlen, de alig 16 éves volt ekkor! 

Az iskolapadból lépett a katedrára, de míg nagy elődei, az óvodaalapító Brunszvik Teréz vagy a nőnevelés úttörője, Teleki Blanka gazdag arisztokrata családokból származtak, addig ő csak a saját erejére támaszkodhatott. 1849-ig küzdött, hogy iskolája talpon maradhasson. A szabadságharc leverése után azonban nem tudta tovább fenntartani, ezért gazdag családoknál vállalt magánnevelői munkát. Közben képezte magát, kitűnő eredménnyel elvégezte Pesten az angolkisasszonyok tanítóképző intézetét.

Az elnyomás évei alatt – mivel az osztrákok nem nézték jó szemmel a magyar nyelvű oktatást – családoknál Aradon, Jászberényben és Pesten vállalt munkát. Arad megyében dolgozott, amikor megismerkedett báró Eötvös Józseffel. Egyetértettek abban, hogy reformokra van szükség a nőnevelés területén.

Az első igazgatónő

A kiegyezés után komoly vitákat váltott ki, mily módon változtassák meg a lányok oktatását. Andrássy Gyula kormánya ugyanis fontosnak tartotta a magyar közoktatás reformját. Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter úgy döntött, hogy Budán az egyházaktól független, állami tanítóképző iskolát hoznak létre. Ez lett a Magyar Királyi Tanítónő Képezde. 

Zirzen Janka 45 éves volt, amikor Eötvös megbízta az állami oktatási intézmény vezetésével: ő volt az első nő, aki ilyen lehetőséget kapott. 

1869. december 15-én kilenc növendékkel nyitott meg az iskolája.

„Csupa életerő, munkakedv, lelke tele van színnel, tűzzel, alkotó készséggel, agya tervvel, szíve lelkesedéssel, gazdagsággal. És ettől fogva lénye és neve eggyé lesz nemcsak a rábízott intézettel, hanem az egész intézménnyel (...) a semmiből alkot a kornak és célnak legmegfelelőbb magyar nőnevelést” – áll a róla szóló megemlékezésben.

Igazgatóként olyan eredményeket ért el, hogy 1873-ban az Eötvöst követő új miniszter, Trefort Ágoston őt bízta meg egy polgári iskolai tanítóképző létrehozásával. Ez lett a későbbi Erzsébet Nőiskola, de erre még visszatérünk.

Mit oktattak a Zirzen-féle iskolában?

Művelt nőket nevelni mind a család, mind a társadalom számára – ez volt az igazgatónő célja. Az iskola az I. kerületi Ötpacsirta (ma Csalogány) utcába költözött, majd 1875-től az önállósult polgári tanítónőképző a pesti Sugárút 74. szám alatti épületben (a mai Andrássy úton) folytatta működését. Nyelv- és történettudomány, valamint mennyiség- és természettudományi szakcsoportban képezték a tanítónőket. A növendékek ezen kívül nevelés- és tanítástant, francia és angol nyelvet tanultak. 

A Zirzen-intézetből kikerült tanítónők meghódították Magyarországot.

A későbbi állami irányelv úgy határozott, hogy ne csak képzett tanítónőket neveljen az iskola, hanem a hazának házias és munkás leányokat is. Az igazgatónőt külföldi tanulmányutakra küldték, amelyek során tanulmányozta a külföldi ipariskolák működését. Bécsben, Párizsban vagy éppen Münchenben nemcsak szakmai ismereteket szerzett, hanem az iparoktatáshoz gépeket és felszereléseket is vásárolt. 

Idővel a képzés idejét három évre emelték, és azért, hogy a növendékek tanítási gyakorlatot szerezhessenek, megszervezték a polgári gyakorlóiskolát. Itt járhatott látogatóban a bevezetőben idézett Mikszáth Kálmán is. Az intézethez százhúsz személyes internátust is csatoltak. A polgári gyakorlóiskolába előkelő családok íratták be a gyerekeiket, unokáikat, azt remélve, hogy házias és művelt lányok térnek majd haza. Itt létesült az első főzőiskola is.

„Mind ismeri őket, mindnek minden dolgát tudja”

„Az igazgatónő elöl megy, s amint benyit az egyik osztályba, nincs meg az a rémülés, ami az én időmben volt, mikor a direktor komor, mogorva arca feltűnt az ajtóban, sőt inkább ellenkezőleg, amint katonaütemben egyszerre fölemelkednek helyeikről a kis tanítványok, az arcocskák mosolyra gömbölyödnek mindenütt, és a szemekben csak kíváncsiság tükröződik vissza.

Hiszen Janka nénit mindnyájan nagyon szeretik, s az is úgy tudja őket szeretni, meginteni és megdicsérni, hogy mindenik előtt úgy tetszik, mintha őt szeretné a néni legjobban.

– Ezek a legkisebb tanítványaim – magyarázta a tiszteletreméltó hölgy, s igazi boldogság tükröződött szemeiben, amint anyai tekintetét végigjártatta rajtuk, imitt-amott észrevéve egy-egy hiányt. – Hogy áll az a tű a kezedben, Idácska? Mutasd a varrást, Ilonka! Nem vagy ma már rosszul, Mariska?

Mind ismeri őket, mindnek minden dolgát tudja.”  (Részlet ismét Mikszáth-tól)

Kitüntetés Ferenc Józseftől

Nemcsak Mikszáth, de Ferenc József osztrák császár is ellátogatott az intézetbe, és a nőnevelés terén elért eredményeiért a Koronás Arany Érdemkereszttel tüntette ki a pedagógust. Ez volt a legmagasabb elismerés, amit nő kaphatott. 

Zirzen Jankának szenvedélye volt a jótékonyság, és büszkeséggel töltötték el tanítványai, kollégái. Diákjai évtizedek múlva is elragadtatással emlékeztek a nála töltött évekre. Ahogy saját családjuktól, úgy a Zirzen családtól sem tudtak végleg elszakadni sohasem, hiszen az igazgatónő „családdá forrasztotta intézetének tagjait”. 

„Legnagyobb öröme, örömöt szerezni, bánatot enyhíteni, könnyeket letörölni. Nagyon meghatotta az igazi szenvedés, de a színlelt, képzelt vagy túlzott érzelmek bántották (…) Segítette a küzdőt, elhagyottat, gyarlót, szenvedőt. Felkutatta a jót mindenkiben s megbecsülte a jó tulajdonságokat, bár ritkán dicsért és sohasem hízelgett. Tettekben fejezte ki a becsülését.”

Híres diákok: Kaffka Margit és Boncza Berta

Az intézmény hivatalosan csak Zirzen Janka nyugdíjba vonulása után, 1898-ban vette fel az Erzsébet Nőiskola nevet. Az új igazgató egy Zirzen-tanítvány – egy másik Janka –, Lázárné Kasztner Janka lett. Az ő kezdeményezésére, Erzsébet királyné halála után kapta ezt a nevet az intézmény, és a kegyelet jeléül az iskola rajztanára, Hollós Károly olajfestményt is készített Sisiről. Ennek ellenére a névváltás után is még sokáig Zirzen-intézet néven emlegették az iskolát. 

Zirzen 1896-os nyugdíjba vonulása után növendék volt Kaffka Margit, de hozzá hasonlóan Boncza Berta, Móricz Virág, Lili és Gyöngyi, azaz Móricz Zsigmond lányai is a padokat koptatták.

A századfordulóra az intézet Sugár úti épületét kinőtte, a mai Ajtósi Dürer soron épült fel az új szecessziós stílusú iskolaépület. Ez többszöri változás után ma már gimnázium, amely a nőnevelés másik nagy úttörője, Teleki Blanka nevét viseli. A nők képzésének élharcosa 1904-ben hunyt el – Zirzen Janka sírja a Kerepesi temetőben található, Jászberényben emléktábla jelöli szülőházát. Budapest XII. kerületében utca viseli a nevét, a Csalogány utcában emléktáblája van. Róla nevezték el a jászberényi tanítóképző főiskola kollégiumát, de ösztöndíjprogrammal is megemlékeznek róla.