„Oly magasztos alig lehet több, mint a Szent Anna tava”

Egy kráter új élete 

„Vannak nagyszerűbb, pompásabb, elragadóbb látványok Erdély tájai közt, de oly magasztos alig lehet több, mint a Szent Anna tava… Háromezer lábnyi magasban a tengerszint felett, körös-körül ezerkétszáz lábnyi magasban a bércek által képzett medencében, vad erdők árnyékában terül el egy gömbölyű, nagyszerű tengerszem, melynek körülete egy negyedrész mérföldet meghalad. Sima tükörlapja sötétzöld a belenéző erdős bércektől, a legnagyobb vihar sem ingatja azt meg, hab sem fodorul rajta. A körülfekvő bércek ideforduló oldalát cser és bükk fedi, míg a tó partján körül roppant fenyők emelkednek, mint egy sötét rámába fogva az ércvilágú vizlápot” − írta Jókai Mór a világszinten egyedülálló Szent Anna-tóról, amelyet a Hargita-hegylánc legfiatalabb tagja, a Csomád-hegység rejt.

A Csomád vulkáni tevékenysége egymillió évvel ezelőtt kezdődött, és körülbelül harminc-harminckétezer ezer évvel ezelőtt tört ki utoljára, egyben ez volt az utolsó Kárpát-medencei vulkánkitörés is. 

A tó keletkezése a víz és a láva találkozásának köszönhető, ugyanis az így létrejövő gőz-gázkitörés hatására vulkáni kráter született, amelyet az esővíz töltött fel – a tónak a mai napig nincs más vízforrása.  

A tó születését több legenda is övezi, ezek egyik közös eleme egy egymással versengő, gőgös testvérpár. A történet szerint a tó helyén egykor hegy magasodott, ennek tetején állt az egyik testvér, a szemben lévő Bálványos-hegy tetején pedig a másik testvér vára. Egy alkalommal egyikük cselhez folyamodva pompás hintót szerzett magának, a másik azonnal megirigyelte, és még különlegesebb paripákat akart befogni a saját hintója elé. Hosszas gondolkodás után összehívta a környék szebbnél szebb lányait, hogy lovak helyett közülük válasszon ki tizenegyet. A legszebb közülük Anna volt. „A lányok azonban meg se bírták mozdítani a hintót. Az úr szörnyű haragra gerjedt, és ostorával rávágott Annára, aki legelöl állt. Patyolatfehér húsából kiserkedt a vér, s jajszava felhangzott a magas egekig. Az úr másodszor is rávágott, ekkor Anna megátkozta, hogy süllyedjen a föld alá. S abban a pillanatban az ég elfeketedett, és szörnyű mennydörgés között a vár összeomlott. A romok egyre lejjebb süllyedtek, mígnem az egész víz alá került, és egy tó alakult ki. A tó vizén tizenkét hattyú úszott, majd kijöttek a partra, megrázták magukat és visszaváltoztak leányokká. Mind hazasiettek a falujukba, Anna kivételével, aki kápolnát épített a tó partján, s ebben a kápolnában töltötte életének hátralevő részét csendes imádkozással” − olvasható Benedek Elek interpretációjában. 

A hatszázhúsz méter hosszú, négyszázhatvan méter széles tó körbejárható, így írt erről Orbán Balázs 1867-ben A Székelyföld leírása című művében: „A tavat minden oldalról sürűn nőtt fiatal fenyves környezi, s e meglepően szép erdő szegélye közé vágott ut folyja körül a tavat. Gyönyörü árnyas sétány ez, melynek talaja bársony-puha s élénk szinezetü mohaszövedék szőnyegével van bevonva. (...) s lépteinket pontosan számitva, azon eredményre jutottunk, hogy a szabályszerüenköridomu tónak kerülete 2350 lépés.” Az ötven évvel későbbi feljegyzések szerint az ösvény 1749 méter volt, 1999-ben pedig már csak 1617 méter. Nem csupán a kerülete, a mélysége is változott az évtizedek során. Míg Orbán Balázs feljegyzése szerint negyven láb, azaz tizenkét méter mély volt, a meder feltöltődése és a növények elszaporodása miatt mára hét méterre csökkent.  

„Két-háromszáz apróbb-nagyobb gömbölyű tengerszem, mint megannyi csillag ragyog a veszélyes bérci ingoványon, miknek hatása leírhatatlan. Az ember a tündéreket véli látni, kik tengerszemeikből feljőnek, hogy a halandót a vészes síkra csalják” − írta Jókai Mór a Szent Anna tava című úti levelében a Csomád másik kráteréről, amelyben ma a Mohos-tőzegláp terül el. Helyén egykor több tucat apró tó, illetve a nyolcszáz méter átmérőjű Mohos-tó állt, amely az eróziós folyamatok eredményeképpen fokozatosan alakult át sűrű növényzetű, tőzegmohával benőtt láppá. Több mint tízméteres tőzegvastagságával egyedülálló Európában, 1980 óta élvez védettséget. A Szent Anna-tó és a Mohos-tőzegláp a Mohos Természetvédelmi Terület része.

Kép

A Szent Anna-tó egy 1943-ban készült fotón − Forrás: Fortepan/Kurutz Márton

A hol volt, hol nem volt kápolna és búcsú  

A Szent Anna-tónál álló kápolnát egyes források szerint már a XIV. században említették az oklevelek. A fatemplom helyére 1764-ben emeltek egy újat kőből, más források szerint ezzel párhuzamosan 1775-től egy másik kápolna is működött, azonban végül mindkettő romba dőlt. A különleges helyszín már a kezdetektől vonzotta a zarándokokat, a XVII−XVIII. században akár húsz-harmincezer ezer hívő is részt vehetett a hagyománnyá vált Anna-napi búcsúkon. 

Meglepő fordulat, hogy 1786-ban gróf Batthyány Ignác erdélyi püspök betiltotta az eseményt, ugyanis botrányok és véres verekedések sorozata övezte az ünnepségeket. 

Újra engedélyezték a búcsúkat 1830-ban, de a kihágások nem szűntek meg, így 1844-től ismét elmaradtak az események. A ma látható kápolna 1927-ben épült fel, ekkortól ismét megrendezték az éves búcsút, 1942-ben így ír az eseményről az Uj Magyarság: „Óriási vad rengetegen keresztül visz az út a Szent Anna-tóig. A tengerszemnél éppen búcsú van, tenger sokadalom. Közel s távoli környék székelyei zarándokoltak ide, hogy a tó szentjének tiszteletére rendezett misén búcsút nyerjenek. (...) A tó partján álló parányi kápolnában lezajlik a szagos mise, aminek illatát nem a tömjén, hanem a havasi rétek fűszeres illata adja meg. (...) A parton portékás sátrakat vertek élelmes székely kereskedők, taplósipkát, mézeskalácsot, cukorfütyülőt, kaczot és imakönyvet vehet az ember, sőt még imádságot is. Az imádságot a vak és nagyothalló »Mári néni« árusítja, a Miatyánkért 20 fillért, az Üdvözlégyért 10 fillért számítva a bűnbeesett halandónak, aki vétke lerovatalát hajlandó az istenes öregaszszonyra bízni…” A hagyomány 1944 és 1990 között szünetelt, de napjainkban ismét várja a látogatókat az Anna-napi esemény. 

Négy évszaknyi élmény  

A tavat csupán esővíz és hólé gyarapítja, egy 1909-es vizsgálat pedig azt állapította meg, hogy még a desztillált víznél is kevesebb volt az oldott ásványianyag-tartalma. Ez nem kedvez a változatos állat- és növényvilág kialakulásának, ellenben ennek köszönhetően a víz sokkal könnyebben befagy: „micsoda pompás korcsolyázó hely van a Szent Anna tónál. Az a vidék még kirándulási szempontból is gyönyörűség. Most amióta a turista szálló megvan s ott télen is laknak, semmi lehetetlenség sincsen az ottani korcsolya, ródli és a Mohos környékén a sielő kirándulásoknak” − írta a Székely Újság 1932-ben. 

Bár azóta folyamatosan csökken a jég vastagsága, még 1999-ben is átlagosan hetven centiméteres, sőt néhol egy méternél vastagabb jégréteget mértek. 

A tó „vize tiszta, átlátszó és iható, bár szélein nyárban meleg, de benn jéghideg; (...) befelé az uszás könnyü, mint vizmentében, de kifelé igen fárasztó” − írta Orbán Balázs 1867-ben a fürdőzők között nagy népszerűségnek örvendő állóvízről. Az Uj Magyarság 1942-es számából az is kiderült, hogy a hagyományos Anna-napi búcsún „a templomi ájtatosság után tulipiros mulatság kerekedik a tó körül s a tavon. A lányok ingben, a legények gatyában feredeznek, ahogy egy villabajszú székely mondja, »őszinte módon«. A kedvelt szórakozás a tutajozás. A fenyőből összeeszkábált alkalmatosságra mindig kelleténél többen szállnak fel s aztán van nagy visongás, mikor belefordulnak a vacogtatóan hideg tóba. Ez a vízi vigasság távol áll a nagyvárosi strandkultusztól minden tekintetben, aminthogy az alig tíz s néhány fokos víz elviselésére is edzett bőr kell.”  

Csónakázni, szánkót és korcsolyát bérelni ma is lehet, a fürdést azonban 2017-ben betiltották. A tó vízminősége az elmúlt években sokat romlott, részben a fürdőzők által használt naptej miatt, hiszen a tónak nemcsak forrása, hanem kifolyása sincs. Az egyre melegedő Szent Anna-tó helyén a kutatók szerint évtizedek múlva a Mohos-tóhoz hasonló láp maradhat. A Szent Anna-tó és környéke értékeinek megóvásáért és fejlesztéséért jött létre 2012-ben a Pro Szent Anna Egyesület, amelynek tagjai szívükön viselik a terület megőrzését. A festői helyszín ma is közkedvelt úti cél. A tó körbesétálható, a kápolna mellett kilátó is várja a turistákat, azonban nem árt az óvatosság, mivel a medvék legalább annyira szeretnek itt időzni, mint a kirándulók.  

A cikk támogatója a Carola Egyesület