Válás után is lehet békés a karácsony

A válás a párválasztásnál kezdődik

Vajon mi vezethet odáig, hogy egy nő és egy férfi, akik valamikor megszerették egymást, és arra vágytak, hogy együtt éljék a mindennapjaikat, évek múltán már kedvet és türelmet sem éreznek ahhoz, hogy leüljenek egymással beszélgetni, sőt azon kezdenek el dolgozni, hogy véget vessenek a kapcsolatuknak? Martonfalvay Lilla mediátor szerint a válás a párválasztásnál kezdődik. 

Ott kellene megragadni az alkalmat, hogy egymást tudatosan megismerjük, és ha megszületik a házasság szándéka, letegyük a családi béke alapköveit. 

„A magam részéről jónak tartom, hogy az egyházaknál van jegyesoktatás, ami segíti a felkészülést – véli a mediátor. – A tervezgetés nem merülhet ki abban, hogy hol és mikor lesz az esküvőnk, vagy mennyit szánunk rá. Arról is kellene beszélgetnünk, hogy honnan jöttünk, ki milyen szokásokat hoz, mit jelent nekünk a család fogalma, melyek egy kapcsolat lelki alapjai, és a legfontosabb: hogyan kommunikálunk egymással. Legtöbbször a ki nem beszélt konfliktusok teremtik meg a válás alapjait. Müller Péter fogalmazta meg az alábbi gondolatot: »Amikor elveszel valakit feleségül, vele együtt elveszed az összes emlékét, elveszed az egész családfáját, a félelmeit, a szokásait – az egész ‘varázsvilágát’, amiben él.« Mindannyian cipelünk egy otthonról hozott hátizsákot, ami a teljes lényünket rejti, és a közös életünkben nem mindig tisztázzuk azt, hogy mit tartalmaz, és ezzel együtt mire szerződünk.” 

A másik hibáztatása és az énüzenet

Martonfalvay Lilla szerint gyerekként kellene megtanulnunk, hogyan beszéljünk az érzelmeinkről, a szomorúságainkról, a szükségleteinkről, arról, hogy a dühnek is van helye. A személyes példálózások helyett énüzeneteket fogalmazzunk meg, máskülönben a társunk azt érzékelheti, hogy őt támadjuk. A mediátor efféle mondatokat javasol: „Arra lenne szükségem, hogy letedd a telefonodat. és szeretném, ha kikapcsolnád a tévét. Szükségem van arra, hogy itt és most rám figyelj. Ha ez nem történik meg, dühös leszek, és tehetetlenségemben kiabálok veled.”

Ahhoz, hogy ne a másikban keressem a hibát, meg kell állnom egy pillanatra és átgondolnom, hogy mi az én szerepem, és miért akarom megnyomni azt a gombot, amivel felidegesítem a másikat. A mediáció során a felek mindig lehetőséget kapnak arra, hogy megszakítás nélkül beszéljenek a történetükről, és közben a másik nem szólalhat meg, csak jegyzetelhet, és ezután tud reflektálni a hallottakra.

Egy hétköznapi vitában is – házastárssal, gyerekkel, anyóssal vagy a válás folyamatában – gyakorolnunk kell világosan kifejezni magunkat, és meghallgatni a másikat. 

Ha magunkban hordozzuk a sérelmeket, vagy információkat titkolunk el egymás elől, az bizalmatlansághoz vezet.

Az új cinkostárs

„A gyerekek születésével a családi dinamika átalakul, és ha nem figyelünk, könnyen gazdasági alapokra helyeződik. A minőségi félórák hiánya – amikor nem szülőként, háziasszonyként vagy pénzkeresőként figyelünk a társunkra – elégedetlenség- és diszkomfortérzést válthat ki” – figyelmeztet az igazságügyi mediátor. Valljuk meg őszintén, ha elmarad a tiszta kommunikáció, és nem egymással osztjuk meg a problémákat, nehéz felülkerekedni önmagunkon, hogy ne éreztessük a gyermekeinkkel is a kapcsolat elakadásait.  A mediátor tapasztalata szerint sokan bevonják a gyermeküket a válási dinamikába.

„Cinkostárssá tesszük, ha neki mondjuk el, hogy bezzeg anyád vagy apád megint képtelen erre, nincs itthon kenyér, nincs kicserélve a villanykörte. Szegény gyerek csak áll, és azt gondolja, hogy talán ő tehet erről, és óhatatlanul elkezd partnerként, kis szülőként működni. Ha te nem hallgatsz meg, majd általa vigasztalódok, gondoljuk, miközben elhidegülhetünk egymástól a párunkkal. Ez a bizalmatlanság mintaként is szolgál, egy idő után a gyerekeink is megtanulják hasonlóképp kezelni a problémás helyzeteket; ők is bezárulnak, és elkezdenek titkolózni, például nem mondják el, milyen jegyet kaptak, vagy mi bántja őket.”

A szakértő szerint a gyerekek általában jobban megérzik, amikor a szülők a válás határához érkeznek. Megváltozik a kommunikáció, az intimitás, felerősödnek a számonkérések, és a gyerek, akinek önfeledten játszania kellene, nem érti, hogy mi is történik. 

Kép

A kép illusztráció − Forrás: Freepik

Válás utáni kisokos

„A párkapcsolati problémákon túl a válást is fel kell dolgoznunk, hiszen ez is egy gyászfolyamat. Aki azt hiszi, hogy győztesen jön ki belőle, ő is veszít általa” – állítja az igazságügyi mediátor és hangsúlyozza, hogy a válás után a gyerek miatt még fontosabb az együttműködés a felek között. Felhívja a figyelmet olyan szempontokra, amelyek segítenek megtartani az egyensúlyt a szétszakadt család számára is. 

„Mindenképp találni kell egy közös platformot, amit időközönként információátadásra használnak a felek, de ne hívogassuk állandóan a másikat, ötpercenként beszámolva minden történésről. A gyereket pedig tilos postagalambként használni az üzeneteink közvetítésére. Ilyenkor óhatatlanul átjár a szomorúság, a bánat, a »hogy élem túl« érzése, de a gyerekre nem szabad mindent ráterhelnünk. Szoktam mondani az ügyfeleknek, hogy ne szörfözzünk a neten azt keresve, mit rak ki az exünk; ne húzzunk vélt vagy valós információkból újabb falakat. Egy működő kapcsolatban vagy válás során is vitázhatnak a szülők a gyereknevelésről, de fontos, hogy a korlátokat és kapaszkodókat, amelyek biztonságot adnak, együtt fogalmazzák meg” – tanácsolja Martonfalvay Lilla.

Kép

A kép illusztráció − Forrás: Freepik

Legyen béke karácsonykor!

Egy átlag család életében is sok feszültséget gerjeszthet az ünnepi készülődés, kapkodás. Hol vannak az égők, miért nem világít az egész sor, be kéne ékelni a fát, mikor lesz kész a töltött káposzta. Hiába hangolódunk adventtel, ha felerősödnek a viták, és kiélezettebbé válik a helyzet. 

Ha nem sikerül elengednünk bizonyos dolgokat, a szeretet ünnepe könnyen válhat szakadékká is. Talán ezért emelkedik ebben az időszakban a hirtelen felindulásból, megfontolás nélkül kimondott „jó, akkor válunk” elhatározások száma. 

Az igazságügyi mediátor óva inti a feleket a hirtelen haragból fakadó döntésektől; inkább javasolja, hogy üljenek le beszélgetni. Mit tehetünk, hogy békés legyen az ünnep? 

„Ne kezdjük el hergelni se magunkat, se a másikat; nagy adag türelem és humorérzék szükséges egy kis önmegtartóztatással fűszerezve – tanácsolja Martonfalvay Lilla. – Ha idegesek leszünk, számoljunk, vagy lélegezzünk mélyeket, mielőtt bármit is mondunk. Így tisztábban tudunk gondolkodni, és elkerüljük azokat a helyzeteket, amelyeket később megbánnánk.”

Válás esetén még komplikáltabb a tervezés, mert a gyerek kapcsolattartásra megy a másik szülőhöz, és a mi felelősségünk is, hogyan fogja érezni magát a másik helyen. A szakértő azt javasolja, hogy mondjuk ki őszintén: „érezd jól magad ott is, és ha végeztetek, szeretettel várlak. Ne sajnáltassuk magunkat, mert ezzel megnehezítjük az elindulást. Amikor pedig hazaérkezik, ne kezdjük el kifaggatni, hogy ki volt ott, mit mondott, hogy nézett. Ezekre nincs szükség. Az a cél, hogy a gyerek jól legyen.” Bár az ünnepi időszak lazább napirendet enged, a mediátor az alkalmi szabályok megalkotásában is együttműködésre ösztönöz. Nem a másik utasításával, sokkal inkább egy egyenes kéréssel: „tegyetek belátásotok szerint, de szeretném, ha nyolc után nem ennének édességet a gyerekek, tudsz ebben partner lenni?” 

A versengés elkerülése érdekében érdemes megállapodni az ajándék értékében, vagy egymáshoz kapcsolódó meglepetéseket venni. 

Akár párkapcsolatban élünk, akár elváltunk, a kommunikáció és az együttműködés elengedhetetlen a családtagok számára. Karácsonykor az válhat számunkra a legnagyobb ajándékká, ha megpróbálunk jobban rangsorolni, és békét teremtünk magunk körül, hogy mindenki nyugodtan és biztonságban érezhesse magát.