A nő a konyhában, a férfi a hálószobában bántalmaz, a szexben pedig már mindent lehet? – Dr. Tamási Erzsébet kriminológus

– Rögtön a közepébe vágok. Rájött már, hogy miért a férfiak?
– Az egyik okot a biológiai különbözőségben találjuk. A férfit arra találta ki a természet, hogy harcoljon, mindennel szembeszálljon az életben maradásért, találjon párt és legyen utódja. A férfival a természet kíméletlenebb, kevesebb védelmet élvez, több kockázatot vállal, miután a spermából sok van, a petesejtből korlátozott számú, így az emberi lét fenntartása szempontjából a nők nehezebben pótolhatók. A nő ugyanakkor képes a szülésre, a férfi pedig nem. A férfi ezzel együtt nélkülözhetetlen, és nem csak a szaporodás szempontjából. Még ha önfenntartó, önellátó, kemény nők is veszik körül, mi történik, ha az utcán este valaki szembejön? A nők nem állnak le bokszolni, hanem ha tehetik, keresnek egy férfit, aki megvédi őket. De ki védi meg a férfit? Neki nincs hátralépési lehetősége.

Akármilyen egyenjogúság lesz, ha egy nő veszélyben van, a férfi dolga a védelem. A férfiak nagyobb kockázatvállaló képessége nem változik koronként, életkoronként sem.

Természetük lényege az evolúciós hármas funkció, amit meg kell tanulniuk.

– Mi ez a három funkció?
– Az első a munka, a férfi nem létezhet munka nélkül, el kell tudnia tartani magát és a csatolt részeit: az anyát, a gyerekeket. A második a kockázatvállalás, a bátorság, a hatalom, amellyel imponál a nőknek és korlátozza a vetélytársait. A harmadik hajtóerő a szex. Nemcsak az élvezet miatt, hanem hogy legyen elegendő utódja. Összefoglalva, aki nem dolgozik, az lúzer, aki nem bátor, az anyámasszony katonája, a harmadikról ne is beszéljünk. A legvégső sértés egy férfi számára a „nem a te gyereked” kijelentés. A kriminológiában a három funkció végigvezethető a bűncselekményeken. Ott van a háttérben a munkanélküliség, a gyávaság vagy sértettség, amiért nem ért el az illető pozíciót, karriert, nem beszélve a szexuális hiányokról. Egyszerre három fronton kellene a csúcson lenniük, hiszen a nők a gyerekük apjának mindháromban a legjobbat akarják, ami szinte képtelenség. Ha az egyik területen kudarc éri a férfit, a másik pozícióban kell bizonyítania. Munkamánia, hatalommánia, szexuális képesség bizonyítása. Miután egyszerre nem megy, ott kompenzálják a hiányt, ahol a maximumot tudják nyújtani. Vagyon elleni bűncselekmények, férfiak egymás elleni erőszakos cselekményei, nők elleni erőszak a repertoár.

– Mi a helyzet a nőkkel és az ő funkcióikkal?
– Előttük nem ezek a társadalmi követelmények. A biológia számukra nem ezt írja elő, hanem talán nem kevésbé keményet: a fiatal, szexuálisan vonzó nő képét. Nem azért, mert a férfiakban valami megrögzötten romlott szexualitás, gonoszság rejlik, hanem mert a nők csak korlátozott időben, fiatalon lehetnek anyák, és a testi vonzerő is ehhez igazodik. A női bűnelkövetés központi eleme is az anyaság.

A leggyakoribb bűncselekménytípus azonban mindkét nem esetében a vagyoni bűncselekmény: lopás, korrupció, rablás.

A nők a férfiakkal ellentétben nem kalandvágyból, a bátorságuk bizonyítékaként lopnak, hanem vagy csapatban a férfival, vagy mert a megélhetésükhöz, a gyerekneveléshez kell. A második leggyakoribb női bűn másképp kapcsolódik az anyasághoz: gyerekbántalmazás, elhanyagolás, csecsemőgyilkosság. Míg a nők a kisgyerekeket verik, a férfiak a nagyobbakat, akiket nevelniük kellene. A harmadik leggyakoribb női bűnelkövetés a szexszel kapcsolatos: a prostitúció.

Kép

Dr. Tamási Erzsébet - Forrás: Nemzeti Közszolgálati Egyetem

– Említette, hogy a férfiaknál is a vagyon elleni bűncselekmények vezetnek. Mi jön utánuk?
– Az erőszakos cselekmények, majd a kábítószerhez kötődők. Utóbbi húszéves kor alatt majdnem azonos mértékű a két nemnél, de a lányok általában kinövik, a férfiak nem vagy lassabban. A szexuális bűnözés pedig abszolút férfiterep. A vagyon ellenieknél érdekesség, hogy egyre növekszik a szellemi foglalkozású elkövetők száma, akiknek olyan a munkája, hogy hozzáférnek… A férfi korrupciót is az motiválja, hogy a pénz által megmutassák, ők valakik. A nők ezzel szemben kisebb lopásokban, csalásban jártasok. Emberölésre döntő többségben olyan személyek képesek, akik gyerekként több családban is megfordultak. Tehát nem az egyedülálló szülők gyerekei, hanem a zavaros helyzetűek, akik körül cserélődött a család. Nem beszéltem még olyan egyetemistával, aki ne sírta volna el magát azon, hogy elváltak a szülei. A sérelem ilyenkor a jól szituált fiataloknál is ugyanolyan erős, bármilyen jó az életük, az érzelmi hiány nem pótolható.

– Mit érdemes tudnunk a párkapcsolatokon belüli bűnesetekről?

– A párkapcsolatokban 50-50 százalékról beszélünk, vagyis a bántalmazás – szóban vagy tettlegesen – általában kölcsönös.

Hallani szervezetektől, önkéntes segítő csoportoktól, hogy csak a férfiak verik a nőket, de az ilyen esetek száma világszerte már 30-40 százalékkal csökkent. Álláspontom szerint azért, mert a kapcsolatok lerövidültek, így sosem látott mértékben élnek egyedül az emberek. A kapcsolatok a bántalmazásokig el sem jutnak, mert ezek nyilván nem a nászéjszakán kezdődnek, hanem négy-öt év után. Amikor túl sokat vagy mást várnak el a párjuktól, különösen a nők, mert a magánéletért inkább ők a felelősök, a közszféra pedig inkább a férfiak terepe. A gyereknek az apja tanítja meg, miként viselkedjen a családon kívül, de azt, hogy otthon egymással hogyan, az anyától lesik el. Az anya képes érzelmi kapcsolatot teremteni, ez eltér a külvilághoz való viszonyulástól, ahol rögzítettek a szabályok. A családban nincs állandó következetesség, mert az anya mindig az adott szituációra, lelkiállapotra, érzelmi viszonyra figyel. Ha arra figyelne, mit illik vagy kell csinálni a külső igények szerint, sokkal nagyobb konfliktusok lennének a családban.

– Az említett 50-50 százalékra visszatérve: mi vezet oda, hogy általában mindkét fél ludas?
– Hát, hogyan lehet veszekedni? Úgy nem, hogy az egyik csak ül és nevet. Történik egy személyes katasztrófa, munkaelvesztés, egészségi baj, és az egyik fél, a családra érzékeny nő elkezdi mondogatni: „Most mi lesz? Csinálj valamit!” Ezzel indulhat a bántalmazáshoz vezető út. A másik hallgatja, hogy ha nem keres pénzt, miből fognak megélni, egy darabig bírja, aztán irány a kocsma. A férfiak keresetét, segélyeit szinte mindenhol a nők kezelik. Lehet, hogy a férfi fizet a boltban, de a nő mondja meg, mit vesz, mennyit költhet a család. A férfi benéz a hűtőbe, de a nő tudja, hol a mustár. A férfi mosogat, de a nő pakol el, mert ő tudja a dolgok helyét. A férj akkor bántalmaz, ha otthon is próbál úgy viselkedni, ahogy a külvilágban tanulta a rendet – csak épp a család nem úgy működik. Onnantól pedig, hogy a kölcsönös egymásrautaltságnak vége, az egyik nyomot hagy a másikon, és megvalósult a bűncselekmény.

– Ezek szerint a párkapcsolati bántalmazás is a férfi-női funkciókkal függ össze.

– Elég megnézni, hol bántalmazzák a párok egymást a leggyakrabban. A nő a férfit a konyhában, a férfi a nőt pedig a hálószobában. A világon minden vizsgálat erre jut, dacára az egyenjogúságnak.

Az is gond, hogy a fejlett világ kiiktatott fontos dolgokat. Nagy a népességszaporulat és a jólét, meghosszabbodott az élet, már nem elég csak összehúzni magunkat és felnevelni a gyereket. Felneveltük, és akkor mi van? Kell a társadalomnak a női munkaerő, de a nők így nem érnek rá a gyerekeikre, több a bébicsősz, mint valaha, idegenek vannak naphosszat a gyerekekkel, végül nem ismernek egymásra. A munka vonzóbb, mint a gyerekkel való magányos, monoton együttlét. Már nem olyan fontos a gyerek, így marad a szex. Pár éve 35 éves nőkkel készítettek felmérést Nyugat-Európában, több mint 30 százalékuknak nem volt gyereke és nem is terveztek. Ez két generáció kiesését jelenti. A gondolkodás is átalakult: egyszer élünk, nem kell szoros párkapcsolat, nem kell alkalmazkodni.

Kép

Kép: Freepik

– Jól sejtem, hogy megérkeztünk a prostitúció kérdéséhez?
– A prostitúció a női bűnözés zászlóshajója. A rendszerváltás körül kezdtem foglalkozni vele, pedig azt hittem, felesleges, mert meg fog szűnni. Innentől minek, hiszen szexuális szabadság van, a házasság, a család nem korlátozó erő már, a válás mindennapos. Bárki bármikor bárkivel lehet, nincs erkölcsi és anyagi gát. Persze minden hülyeségből marad valami, de a nagy része kipotyog, gondoltam. Ehelyett a prostitúció ma a virágkorát éli.

A szexközpontúság felőrli a párkapcsolatokat, pedig a Teremtő a szexet arra találta ki, hogy legyen kedvünk gyereket csinálni. De ha sosem elég belőle, mint az alkoholból, akkor megunjuk, és a végén jön a robotszex meg az e-szex.

Amikor a budapesti prostitúcióról írtam, rendőrökkel jártam ki a lányokhoz, és azt tapasztaltam, hogy a mesterség az utcáról átkerült az internetre. Ugyanazt csinálják, csak már nem látjuk. Az utcán legfeljebb a nagyon szegények, az egykori állami gondozottak maradtak. Az interneten viszont szervezett hálózatok működnek, és ami eltűnik a közvélemény szeme elől, az megszünteti az erkölcsi védőfalat is. A prostitúciót a szexközpontúság élteti, és ezen a területen már minden elérhető: lehet csinálni kutyával, macskával, ablakfélfával.

– A személyes találkozókból mit szűrt le, mi motiválta a nőket a prostitúcióra?
– Végigkérdezve őket abban megegyeztek, hogy lelkileg és fizikailag sem lehet egy életen át csinálni. Nem élvezet, csak úgy képesek rá, hogy fizikailag munkának veszik, érzelmileg kívül maradnak. Egy férfi ezt nem tudná, nála a szex össze van kötve az élvezettel. De a nők akkor is képesek rá, ha nem élvezik. Találkoztam negyvenes prostikkal, nem is voltak a világ szépei, köztük anyákkal, akiknek öt-hat állandó kliense van. Nem ritka, hogy az egészségügyből jöttek, például gyógytornászok, akik előtte is a testtel kapcsolatos munkát végeztek, és van egy szobájuk erre a célra. Volt, aki a keresetéből egyetemre járt. A fiatalabbak egy része viszont nem is csak a pénzért, hanem a luxusért csinálja. Tudok nem egy, nem két 18 éves gimnazistáról, akik hálózatot építettek, és idős uraknak kínáltak szexet, 100 ezer egy alkalom. És nem ételre, számlára vagy tanulásra gyűjtöttek...

De ha egy világban nem kell gyerek, mert nincs értéke, akkor nem kell család sem.

A család gazdasági szempontból amúgy is a fogyasztás akadálya, mert az csak egyetlen fogyasztói egység, míg az egyedül élők önmagukban is fogyasztói egységek. És itt a fő számít, hogy ne csak egy fridzsider vagy tévé kelljen, hanem öt. Nincs mögötte nagy eszme, hogy legyen sokszínű a társadalom meg hasonlók. Legyen mindenki külön fogyasztó, mert az fizetődik ki!

– Mit gondol, ha a bűnelkövetés trendjei nem is változnak, a közgondolkodás azért fog?
– Előbb-utóbb helyreáll a rend, mert a világ nagyon egyszerű, csak mi vagyunk bonyolultak. A működési szabály ugyanaz egy fa vagy egy kutya számára is, nekünk, embereknek csak egy plusz van: az erkölcs. Képesek vagyunk megítélni, mi a jó és a rossz, tudjuk, hogy amit teszünk, az pusztít vagy épít. Ennek az alapja pedig – függetlenül a vallástól, mert a Btk.-ban is ezt találjuk – a Tízparancsolat. Ennyit kaptunk ajándékba. Az alapokban sosincs elmozdulás.
Az embert három fő dolog mozgatja: az életben maradás, a szaporodás és az (erkölcsből származó) öröm. Örülni vagyunk képesek akár egy jó zuhanynak is, bármely cselekedetünk kapcsolódhat fizikai vagy agyi jóérzéshez. Tehát túlélünk, szaporodunk és örülünk, de sajnos a bűncselekményeknél is pont ezt a hármat találjuk. Túlélés: vagyoni bűnök, emberölés. Szaporodás: szexuális és gyerekekkel kapcsolatos bűnök. Öröm: kábítószer, függőségek…