A nő, aki férfinak adta ki magát, hogy orvos lehessen

1809-ben egy Margaret Bulkley nevű, húsz év körüli ír lány hajóra szállt az anyjával és néhány megbízható baráttal, hogy Edinburgh-be utazzon. A fedélzeten azonban már James Barryként szerepelt, aki éppen az orvosi egyetemre tartott, hogy megkezdje a tanulmányait. 
A családi tanács ezt az egyetlen lehetőséget látta célravezetőnek, hogy beteljesedhessen a lányuk álma. A tehetséges és ambiciózus Margaret orvos akart lenni, de akkoriban ez a hivatás tökéletesen el volt zárva a nők elől. Ahhoz, hogy az egyetemen egyáltalán szóba álljanak vele, férfinak kellett lennie, ezért – jobb híján – az elkövetkezendő ötvenhat évben férfinak adta ki magát. 

Az edinburgh-i egyetemen gyanakodva fogadták az új diákot. Alacsony volt, vékony, a hangja gyermekien magas, meg voltak győződve róla, hogy egy fejletlen kiskamasszal van dolguk.

Márpedig fiatal fiúcskáknak nem jár orvosi képzés. Csakhogy a Bulkley család már jó előre felkészült az ilyen problémákra. Magas rangú jóakarójuk, David Steuart Erskine gróf, Benjamin Franklin barátja, George Washington levelezőpartnere szót emelt az érdekében, így Margaret – azaz most már James – háborítatlanul járhatott az intézménybe. Három évvel később le is diplomázott, majd frissen végzett orvosként Londonban tanult tovább, méghozzá a kor sztársebészeitől. Hamarosan felvették az Angol Sebészek Királyi Kollégiumába, és megkezdődhetett egy valószínűtlen karrier. 

A dél-afrikai pártfogó 

Az indiai gyarmatosítás és a napóleoni háborúk során hatalmasra duzzadt a brit hadsereg mérete és infrastruktúrája. Nagy tömegeket szívott magába a városi hajléktalanoktól és bűnözőktől egészen a jól képzett mérnökökig, orvosokig és a dicsőségre vágyó főnemesekig. Az állami költségvetésen kívül a meghökkentő összegekért vásárolható tiszti rangok is bőkezűen finanszírozták a hódításokat, így szinte természetesnek tűnt, hogy a fiatal Barry is ebben a közegben keresse a boldogulás lehetőségét. Miután néhány évig különböző angol városokban teljesített szolgálatot, Erskine gróf megint közbelépett. Levelet írt a dél-afrikai brit kormányzónak, és a figyelmébe ajánlotta a fiatal orvost. A tekintélyes nevű Lord Charles Henry Somerset altábornagy bizalmi pozícióba emelte Jamest: azzal bízta meg, hogy kezelje súlyos beteg lányát. A lány meggyógyult. 

A húszas évei derekán járó Barry ezzel a húzással nagyhatalmú barátot szerzett, aki hosszú évekig egyengette a pályáját. Az is könnyen lehet, hogy a barátságnál többről volt szó: több életrajzírója gyanakszik arra, hogy a lord valójában Margaret szeretője volt. 

Gyanús kapcsolat 

Barry és jóakarója kapcsolata sokakban gyanút keltett. Olyannyira, hogy a grófot ellenségei 1824-ben homoszexualitással vádolták egy nagyméretű plakáton, amelyet egy fokvárosi hídon helyeztek el. A szöveg szerint valaki rajtakapta őket egy szexuális együttlét közben. A hatóságok komolyan vették a gyanút, és a kormányzót bíróság elé idézték. Ő szót sem ejtett James titkáról, bár az azonos neműek szexuális kapcsolata 1861-ig halálbüntetéssel volt sújtható. Mivel azonban ebben az esetben bizonyítékot senki nem tudott szolgáltatni, az ügy vége felmentés lett. 
James a gróf személyi kezelőorvosa lett, majd mélyreható reformokat vezetett be. Minden korábbinál több figyelmet szentelt a tisztaságnak, a megfelelő vízellátásnak és csatornázásnak, minden ellenkezéssel szemben javított az elmebetegek helyzetén, a lepratelepek ellátását szinte megszállottan fejlesztette.

Sokat küzdött a rabszolgák körülményeinek javításáért is, de a legtöbb ellenkezést azzal váltotta ki, hogy a börtönbe zárt feketéket személyesen kereste fel.

Megkérdezte őket, hogy bánnak velük, és minden erejével azon volt, hogy ennek a végletesen perifériára szorult csoportnak a helyzetén is javítson. 
Mindezt kötekedő hangnemben tette, szinte kereste a konfliktust. Mintha rájátszott volna a férfiszerepre; talán ezzel akarta kompenzálni a törékeny, nőies külsejére és magas hangjára vonatkozó maliciózus megjegyzéseket. 

Kép

Kép: Profimedia - Red Dot

Az első Afrikában végrehajtott császármetszés 

Elvitathatatlan sebészi tehetsége is erősítette a pozícióját a brit Dél-Afrika társadalmi hierarchiájában. Valóságos legendává vált az a teljesítménye, amit egy Thomas Munnik nevű férfi kétségbeesett kérésére hajtott végre. Munnik felesége hosszas vajúdással sem tudta megszülni a gyermekét, és az apa Barryhez fordult segítségért. Az anglikán egyház ellenkezésével szembeszállva James végrehajtotta a nőn Afrika első sikeres császármetszését. 
A tizenkilencedik század elején ez a beavatkozás gyakorlatilag felért egy halálos ítélettel. Ha egyáltalán ehhez folyamodott valaki, ezt azért tette, hogy legalább a gyereknek legyen egy kis esélye életben maradni. Évezredekig csak a mítoszok világában létezett ilyesmi, például a névadó Julius Caesarról terjedt el, hogy az anyja méhéből vágták ki. Az első dokumentáltan sikeres császármetszést – amikor anya és csecsemője is életben maradt – egy disznók herélésével foglalkozó svájci hentes hajtotta végre saját feleségén az 1580-as években. Ezután háromszáz évig nem történt előrelépés. 

Barry is alig változtatott módszerekkel hajtotta végre a műtétet. Sem érzéstelenítés, sem fertőtlenítés nem létezett, így valóban szinte csodaszámba ment, hogy jól végződött a beavatkozás, a szülők hálából a Barry nevet is adták a gyermeknek. 

Az újszülött későbbi unokája James Barry Munnik Hertzog tábornok a huszadik század elején négy alkalommal is betöltötte Dél-Afrika miniszterelnöki tisztségét, és a második búr háború során komoly veszteségeket okozott Nagy-Britanniának. Diktatórikus vezető volt, tevékenyen részt vett az apartheidrendszer kiépítésében. Négy méter magas szobrát csak 2013-ban távolították el Pretoria központjából, a helyére Nelson Mandela kilenc méter magas szobra került. 

A kötözködő reformer 

Barry tíz évet töltött Dél-Afrikában, és egyre magasabb rangokat kapott. Amikor áthelyezték, már az egész gyarmat egészségügyi igazgatását ő felügyelte. Ettől kezdve újabb és újabb állomáshelyekre vezényelték az egész birodalom területén. Az előre sejthető forgatókönyv mindenhol ugyanaz volt: megérkezett, átvette az uralmat, kritizált, reformokat vezetett be, javította a körülményeket, sok embert megsértett, összeveszett a feljebbvalóival, esetenként hadbíróság elé idézték. Negyvenévesen éppen Mauritiuson teljesített szolgálatot, amikor jóakarója és esetleges szerelme, Somerset súlyos beteg lett. Barry ekkor elhagyta az állomáshelyét, Angliába utazott, és ott is maradt, hogy ápolja. Csak három évvel később, Somerset halála után tért vissza a szolgálati helyére. 
Szent Ilona szigetétől a Karib-szigeteken és Korfun át egészen Kanadáig mindenhol ő volt a kötözködő, rendíthetetlen reformer, a rászorulók gyámolítója, a párját ritkító sebészorvos, a madárcsontú, nőies, de egyfolytában kakaskodó zseni. Mintha vonzotta volna a botrányokat. Volt, hogy azért idézték bíróság elé, mert egy másik katonai sebésszel minősítetetlen hangon beszélt, ami „összeegyeztethetetlen egy katonatiszt és egy úriember magaviseletével”. Máskor azért részesült megrovásban, mert egy templomban a magas rangú papok számára fenttartott széken foglalt helyet, és nem volt hajlandó máshová átülni. 
Eltúlzottan férfias viselkedése egy ízben párbajhoz is vezetett. Egy dragonyostiszt valamivel megsértette Barryt, aki elégtételt akart venni. Mindössze centiméterekkel vétette el ellenfele fejét, és keresztüllőtte a sapkáját. 
Hetvenéves volt, amikor a hadsereg felmentette a szolgálat alól. Ekkor visszavonult, és csendes életet élt Londonban egészen 1865-ig, amikor vérhasban meghalt.

Végrendeletében szigorúan megtiltotta, hogy felboncolják. Meghagyta, hogy ne vetkőztessék le, abban a ruhában temessék el, amelyikben meghalt. 

Azzal azonban ő sem számolt, hogy a végakarat teljesítői nem fogják kifizetni a szokásos alkalmazott bérét, a feladatot a házvezetőnőre bízzák, aki felhívja a sajtót. Elmondja, hogy a hivatalos halotti bizonyítvány állításával szemben a holttest egy nőé, akinek a hasán egy egykori szülés nyomai is jól láthatók. A fiatal lányt koráb­ban elcsábíthatta vagy megerőszakolhatta valaki. Talán ez is hozzájárult az egykori Margaret Bulkley nyomtalan eltűnéséhez. 

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>