„Nem jó, ha szexuális vágy nélkül, önfeláldozóan szeretkezünk” – beszélgetés Bibók Bea szexuálpszichológussal

– Negyvenéves elmúlt, amikor szexuálpszichológus végzettséget szerzett. Miért döntött végül a segítő szakma e különleges ága mellett?
– Már tizennyolc évesen is szexuálpszichológus szerettem volna lenni. Úgy éreztem, hogy a szexualitás egy meghatározó része az ember életének. A mi generációnk annak idején az Ifjúsági Magazin hasábjain olvashatta Veres Pali bácsi tréfás felvilágosító válaszait. Azt éreztem, hogy a szex egy óriási tabu, így szükség van arra, hogy foglalkozzunk vele. Mivel számítástechnikai szakközépiskolába jártam, érettségi után rendszerszervező–programozó szakon szereztem meg az első diplomámat, így az álmom még váratott magára.

A diploma után férjhez mentem, és jöttek sorban a gyerekek. Vidéken éltünk, ahol még nem voltak számítógépek, így vállalkozást indítottam, nyitottam egy cipőboltot. Nagyon érdekes élmény volt megélni, ahogy az ottani munka közben csiszolódott az intuíciós képességem. Egyre kifinomultabb érzékkel ajánlottam cipőket a vevőknek, amit általában el is vittek. Ehhez meg kellett figyelnem az embereket, az ízlésüket, a személyiségüket. Ez a látásmód azóta is segít a pszichológusi munkámban is.

Sajnos elvesztettem a férjemet, és egyedül maradtam három gyermekkel. Ekkor éreztem, hogy változtatnom kell, így apró lépésekkel elindultam a célom felé.

– Borzasztóan nehéz lehetett ez az időszak...
– Nem volt könnyű megküzdeni az egyedülléttel, a három gyerek nevelésével, anyagi és érzelmi biztonságot adni nekik, majd a veszteség után újra felépíteni egy család életét. Új társat találni, és végül eljutni oda, hogy lehetőségem legyen magammal is foglalkozni. Először Kriston intimtorna-trénernek tanultam, ahol a szexualitásban részt vevő izmokat tornáztattuk. Az általam tartott tanfolyamok során nagyon sok szexualitással kapcsolatos történetet hallottam, és személyes kérdésekkel is megkerestek a résztvevők. Ekkor éreztem úgy, hogy tanulnom kell, hiszen csak így lehetek kompetens segítő. Ezután a Kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetem pszichológia szakán tanultam öt évig, ezzel párhuzamosan család- és párterápiás képzést is végeztem. Az egyetemen végig abban a szellemben tanultam, hogy én szexuálpszichológusként szeretnék majd dolgozni. Például az egyik diplomamunkám egy 6000 fős kutatás volt a pornófogyasztásról. Ezek után az ELTE szexuálpszichológiai szakpszichológus-képzésén szereztem szakpszichológus képesítést.

– Egyre többen mernek segítséget kérni szexuális problémák esetén. Családok és gyermekek sorsa áll vagy bukik azon, hogy egy pár meg tudja-e őrizni a gyermekvállalás után is a szexuális élet harmóniáját.

– Nagyon sok pár keres fel az első gyermek megszületése után, mert a szexuális élet rendszeressége nem tér vissza.

Az anyukák falják az önsegítő irodalmat, videókat, és előadásokat hallgatnak, mert tökéletes anyák szeretnének lenni. Sokszor ez a görcsös igyekezet komoly félelmekkel, szorongással párosul. A tökéletességgel ellentétben az „elég jó anya” nem érzi azt, hogy szinte bele kell halnia az anyaságba, mégis ugyanúgy képes arra, hogy érzelmileg kapcsolódjon a gyermekéhez. De sokszor látom azt is, hogy az otthonról hozott kötődési minták jelennek meg és okoznak problémákat. Sajnos sok esetben az anya- vagy apaszerep mellett nehezen tudják megélni a társ/szexuális partner szerepét, ezért ritkulhat vagy elmaradhat a szex. Előfordul, hogy az újdonsült szülő szerepkonfliktust él át, ezért úgy érzi, hogy miközben megéli az anyaságot, aközben nem szabad megélnie a nőiségét.

Kép

Bibók Bea - Kép: Révai Sára

– A szexben a tökéletességre törekvés kontraproduktív.
– A baba érkezése után mindig biztatom az édesanyákat, hogy érdemes a saját szükségleteikre is hangsúlyt fektetniük a kisbaba mellett. Csakis így lehetséges megteremteni a szexualitás újraértelmezéséhez szükséges egyensúlyt. Amikor az első baba megszületik, a nő tele van kétséggel a szexualitással kapcsolatban is, hiszen először éli át a teste változását. Esetleg a plusz kilók miatt sérül az önbizalma. A baba érkezését követő első időszak arról szól, hogy a párból kis család lesz, így a korábban megélt párkapcsolati közös idő háttérbe szorul, mert a gyermekről szól az élet. Sajnos nem ritka, hogy a gyermek megszületése után négy-öt évvel még nem tért vissza a szexuális élet. Ilyenkor fontos tudatosnak lenni és segítséget kérni.

– Sok anyának már akkor is zsigeri lelkiismeretfurdalása támad, ha kis időt magára szán és nem a gyermekével foglalkozik. Gondolom, ez nem teljesen egészséges reakció.

– Sajnos gyakran bűntudatot élnek át az édesanyák akkor, ha nem a gyermeken van a fókusz.

Mivel mindent meg akarnak adni a gyermeknek, gyakran abba a hibába esnek, hogy elveszik egyfajta természetesség a gyermeknevelésben. Míg régen a gyerekek együtt homokoztak az udvaron, vagy rúgták a port az utcán, addig a mai szülők erős késztetést éreznek arra, hogy mindent megvegyenek a gyerekeknek és folyton programokat szervezzenek nekik. Ezzel az a baj, hogy a gyerekek kívülről kapják a szórakoztató ingereket, és nem tanulják meg, hogy önmagukat hogyan tudják elfoglalni, nem képesek egyedül is játszani. Ebből fakad, hogy egy hétvégi csendespihenő alkalmával a gyermek nem tud mit kezdeni magával, amíg apa és anya a hálószobában pihen, így még ez a közös idő is elvész a szülők életéből.

– Előfordul, hogy a férfiak szexuális vágya is alábbhagy a gyerek születése után?
– A legtöbb dolgozó ember teljesen ki van zsigerelve, ezért gyakran a férfiak is arról panaszkodnak, hogy munka után mentális fáradtságot éreznek, és semmire sem vágynak jobban, mint a pihenésre. Jellemző, hogy este a gyerekek lefektetése után inkább a fáradtság dominál, és nem a szexuális energiák törnek felszínre. Természetesen ez nem mindenkire igaz, de jellemző tendencia. Így a két kimerült szülő jó esetben megnéz közösen egy filmet, és elalszanak. Szex úgy tud létrejönni, ha tudatosan felszínre hozzuk a szexuális energiáinkat, és alig várjuk, hogy a párunkkal lehessünk.

Az biztosan nem jó megoldás, ha a szexuális vágy nélkül, önfeláldozóan szeretkezünk, csak hogy ne érje szó a ház elejét.

Sajnos ez egy idő után a szex teljes elmaradásához vezethet. Mivel a spontaneitás mítosza szerint a szexnek spontán kellene létrejönnie, sokszor a pár két tagja nem tesz semmit a szexuális vágy érdekében. Ez egy óriási tévedés, sajnos az életmódunknak köszönhetően a mai embernek a munkája mellett foglalkoznia kell a saját szexualitásával is.

– Soha nem éltünk ennyire szabad korban szexuális szempontból, mégis úgy tűnik, mintha több problémánk lenne, mint régen.
– Valóban nagyon sok párkapcsolatban vannak szexuális problémák, de már egyre tudatosabbak a párok. A mostani fiatal felnőtt generáció már tudja, hogy sokszor nem elég beszélgetni a problémáról, hanem érdemes segítséget kérni.

Kép

Bibók Bea

Gyakran fordul elő, hogy a pár két tagja egyáltalán nem tud beszélgetni a szexuális igényekről, így nem tudnak egymásnak segíteni abban, hogy egy közös szexuális kultúrát hozzanak létre. Pedig a szex egy nagyon szép birodalom, ahol együtt kirándulhatunk a párunkkal, közös igényeink szerint. Sajnos távolságot szül, ha van a párkapcsolatban egy kimondatlan probléma, amit mindketten megélnek, de nem mernek róla beszélni, segítséget kérni. Minél tovább halogatják a segítségkérést, annál nehezebbé válik a megoldás.

– Szexuálpszichológushoz fordulni nehezebb lehet, mint általános lelki problémával felkeresni egy pszichológust?
– Igen, szinte mindig megfogalmazzák a klienseim a terápia elején, hogy nagyon furcsa intim dolgokról beszélni egy idegen embernek. Amikor azonban látják rajtam, hogy nyitott és elfogadó vagyok, akkor általában hamar feloldódnak, így egy kis idő után már felszabadultan tudunk a szexualitásról beszélgetni.

– Sajnos nem találjuk a szavakat, ha a szexuális életünkről szeretnénk beszélni, hiszen már a szexuális felvilágosítás is kínos élmény a szülőknek és a gyerekeknek egyaránt.
– Sajnos az előző generációk számára óriási tabu volt a szexualitás, ezért beszélni sem tudtak róla a gyerekeikkel.

Még mindig előfordul, hogy a felvilágosítás egy egyszeri kínos beszélgetés, amelyben a szülő is és a gyerek is kényelmetlenül érzi magát.

Azt gondolom, ha a szülő már kicsi kortól kezdve mindig a gyermek életkorának megfelelően beszél a szexualitásról, például nevén nevezi a nemi szerveket, vagy a gyermek által feltett kérdésekre nyitottan válaszol, akkor kialakul egy olyan bizalom a kapcsolatban, hogy a gyermek később is mer kérdezni. Ez azért fontos, mert a szülő ebből érzi, hogy hol tart a gyermek kíváncsisága, így nem esik abba a hibába, hogy túl sokat mondjon, ugyanis a túl sok információ traumatizáló lehet a gyermek számára. Bizalmi viszonyban a szexuális felvilágosítás biztonságos folyamattá válik. Fontos hangsúlyozni, hogy egy szülőnek nem kell minden kérdésre tudnia a választ, mondhatja azt is: „Kincsem, most olyat kérdeztél, amit én nem tudok neked megválaszolni, de megígérem, hogy utánanézek, beszéljünk róla pár nap múlva.” Az ilyen gyermek felnőtt korban is biztonságban érzi majd magát a szexualitásban, és beszélni is fog tudni róla a partnerével.

– Térjünk kicsit vissza az ön életútjára. Sokan a Terézanyu pályázaton második díjat szerzett írása által ismerték meg a nevét. Nem volt nagyon félelmetes komplex kapcsolatát az édesanyjával a világ elé tárni?
– Amikor annak idején kiírták a pályázatot anya–lánya kapcsolat témában, biztos voltam benne, hogy a lányaimmal való kapcsolatról fogok írni. Gyorsan eljött a leadási határidő napja, és én akkor döbbentem rá, hogy nekem valójában a saját édesanyámhoz fűződő kapcsolatomról kellene írnom. Egész nap halogattam az írást, végül éjjel negyed tizenkettőkor kezdtem írni, az éjféli határidőre be is küldtem. Kiszakadt belőlem az írás egy érzelmi cunami kíséretében, így igazi megtisztulásként éltem meg. Álmomban sem gondoltam, hogy azzal, amit papírra vetettem, második helyezést érek el.

– Sokan évtizedekig haragban vannak a szüleikkel. Az ön esetében mi segített rendezni ezt a viszonyt?
– Amikor kicsi gyerekek vagyunk, akkor a fizikai és érzelmi közelségre van szükségünk. Azonban az életkor változásával már más szükségleteink vannak. Megtanuljuk táplálni magunkban az összetartozás érzését akkor is, ha nem vagyunk állandóan együtt.

Le kell válni a szülőkről ahhoz, hogy felszabadult felnőtt életet és szexuális életet élhessünk.

Sok fiatal kliensem érkezik szexuális problémával, amelynek hátterében az áll, hogy nem képes a szülő felé meghúzni azokat a határokat, amik a leválást jelentenék. Pedig egy érzelmi kapcsolat erejét és biztonságát az mutatja meg, ha a mindennapi telefonhívások nélkül is működik a szeretet.

Persze bármely kapcsolatnak lehet olyan szakasza is, amikor szunnyad. Olyan ez, mint amikor az ember alszik. Ilyenkor is létezünk, de nem úgy, mint ébren. Egy szunnyadó szülő–gyermek kapcsolatban is sokféle érzelem lehet: elcsendesülés, megbékélés, düh, igazságtalanság érzése, a hiány, esetleg látja a felnőtt gyerek, hogy mi az, amit nem kapott meg, de tudja, hogy meg kellett volna kapnia. Aztán ezeket a lecsillapodott, pihentetett érzelmeket terápián megdolgozzuk és elhelyezzük magunkban. Eközben óriási tapasztalatot szerezhetünk önmagunkról. Arról, hogyan tudunk továbblépni, hogyan tudunk ebben a csendben fejlődni. Ez történt velem is.