„Ne válaszolj! Csak ments el mindent!”

2018-as kutatási adatok szerint Magyarországon a 10–18 éves gyerekek 23%-a volt már érintett valamilyen internetes bántalmazásban. 2020-ban ez a szám jóval magasabb lehet, hiszen a digitális oktatás miatt sok gyerek a gép előtt tölti szinte az egész napját, így még inkább ki van téve az online zaklatás veszélyeinek.

online zaklatás
Kép: Freepik

Mi számít online zaklatásnak, cyberbullying-nek?

Az UNICEF nemrégiben hozott nyilvánosságra egy nagyon részletes, kutatásokkal és szakértői háttéranyagokkal megtámogatott közleményt a gyermekeinkre leselkedő online zaklatásról.

A kutatásból az az eredmény rajzolódott ki, hogy a gyerekek harmadát zaklatták már valamilyen online felületen.

Az UNICEF munkáját segítő és a programban közreműködő gyerekek személyes tapasztalataiból azonban az is kiderült, hogy az internetes bántalmazás már az egészen fiatal kiskamaszok, a 10–12 éves gyerekek körében is megjelenik. Gyakran a szülők és a pedagógusok nem is tudnak arról, hogy mi zajlik a háttérben, máskor pedig nem találnak megfelelő eszközöket a probléma kezelésére.

Az online zaklatás olyan cselekvéseket takar, amelyek infokommunikációs technológiákat használnak szándékos, ismételt és ellenséges viselkedés kifejezésére. Egyének vagy csoportok követik el. A zaklatók mobilszolgáltatásokat vesznek igénybe, illetőleg internetes oldalakon és csevegőszobákban, valamint SMS-ek küldése útján lépnek kapcsolatba a kiszemelt áldozattal.

A cyberbullying főbb típusai

Flaming („lángháború”): Online vitaszítás dühös és trágár nyelvezet használatával, illetve – sokszor nem az adott témába vágó – támadó jellegű hozzászólások küldése nyilvános fórumra.
Harrassment (támadássorozat): Bántó, igaztalan üzenetek küldése online.
Denigration (befeketítés): Kegyetlen, a hírnév rontására alkalmas pletykák vagy szóbeszéd küldése, kiposztolása, terjesztése valakiről.
Exclusion (kiközösítés): Az online közösség egy tagjának kirekesztése a csoportból.
Impersonation (személyiséglopás): Az elkövető egy másik, létező személy online profiljában jelenik meg, és hírnevének rontására alkalmas üzeneteket küldözget a nevében.
Outing (kibeszélés): titkok, pletykák vagy egyéb személyes információk engedély nélküli megosztása másokkal.
Trickery („trükközés”, becsapás): Személyes adatok megszerzése valakitől csalással, megtévesztéssel, majd ennek az információnak, adatnak a megosztása a közösséggel.
Cyberstalking (online zaklatás): Az áldozat online szokásainak megfigyelése, folyamatos figyelemmel kísérése és támadó jellegű kijátszása.
Cyberthreats (online fenyegetések): Olyan, közvetlen fenyegetések vagy nyugtalanító kijelentések, amelyekből úgy tűnik, hogy a szerző érzelmileg felkavart, és fontolgatja, hogy valaki mást vagy magát bántja, illetőleg öngyilkosságot követ el.
Sexting: A kifejezést olyan helyzetekre használják, amelyekben az elkövető szexuálisan provokatív, és saját maga által készített meztelen vagy félig meztelen képeket vagy nyíltan szexuális tartalmú szöveget küld el online valakinek.

Facebook, Instagram, Snapchat és TikTok

2018-as kutatási adatok szerint Magyarországon a 7–12 éves gyerekek egyötöde regisztrált már közösségi oldalra, és a 10–18 éves gyerekek 23%-a volt érintett valamilyen internetes bántalmazásban.

Ez a szám a valóságban még magasabb lehet, hiszen sokuk fel sem ismeri, hogy cyberbullying áldozata, vagy nem mer, esetleg nincs is kitől segítséget kérnie.

A Z generáció tagjai a Facebook helyett már inkább az Instagramot, a Snapchatet és a TikTokot használják, ahol a kép- és videómegosztás számít az elsődleges funkciónak. Ez pedig kedvező a cyberbullying kialakulásának, hiszen előnytelen, sértő, megalázó képet és videót bárkiről könnyen lehet készíteni, azokat később meg is lehet osztani, majd kommentelni. Az ilyen tartalmak pedig mágnesként vonzzák a névtelenségbe burkolózó trollokat.

A cyberbullying egyik legelső, széles körben ismertté vált példája a kanadai Ghyslain Raza esete. Ghyslain – vagy ahogyan ismertté vált, „Star Wars Kid” – 2002-ben filmet készített magáról, ahogy egy seprűnyéllel hadonászva utánozza a Csillagok háborúja Jedi-lovagjait. A 15 éves, túlsúlyos srác abszurd mozdulataival kétségkívül szórakoztató látványt nyújtott. Így gondolták ezt osztálytársai is, akik a videót megtalálták és feltették az internetre, nem sejtve, hogy tettük milyen nem várt népszerűséget hoz higanymozgású társuk számára. Néhány nap után ugyanis azt vették észre, hogy milliók töltötték le a kiszivárogtatott felvételt. A Star Wars Kid hamarosan internetes mémmé vált, 2004-ben még egy honlap is készült, ahová a videó kreatív módon megszerkesztett változatai kerültek fel. Az oldalt 900 millióan keresték fel két év alatt. Ha szándékosan történik mindez, alighanem a világ egyik legsikeresebb reklámkampányáról beszélnénk, így azonban az egyébként is önértékelési problémákkal küzdő Ghyslain megaláztatásként élte meg, s miatta többször kellett iskolát váltania, végül pszichiátriai segítségre szorult.

Hagyományos zaklatás vs. cyberbullying

Az elektronikus zaklatás érzelmileg megterhelőbb a hagyományosnál, mert sokkal nehezebb elmenekülni előle, sokkal több tanúja van, és az esetek felében kideríthetetlen, kitől is ered.

A virtuális felületeken a zaklatótól nem lehet fizikailag eltávolodni, a bántalmazás nem szűnik meg hétvégén vagy az iskolai szünetben. A kéretlen fotókat, videókat bárki lementheti, és bármikor újra feltöltheti különböző felületekre, a közösségi oldalakon pedig akárhány profil létrehozható, és ezekről újabb és újabb üzeneteket lehet küldeni a kiszemelt áldozatnak. Ráadásul, ha valakit az interneten zaklatnak egy nyilvános felületen, nem lehet pontosan megmondani, hogy hányan látták a fényképet vagy posztot, sokkal több tanúja van, mint a nem internetes bántalmazások esetében. A bántalmazással járó megalázottság érzése sokkal fájdalmasabb lehet a gyereknek, ha még azt sem tudja, pontosan kikhez jutott el.

Kép
online zaklatás
Kép: Freepik

A másik fontos tényező, hogy az elektronikus zaklatás a legtöbbször anonim, vagy álnéven történik. A kutatások szerint az ilyen esetek felében nem lehetett kideríteni, hogy kitől eredt a támadás. Ez lehetőséget ad azoknak is, akik egyébként soha nem bonyolódnának bele egy szemtől szembeni konfliktusba.

Milyen jelekre figyeljünk? Szorongás, magány, szétszórtság, önkárosítás…

Az online zaklatás aláássa az önbizalmat, az önértékelést, súlyos esetben a meglévő barátoktól is elszigetel. A magukra maradt gyerekek szorongani kezdenek, a folyamatos stresszhelyzet és az, hogy nem élhetik a megszokott, hétköznapi életüket a zaklatás miatt, kihatással lehet a teljesítményükre. Szétszórttá válnak, nem teljesítenek úgy az iskolában, mint korábban, elszakadnak a korábbi kapcsolataiktól, az is előfordulhat, hogy még a szülőkkel való bizalmi viszony is felbomlik. A feszültség hosszútávon egészségkárosító hatású, mentális, pszichés betegségekkel és valódi fizikai tünetekkel is járhat. A kiskamaszok önkárosító magatartással próbálhatnak meg átlendülni a nehézségeken, magukban keresve a hibát étkezési zavarok alakulhatnak ki náluk, vagdosni kezdhetik magukat.

Mit tehetünk, hogy megvédjük gyermekünket?

Az első és legfontosabb, hogy szülőként tisztában legyünk vele, mi számít zaklatásnak. „Abban a pillanatban online zaklatásnak minősül valami, amennyiben a címzett nem akarja az üzeneteket megkapni, mégis megkapja. Mindegy, hogy kedves vagy durva hangvételű ez az üzenet, ha a címzett nem akarja ezeket látni, és ezt jelzi is a másiknak, a másik viszont továbbra is küldi az üzeneteket, akkor ez már zaklatásnak minősül” – írják a UNICEF szakértői.

Nem megoldás, hogy elvesszük a gyerektől az elektronikai eszközöket, letöröltetjük a közösségi oldalról a profilját, vagy rendszeresen beleolvasunk a levelezésébe.

Ha elszakítjuk a mindenki által használt kapcsolattartási és információszerzési formáktól, csak nagyobb kárt okozunk.

Szülőként elsődleges eszközünk legyen a beszélgetés. Nem a veszekedés és a számonkérés, mert ezekkel csak a bizalmi kapcsolatot romboljuk. Legyünk nyitottak arra, amit gyermekünk szeretne megosztani velünk, hogy azt érezze, bármit elmondhat nekünk, nem lesz része elutasításban.

Készítsük fel a gyereket a veszélyekre! Számtalan módon ad lehetőséget az internet a másik bántására, zaklatásra, megfélemlítésre. A leggyakoribb mód talán a sértő, felzaklató vagy fenyegető üzenetek sorozatos küldése, de sokszor a bántás eszköze lehet a hozzájárulás nélkül hozzáférhetővé tett tartalmak megosztása is. Fontos, hogy a gyerekek is tudják: virtuális térben sincs senkinek joga ilyesmihez velük szemben! És ő sem tehet olyat a világhálón, amit a valós térben nem tenne meg.

Kezeljük az online biztonságot ugyanúgy, mint a fizikai bántalmazást. Magyarázzuk el neki: ahogy senkinek nincs joga megütni őt, úgy az interneten sem zaklathatja senki.

Meg kell értenie, hogy a szavakkal, írással, képekkel történő bántalmazás ugyanolyan, mintha tettlegesen bántalmaznák.

Figyeljünk oda a gyermekünk változásaira! Ha a magatartása megváltozik, romlik a tanulmányi eredménye, magába forduló lesz, alvásproblémái vagy evészavarai lesznek, ezek tünetek. Azt jelzik, hogy baj van, a gyerek valami traumán esett át. Ilyenkor kell szakember segítségét kéni.

Hogyan kezeljük a zaklatást?

A zaklatás bűncselekménynek számít, ezért fontos, hogy ha gyermekünk nem kívánatos üzeneteket, képeket kap, azokat megmutassa nekünk, és mindegyiket mentsük el, hiszen ezek bizonyítékul szolgálnak.

Ha a zaklató nem beazonosítható, akkor rendőrséghez kell fordulni és feljelentést tenni. Minden, hozzájárulás nélkül közzétett fotót, káros vagy illegális tartalmat be kell jelenteni, ezt a biztonsagosinternet.hu bejelentő űrlapján akár névtelenül is megtehetjük.

Semmiképpen se válaszoljunk a zaklatónak: a megfelelő adatok lementését követően tiltsuk le és töröljük az ismerősök köréből! Ha a zaklatás valamelyik közösségi oldalon történt, akkor ott is jelenteni kell a cyberbullying tényét.

Ha tudjuk, hogy ki a zaklató fél – például egy iskolába járó tanuló –, akkor meg lehet keresni az iskolavezetést, és szakember – például mediátor – bevonásával megbeszélni és rendezni a történteket.

Forrás: www.unicef.hu

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti