A mikrobiom a mi hétköznapi csodánk – beszélgetés dr. Schwab Richárd gasztroenterológussal

– A bélflóra és általában a bélbaktériumok szerepéről mennyit tud az átlagember?

– A szervezetünk hétköznapi hasonlattal szemléltetve egy erdőhöz hasonlít, amelyben messziről nézve csak a fákat lehet látni, de valójában egy nagyon komplex ökoszisztéma. 2013 körül publikálták azt a hatalmas kutatási anyagot, amelyet úgy hívnak, Humán Mikrobiom Projekt, s amely mintegy tíz évvel a Humán Genom Projekt után vált közkinccsé. Az amerikai szövetségi költségvetésből finanszírozták ezt a rendkívül drága kutatást, amelynek keretében több száz önķéntes ember teljes mikrobiomját meghatározták hét testtájon, és referenciaként használták később kutatásokban. Különböző betegcsoportokban is vizsgálni kezdték a teljes mikrobiomot, és a fenti referencia-adatbázissal hasonlították össze.

Megdöbbentő következtetésekre jutottak: gyakorlatilag közvetlen összefüggés mutatkozott az elhízás, a 2-es típusú cukorbetegség és a magas vérnyomás-betegség, valamint bizonyos baktériumtörzsek, fajok túlnövekedése és diverzitásuk csökkenése között.

Egyértelművé vált, hogy a bélflóra regenerációja az egyik legfontosabb terápiás cél. A bélflóra és általában a testflóra egészségének megőrzése ugyanolyan fontos, mint a minket körülvevő ökoszisztéma megőrzése.

– Ez a kutatássorozat hogyan függ össze az orvostechnikai eszközök fejlődésével,  robotikával, nanotechnológiával?

– A robbanást mindig valamilyen technológiai váltás idézi elő. A génszekvencia meghatározásának átütő erejű fejlődése indított el egy új tudományágat a mikrobiológia és a kórokozó-azonosítás területén is. Ugyanakkor kihatott például a kriminalisztika területére is, a DNS azonosítására, amely szintén visszavezethető a Humán Genom Projektre. Az ezredforduló környékén kidolgozott újgenerációs szekvenálási eljárás felgyorsította a Human Genom Projektet, és új gyógyítási célok kerültek fókuszba. Azt kell látnunk, hogy a második világháború utáni generációnak, azaz akik 1945 és 1950 között születtek, a várható élettartama nagyjából 50 év volt a nyugati világban. Az antibiotikumok széleskörű alkalmazásával viszont drasztikusan lecsökkent a fertőzések miatti halálozás, s mára ezt a várható 50 évet 75–80 évre tolta ki.

Tehát 25–30 évet nyertünk az antibiotikumokkal.

Ugyanakkor robbanásszerűen emelkedett a daganatos betegségek, idegrendszeri degeneratív betegségek, szív- és érrendszeri betegségek és a cukorbetegek száma, amely érdekes módon összefüggést mutatott ezzel. Amit nyertünk a fertőző betegségek legyőzése „révén”, azt elvesztettük a degeneratív betegségek „vámján”. Ami azt is jelenti, hogy az 50 év fölött megnyert életévek prevalenciája, azaz a betegségek előfordulási gyakorisága brutálisan megnőtt, és a betegségek speciális csoportjai alakultak ki, mint a magas vérnyomás-betegség, a stroke, a szív- és érrendszeri infarktusos betegségek, amelyek a második világháború előtt jóval kisebb számban fordultak elő. Persze részben azért, mert korábban haltak meg az emberek – gondoltuk ezt mi régen –, de akkor is voltak idős emberek. Egészen elképesztő adat, hogy a mai 30-as, korai 40-es generációnál is teljesen megszokottá vált, hogy 10–20 százalékuk magas vérnyomás elleni kezelésre szorul.

Kép

Dr. Schwab Richárd - Forrás: affidea.hu

– Sok orvos és kutató hangoztatja azt az álláspontot, hogy az antibiotikumok túlzott vagy észszerűtlen használata rezisztens baktériumtörzseket hoz létre, így elképzelhető, hogy sokkal több ember fog meghalni vagy súlyosan megbetegedni olyan baktériumtörzsek miatt, amelyeknek a legyőzésére egyelőre nincsen mód. Elképzelhetőnek tartja, hogy az orvosi szempontból nagyon fontos eredmények végül csak részben tudják növelni az élettartamot, vagy csak az életminőséget fogják növelni, vagy csak bizonyos csoportoknál válnak be?

– Az elmúlt ötven-hatvan év, amióta az antibiotikumokat használja az emberiség, történelmi léptékben nagyon rövid. Alkalmazásuk kezdetén mindenki azt gondolta, hogy ezek teljesen biztonságos szerek, hiszen közvetlen toxikus hatás nem látszódott. Összességében a rezisztens törzsek nagyon súlyos népegészségügyi problémáját én viszont csak a jéghegy csúcsának látom, ehhez képest a stroke, az Alzheimer-kór, a 2-es típusú cukorbetegség népegészségügyi hatása nagyságrendekkel komolyabb. A rezisztens törzsek, bár közvetlen veszélyt jelentenek, de népegészségügyi hatásuk eltörpül a velünk élő baktérium-ökoszisztéma sérülésének hosszútávú betegségkövetkezményei mellett. A rezisztens törzsek hatása ugyanis akkor, amikor valaki egészséges, és a bélflórája rendben van, minimális.

Tehát újabb harminc évet tudnánk hozzáadni azok nélkül a kompromisszumok nélkül, amiket ma kénytelenek vagyunk megkötni. Azt gondolom, hogy nagyon gyorsan át fog alakulni a terápiás célpontok horizontja, például a magas vérnyomás betegség vonatkozásában nem a célértékek visszaállítása gyógyszerekkel lesz a cél, hanem a gyógyszermentes célértékek elérése. Barna István professzor a Belgyógyászati Klinikáról valószínűleg megfeddne most, hogy túlságosan leegyszerűsítem a kérdést, de a könnyebb érthetőség szempontjából találó a hasonlat, ha azt mondom: a most jellemző életvitele az embereknek olyan, mint amikor billeg az asztal, mert vagy az egyik láb rövid, vagy a talaj hepehupás. Kitömködjük különböző alátétekkel (gyógyszerekkel például), hogy ne boruljon ki az étel, tudjunk rajta enni, de nyilvánvaló, hogy ez nem ideális egyensúly. Lehet stabil, de nem az elérhető legjobb. Az lenne az ideális, ha újra tudnánk készíteni a talapzatot, újra alapoznánk az életünket, és a vérnyomást, a koleszterin- és vércukorszintet és más célértékeket a normál tartományba tudnánk hozni gyógyszermentesen. Hangsúlyozom, mindez nem a szükséges gyógyszeres kezelések ellen szól, nem arról szól, hogy ha valaki három alátéttel tudta stabilizálni ezt a bizonyos dülöngélő asztalt, akkor holnap vegye ki valamelyiket. Nem. Ha most kihúzza, akkor össze fog dőlni minden, és nagyon nagy egészségügyi kockázatnak teszi ki magát. Ha viszont újra tudja alapozni az egészségét úgy, hogy abban a bélflóra egészsége kulcsszerepet játsszon, mert ez egy konkrét, mérhető paraméter, akkor ezek nélkül az alátétek nélkül, azaz gyógyszerek nélkül is elérhetők lennének az ideális célértékek.

Arra, hogy a bélflóránk nincs jó állapotban, számos figyelmeztető jel utal, mint például az allergiák különféle típusai, visszatérő arcüreggyulladás, nem kívánt túlsúly, ételintolerancia, ízületi panaszok.