Harc a SIBO-val – avagy mit tehetünk, ha eltolódik a bélflóránk egyensúlya?

Már-már elviselhetetlen gyomorproblémákkal élek

„Mindig is voltak emésztési problémáim. Diákként stresszhelyzetben gyakran fájt a hasam, ha pedig valami tartósabb probléma adódott az életemben, akkor gyomorbántalmak jelentkeztek. Két éve székrekedéssel küzdök; gyakorlatilag hashajtókon élek, heti kétszer szedem. Egy hónapja még rosszabbra fordult a helyzet: ha szénhidrátot eszem – lehet az cukor- és gluténmentes termék vagy panírozott hús is –, akkor elviselhetetlenül elkezd fájni a hasam, és a bal oldalon erős szúró érzést tapasztalok.

Előfordult, hogy az asztal sarkát kellett megszorítanom étkezés közben, mert olyan elviselhetetlen volt a fájdalom.

Ilyenkor a légzésem is kapkodóssá vált, amitől beindult nálam egy kisebb pánikroham. Ha mindez még nem lenne elég, akkor ott a rendszeres puffadás (előfordult már, hogy akkora lett a hasam, hogy terhesnek nézett az egyik ismerősöm), a fokozott gázképződés és a gyomormorgás. Minden egyes lenyelt falatra hangos morgással reagál a bélrendszerem, és ez rémes – mondja Szandra, akinek hasi görcsei és puffadása evés után még órákig fennáll. – Ha azt akarom, hogy a helyzet ne súlyosbodjon, akkor nem szabad ennem egy falatot sem. Az elmúlt hetekben borzasztóan egyoldalúvá vált az étkezésem, hiszen gyakorlatilag csupán fehérjéket tudok biztonsággal megemészteni. Ha tojást, sült vagy főtt (panír nélküli) szárnyas húst, halat, tejet és egyéb tejterméket eszem, semmi bajom, de még így is előfordulnak néha panaszok. A fájdalmaim beárnyékolják a hangulatomat; folyton morcos és szomorú vagyok, képtelenség így koncentráltan dolgozni, és a párommal eltöltött idő is kezd csorbát szenvedni. Utálom, hogy egy falat pogácsát és egy szelet csokoládét sem ehetek! Múlt héten betelt a pohár, és elmentem egy gasztroenterológushoz, aki azon kívül, hogy megnyomkodta a hasam, és azt javasolta, hogy egyek olyat, amitől nem vagyok rosszul, nem mondott semmi különöset. Felírt egy roppant drága emésztéskönnyítőt, aminek a mai napig nem tapasztaltam jótékony hatását. Választottam egy másik orvost, aki végre csináltatott általános vérképet és gluténérzékenységre vonatkozó labort. Jelenleg az eredményt várjuk.

Ezt követi nemsokára a hidrogénkilégzési teszt, ugyanis az orvosom kontaminált vékonybél szindrómára (SIBO, Small Intestinal Bacterial Overgrowth) gyanakszik – elképzelhető, hogy kórosan elszaporodtak a vékonybelemben a baktériumok.

A vizsgálat során laktulóz tartalmú oldatot kell innom, ennek elfogyasztása után a kilélegzett levegőben mérik meg a hidrogénkoncentráció növekedését úgy, hogy tizenöt-harminc percenként bele kell fújnom egy hidrogénszintet mérő műszerbe. Állítólag nem ártana egy vastagbéltükrözés sem, de azon még vacillálok.”

Kép

Kép: Freepik

Új stratégia a „rossz” baktériumokkal szembeni harcban

„Klasszikus definíció szerint kontaminált vékonybél-szindrómának (SIBO) nevezzük, amikor hidrogénkilégzési teszt során a teszt-cukrok fogyasztása után száz percen belül kóros mennyiségű hidrogén- / metángáz jelenik meg a kilélegzett levegőben. Ezt korábban a bélből fel nem szívódó antibiotikumokkal kezeltük, abból kiindulva, hogy a vékonybél sterilitását helyre kell állítani, és ami nem szívódik fel a bélből, annak nem lehet káros következménye. Ez rövid távon általában enyhíti a gázképződéssel járó tüneteket, de sok esetben pár hét vagy hónap múlva ezek visszatérnek, ami rendszeres antibiotikum-kezelést eredményezhet, ez pedig jelentős kockázatokkal jár – mondja dr. Schwab Richárd gasztroenterológus. – Új szempontokat adott azonban a 2010-es években a Humán Mikrobiom Projekt, ami rávilágított, hogy a bélflóra fajgazdagsága és az azt ért sérülések – ami például antibiotikus terápia során alakul ki – önmagában nagy egészségkockázatot jelent.

Fontos ezen túlmenően a velünk élő baktériumok egyensúlya.

Ennek felborulását gondoltuk kontaminációnak (szennyeződésnek), ami valójában nem a steril bélszakasz bakteriális inváziója, hanem egyes baktériumok túlnövekedése más baktériumokhoz képest. Ez egy apró nyelvi elnevezési különbségnek tűnik, de valójában sokkal több annál – komoly terápiás jelentősége van. A betegeimnek az alábbi példával szoktam ezt szemléltetni.

Képzeljünk el egy botanikus kertet, amelynek két fő jellemzője van: a fajgazdagság (hányféle virág tud nőni) és az egyes fajok egymáshoz viszonyított aránya (a kertben előforduló növényfajokból mennyi van). Ha a szomszéd átvezeti a szennyvizet, vagy kátrányt éget, vagy ha savas eső esik, akkor az károsítani fogja a kertünket. Vagyis, ha nem megfelelő az életmódunk, akkor elkezd hasonlítani egy elhagyott katonai reptérre, amelynek fajgazdagsága csökken, a fajok nagy része kipusztul. Ezzel együtt bizonyos ellenállóbb fajok, mint például a parlagfű vagy a csalán (vagyis amelyek a károsító környezeti tényezőket jobban viselik), elszaporodnak. Ez történik a szervezetünkben is. Gyomor-bélrendszerünk 10 trillió apró kis lénynek ad otthont, amelyek esszenciális aminosavakat és vitaminokat állítanak elő, szabályozzák immunrendszerünk működését, számunkra emészthetetlen nyersanyagokat bontanak le. 

Ha egyes baktériumok kórosan száz, ill. ezerszeresen elszaporodnak a bélrendszerben, az a legkülönbözőbb gyulladásos és anyagcsere-rendellenességeket okozhatja.

Ennek kivizsgálása során ma már módunk van ezt közvetlenül, az egyes baktériumok genetikai ujjlenyomata révén a székletből közvetlenül kimutatni, és mind a fajgazdagság, mind az esetleges kóros összetétel tekintetében megbízhatóan elemezni. A kezelést erre támaszkodva személyre szabottan lehet meghatározni, amelynek alapja táplálásterápián, illetve szükség szerint szekvenciális gyógyszeres terápián nyugszik.”