Miért érdemes csapatban sportolni? – A lelki egészségelőnyökről

Tartozni valahova

Ha számíthatunk másokra, van kivel megosztanunk érzéseinket, szeretettel és figyelemmel fordulnak felénk, az testi-lelki egészségvédő faktor, csökkenti a negatív hangulati állapotokat, növeli a pozitívokat, és biztonságot ad. Akiknek fontos és megtartó kapcsolataik vannak másokkal, kevesebb negatív testi tünetről számolnak be. Alapvető szükségletünk tartozni egymáshoz, szoros és intim kapcsolatokat kialakítani és ápolni másokkal.

Bizalommal teli légkörben kevésbé leszünk gyanakvók, elszigeteltek és ez kihat a munka- és feladatvégzésre is.

A kapcsolatoknak ugyanakkor a megtartása is nagy feladat: aktív részvételre, bevonódásra van szükség. Nincs ez másként a sportközösségek építésével, ápolásával sem. Akkor fognak jól működni, ha a tagok elköteleződnek a csoport felé, és aktív szereplőivé válnak. Ne felejtsük el, hogy a jelenlét már önmagában aktivitás! Nem kell élharcosként vagy a társaság mókamestereként tündökölnünk, az a fontos, hogy jelen legyünk. Befogadjuk az érkező impulzusokat, nyitottá váljunk a közösségre, annak értékeire. Aztán ha megtetszik egy aktívabb szerep, választhatjuk.
Gyakori, hogy azok, akik együtt sportolnak, azzal érkeznek meg lélekben vagy mentálisan, hogy röviden kiadják magukból a nap történéseit, fontos mozzanatait. Óhatatlan tehát, hogy egyre inkább osztozni kezdenek közös élményekben a sporton kívül is, találnak hasonlóságokat egymásban, egyre inkább betekintést nyernek egymás életébe. Formálódnak és mélyülnek a kapcsolatok, és könnyen lehet, hogy egy idő után más szabadidős programokat is szerveznek együtt, amely a kikapcsolódás egész más formáját nyújtja, mégis nagyon intenzív és feltöltő.

Nyitott vagy zárt közösség?

Ha barátokkal, kollégákkal, ismerősökkel alkotunk egy csapatot, és rendszeresen együtt sportolunk, akkor nagy szerencsénk van, hogy ez önszerveződő alapon meg tud valósulni. Ugyanakkor ez nem mindig könnyű, viszont sok sportközösség fellelhető már, ahol szívesen látnak új tagokat, és szerveznek akár tanfolyam jelleggel is rendszeres tréningeket. Ezek nagy előnye, hogy jól behatároltan, előre tervezhetően viszonylag rövidtávra igényelnek elköteleződést. Aztán ha megéreztük az együtt sportolás ízét, már könnyebben köteleződhetünk el hosszabb távra. A zárt csoport azt jelenti, hogy ugyanazok a tagok, előre egyeztetett rendszerességgel, általában ugyanabban az időpontban találkoznak, és sportolnak együtt. Az ilyen csoportokban nagyobb az intimitás, a tagok jobban megismerhetik egymást, mélyebb barátságok, kapcsolatok születhetnek.

A nyílt csoportokban is előre egyeztetett a helyszín és az időpont, azonban bárki csatlakozhat és távozhat, rugalmasabban kezelhető a csoport összetétele, ugyanakkor a fluktuáció is nagyobb – aminek viszont meglehet az az előnye, hogy sok új embert ismerhetünk meg.

Hogy milyen sportot érzünk leginkább személyiségünkhöz passzolónak, nagyon egyedi igények és preferenciák mentén dől el. Azonban ha választunk egy hozzánk illőt, és eljárunk egy sportközösségbe, ott szintén olyanokkal találkozhatunk, akik valamilyen okból kifolyólag ugyanazt szeretnék. A közös érdeklődés mentén könnyebb a közös hangot is megtalálni, illetve a közös hangon keresztül a saját hangunkat: nagy biztonságot ad egy olyan közösség, ahol szabadon, gátlások nélkül fel lehet vállalni önmagunkat, és elfogadásra, befogadásra találunk. Sokszor szorongunk attól, hogy valós igényeinket, nézeteinket nem vállalhatjuk fel például a munkahelyünkön, mert félünk annak következményeitől. Az, hogy van olyan tér, ahol szabadon, nyíltan vállalhatjuk önmagunkat, sok erőt és bizalmat adhat ahhoz, hogy a világba kilépve is meg merjük ezt tenni.

Kép: Freepik

Kreatívabban

A csapatban edzés egy olyan ösztönző erő, amely mozgósítja kreatív energiáinkat. Mások energiái, közös sokszínűségünk, az, hogy mindenki behoz magából valamit a csoportba, segíti, hogy együtt olyat teremtsünk, amit egyedül nem tudnánk. Magunkra és egymásra, a közös tevékenységre figyelünk, így elszakadhatunk a mindennapok gondjaitól, és visszatérve akár egy új perspektívából, más szempontokat is összevetve tekinthetünk azokra. A flow által egy olyan belső állapotba kerülhetünk, mely megsokszorozhatja észlelt erőforrásainkat pusztán azzal, hogy átéltük az élményt.

Amikor egymásra és a közös tevékenységre figyelünk, akkor a figyelmünk a jelenre irányul, nem rágódunk a múlton vagy aggódunk a jövő miatt.

Egyszerű a magyarázat: figyelmi kapacitásunk korlátozott, és ha éppen az tölti ki például, hogy egy meccset játsszunk, vagy tartsuk a tempót a csapat többi tagjával, akkor nem marad hely másnak. A tevékenység befejeztével viszont mégsem ugyanoda térünk vissza. Megtapasztalhatjuk, hogy a kikapcsolódást jelentő idő előrébb vitt, és talán már nem is merülünk el az addig nyomasztónak ítélt problémában.
A csapatban sportolás azt a nagy előnyt is magában hordozza, hogy terveznünk kell vele. Ha elköteleződünk egy csapat, sporttársak vagy egy klub edzései mellett, akkor vállalnunk kell azt is, hogy számolunk és tervezünk vele. Időpontra megyünk, ahogy a többiek is. Talán hajlamosak lennénk háttérbe szorítani kötelező feladataink miatt, ha csak a saját ügyünkről lenne szó. Ha viszont meg van beszélve, megoldjuk, hogy ott legyünk, hiszen a szavunkat adtuk. Abban pedig benne van, hogy a másikat és önmagamat sem csapom be. Hű maradok ahhoz, amit fontosnak tartok – magamhoz és a csoporthoz is. Ez nagyon fontos az eredményesség szempontjából, és eredményesség alatt nem a profi teljesítményt értjük, hanem azt, hogy akkor csapat a csapat, ha a tagjai összetartanak. Így képes megadni azt az élményt, ami aztán feltölt, felszabadít.  
 

Ez a cikk a Képmás magazin 2019. áprilisi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>