„Ezek a fiatalok feltétel nélküli szeretetet adnak” – Kávéház Győr és a vendégek szívében

„Tudták, hogy jössz. Levi, aki autizmussal él, még annak is utánajárt az édesanyja segítségével, hogy melyik is az a Képmás magazin” – mondja a mentor mosolyogva, miközben leülünk a kis kávézó egyik szegletébe. Sokáig nem váratnak minket, Lilla, aki gyengénlátó, már hozza is a forró italt. Marika fél éve látja el a mentori feladatokat, de szívesen beszél a kezdetekről. A Café Collis nyitásakor, 2021 júniusában Veres András megyéspüspök hangsúlyozta, hogy nem a vendéglátásban vállalt szerep a fő cél, hanem a munkahelyteremtés a fogyatékossággal élő fiatalok számára, akiknek kevesebb mint húsz százaléka talál munkát az iskola elhagyása után. 

Az első mentorok, Kadler Marianna és Lányiné Gruber Andrea tizenegy dolgozóval kezdték a munkát, ma tízen vannak. Nyolcan a felszolgálásban vesznek részt Bősze Éva pultos és Cser Tamás üzletvezető és pultos segítségével. A fiatalok mindannyian betanított munkások, napi négy órában dolgoznak, délelőtti, délutáni beosztással. Egy ember látja el a takarítással kapcsolatos feladatokat, hiányzó kollégájuk pedig éppen kismama. 

Kép

A kávézó pultosa, Bősze Éva – Fotó: Páczai Tamás

„Tavaly november végén keresett fel Mariann azzal a kéréssel, hogy akkor lenne nyugodt, ha én vinném tovább a mentori teendőket” – emlékszik vissza megbízatásának kezdetére Marika. „Augusztusban mentem nyugdíjba a Kölcsey Ferenc Általános Iskola tanáraként. Korábban többször jártam a kávézóban. Nem gondolkodtam a felkérésen, azonnal igent mondtam. Márciustól Nagy Szimonetta gyógypedagógus-asszisztens segítővel végezzük közösen a munkát. Azóta is boldog vagyok és hálás, hogy szeretettel teli fiatalok körében dolgozhatok. A nagyobbik unokám, aki négy és fél éves, már többször volt a kávézóban, és lenyűgöz, ahogyan az itt dolgozó fiatalokkal kommunikál. Az a természetes hozzáállás, amellyel ő közelít a sérült fiatalokhoz, példaértékű mindannyiunk számára. 

Sokszor gondolok arra, bárcsak ez az elfogadás felnőttkorban is ilyen egyértelműen megmaradna, és nem szánalommal vagy rácsodálkozással fogadnánk a különbözőségeket.

Hiszen az ember ettől is ember” – mondja, miközben szelíden átnyújtja a kávéstálcát az asztalunkhoz érkező Lillának. Dolgozik itt két Down-szindrómás, egy autista, látás- és hallásproblémával élő, mozgásában korlátozott, valamint idegrendszeri és mentális problémákkal küzdő fiatal. A Down-szindrómásoknak és az autista fiatalnak rendkívül fontos a napi ritmus. A biztonságot az ismétlődés jelenti, a változásokat nehezen viselik. Igazi kihívás számukra, ha egyszerre többen érkeznek a kávézóba. A más nyelven beszélőktől kimondottan megrémülnek, a pultos határozottabb utasításaitól, kérésétől pedig megbántódhatnak. 

Kép

A kávézó mentora, Csonka Mária és Levente – Fotó: Páczai Tamás

„Ezek a fiatalok feltétel nélküli szeretetet adnak, és senkiről nem feltételezik, hogy rossz” – mondja Marika. „Ugyanakkor, ha valaki kicsit határozottabban szól hozzájuk, akkor azt hiszik, hogy bántják őket, és visszahúzódnak a csigaházukba. Ilyenkor nagyon nehéz az egyensúlyt újra megteremteni.” Aki járt már itt, az szívesen visszatér. A közelben dolgozók jönnek az ebéd utáni kávéra, nyugdíjas csoportokat és iskolásokat fogadunk. Van, aki már hallott a kávézóról, és a kíváncsiság csalja ide, van, aki nem is tudja, hogy itt megváltozott munkaképességűek dolgoznak, csak az itallapról tudja meg. „A fiatalokat névjegykártyájuk alapján a nevükön szólíthatják, amit ők különösen nagyra értékelnek. Sok vendég figyel arra, hogy rövid tőmondatokkal beszéljen, mert úgy könnyebb a megértés. Mindannyiunknak lehet nehéz napja, de az itt dolgozó fiatalok mindenkit mosollyal fogadnak. Ez ösztönzően hat ránk, és ezért vagyunk képesek a szorult helyzeteket – mint például egy epilepsziás roham – is a legnagyobb türelemmel kezelni” – avat be minket Marika.

Kép

Csonka Mária – Fotó: Páczai Tamás

A csoportos, úgynevezett érzékenyítő iskolai látogatásokon bemutatják a gyerekeknek a kávézót, a dolgozókat, valamint játékos feladatokkal szemléltetik velük egy-egy fiatal problémáját. 

Erre került sor legutóbb, amikor fizikai akadályoztatást szimuláltak a résztvevők két ujjának leragasztásával. Így kellett leírni a nevüket, megkötni a cipőjüket, felvenni a kabátjukat.

Szembesültek a nehézségekkel, majd beszélgettek a mentorral és segítőjével a témáról. Fontos, hogy társadalmi szinten is jelentős változást lehessen elérni. Marika szerint ez többgenerációs feladat, de az ilyen kezdeményezések nagy lendületet adhatnak. Ez a munkahely segít a fiataloknak abban, hogy értékesnek érezzék magukat. Pénzt keresnek, emberek között vannak, kapcsolódnak a többségi társadalomhoz. A kávézó a legnagyobb örömükre kutyabarát is. 

Persze, az sem mindegy, mi mindent kóstolhat az ide betérő vendég. Egy soproni kávémanufaktúrából érkezik az értékes és egyedi pörkölésű bab, amelyből igazán finom italkompozíciók készülnek a kávéimádóknak. Aki teázni szeretne, kedvére válogathat a találó nevekkel felruházott – keleti barátság, szívem csücske, csak lazán – gyógynövényes keverékekből. A közelmúltban káptalantóti kézműves szörpökkel és sörökkel is kiegészült az itallap. Az éhes vándor pedig bizonyára talál a fogára valót a mindenmentes és a hagyományos sütemények között.

A mentornak igaza van, ezek a fiatalok valódi vendéglátósként mindennap azon fáradoznak, hogy a tőlük telhető legnagyobb odafigyeléssel szolgálják ki a vendégeiket. 

Ez a cikk eredetileg a Képmás magazin 2023. júniusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>