Megrontott egy kislányt, mégis lehet olimpikon? – gyermekvédelmi szakembert kérdeztünk a Van de Velde- ügyről

„Elítélt erőszaktevő a strandröplabdás, aki Hollandiát képviseli az olimpián” – próbálom megemészteni a szalagcímet, miközben a törökülésben olvasgató hétéves kislányom haját fésülgetem az ágyon. Sokszor eszembe jut, hogy egy szempillantás alatt kiskamasz lesz belőle, és mivel eddig semmi rosszat nem kapott az élettől, rendelkezik azzal az életveszélyes gyermeki naivitással, ami a Steven van de Velde-félék céltáblájává tehetik őt. A holland sportoló, aki 2014-ben azért ült repülőre, hogy egy kislánnyal szexeljen, pontosan olyan férfi volt 19 évesen, amilyentől a legjobban féltem a lányaimat: fiatal, jóképű, tehetséges, jómódú, megnyerő, bizalomgerjesztő és veszélyes. 

Online csetelésből nemi erőszak

Van de Velde tíz éve utazott Amszterdamból Londonba, hogy meglátogassa azt a brit iskoláslányt, akivel az interneten ismerkedett meg (aki már nem emlékszik, mennyire kicsi egy ilyen gyerek, gondoljon arra, hogy Hermione az első Harry Potter- kötetben, Prim Az éhezők viadala kezdetén, és Ariel lánya, Melody A kis hableány 2-ben szintén 12 évesek). Az MK Citizen korábbi híradása szerint a találka előtt a lány azt hazudta családjának, hogy egy barátjánál lesz, majd megpróbált hotelszobát foglalni kettőjüknek. Amikor ez nem sikerült, a Furzton tóhoz mentek, ahol alkoholt ittak és pettingeltek. Másnap, miután szintén nem találtak egész nap szállást, elmentek a lány családjának akkor üresen álló házába, ahol van de Velde elvette a gyerek szüzességét. Mielőtt visszatért volna Hollandiába, a röplabdás megüzente az iskolásnak, hogy bár megszakította a közösülést, azért nem árt, ha bevesz egy esemény utáni tablettát. 

Amikor az áldozat besétált a klinikára a készítményért, az intézményben dolgozók értesítették a családját és a rendőrséget. 2016-ban a sportolót 4 év börtönre ítélték Angliában, ahol egy évet le is ült, majd átvitték Hollandiába, ahol egy hónap után szabadult. Mégis hogyan lehetséges ez? – teszi fel a kérdést a The Guardian. A brit lap szerint úgy, hogy Van de Velde ügyét a holland törvények alapján nem minősítették szexuális erőszaknak, csak konszenzuson alapuló, de amolyan „etikátlan szexuális aktusnak”. 

Visszaélés, manipuláció, abúzus

A The Guardian cikkében arra is felhívja a figyelmet, hogy a holland közvéleményt nem rázta meg különösebben a tény, hogy egy elítélt erőszaktevőt küldtek az olimpiára, noha helyi kommentháborúk azért vannak. Akik védelmükbe veszik Van de Veldét, azzal érvelnek, hogy a sportoló nem kényszerítette a lányt semmire, a kapcsolat kölcsönös vonzalom alapján jött létre. Ez azonban a magyar jogrend és az összes gyermekvédelmi szervezet szerint is súlyos tévút. 

Ha egy felnőtt lefekszik egy tizenkét éves gyerekkel, az mindenképpen szörnyű bűncselekmény, mert a gyerek akaratát egyáltalán nem volna szabad ezekben a helyzetekben figyelembe venni. 

„Mindenekelőtt érdemes leszögezni, hogy egy gyermek 12 évesen kiskorú gyermeknek, fejlődéslélektani szakaszát tekintve pedig kiskamasznak minősül. Ebben az átmeneti szakaszban egyszerre történik meg a kisgyermekkorról való leválás és a serdülő élet felé való elindulás, amely önmagában krízisként értelmezhető. Megjelenik az identitáskeresés és az önismeretnek az igénye, amelyet átsző a bizonytalanság, hiszen a gyermek még nem rendelkezik kész ismeretekkel saját képességeiről és korlátairól. Mintákra, útmutatásra és határhúzásra vágyik, még ha viselkedése nem is feltétlenül ezt mutatja. A kamaszkornak pont az az egyik sajátossága, hogy a gyermek feszegeti a határokat annak érdekében, hogy ő maga találjon egyensúlyt cselekvéseiben, döntéseiben, kapcsolataiban. Arra van szüksége, hogy legyen egy biztonságos háló, ami megtartja őt önállósodási folyamataiban, hogy ne érje őt veszély. Tizenkét évesen az önmagát és határait, illetve a közegében betöltött szerepeit felfedező, kísérletező gyermeknek a személyisége és veszélyérzete is kiforratlan. 

Ha egy fiatal felnőtt szexuálisan közeledik felé, a felnőttet terheli a felelősség annak kimeneteléért. Egy fiatal felnőtt képes átlátni szexuális közeledésének szándékát, súlyát és következményét. Egy 12 éves gyerek nem. Egy ilyen korú kislány ismerkedhet szexuális identitásával, próbálgathatja nőiességét, de ettől ő még egy fejlődésben lévő gyermek. Felnőttként szexuálisan közeledni felé visszaélés, manipuláció, abúzus” – hangsúlyozza Joó Beatris, a Gyermekhíd Alapítvány operatív igazgatója. 

A világ válaszlépéseket vár a NOB-tól

A nemzetközi felháborodás nyomán a NOB-tól is sokan választ vártak arra, hogyan engedhették, hogy egy pedofiliáért elítélt és börtönben ült sportoló képviselje hazáját egy ilyen nagy presztízsű világversenyen. A bizottság megint egy védekező közlemény kiadására kényszerült, amelyben áthárítják a felelősséget a sportág nemzeti bizottságaira, képviselőire, akik megvédték korábbi álláspontjukat. Szerintük Van de Velde letöltötte büntetését, megbánta bűnét, részt vett egy rehabilitációs programban, és „szakértők” megállapították, hogy a visszaesés kockázata nem áll fent. A gyermekvédelmi szakember szerint ez azonban mind kevés ahhoz, hogy egy ilyen férfinak megadják az esélyt, hogy olimpiai bajnok lehessen. 

„Cselekvéseinkért vállalni a felelősséget az egyén szempontjából fejlődés, de társadalmi szinten csak egy minimum. Fontos ráirányítani a figyelmet az ilyen cselekvéstől való teljes elhatárolódásra, és az áldozat támogatására. 

Nemzetközi események kommunikációs színterein felértékelődnek ezek az üzenetek, ezért nem mindegy, milyen gesztusok és értékek jelennek meg – például egy olimpián. 

A nyilvánosságnak óriási ereje van, hiszen egy világ figyeli a közvetítést. Üzenhetjük azt egy ilyen ügy kapcsán, hogy »ugyan egy életre maradandó pszichés károkat okozott egy nőnek, mégis szerepelhet az olimpián, és aláírhatja a példaértékű életről szóló nyilatkozatot« vagy azt, hogy a »sporttársadalom maximálisan elhatárolódik attól, aki valaha is erőszakot követett el gyermeken, és nem hajlandó kitüntetni az olimpián történő részvétellel«. A társadalmi egyetértés vagy egyet nem értés határkijelölő erővel bír, mert számít mire voksol a többség. Az áldozatért való kiállás nemcsak az áldozat számára, de a hasonló helyzetben élők számára is egy őket hitelesítő, mérvadó, támogató hozzáállás" – hívja fel a figyelmet a Gyermekhíd Alapítvány igazgatója, aki szerint egy ilyen horderejű eseményen nyoma marad a kihangosított üzeneteknek, és azok elfogadása vagy el nem fogadása rávetül az érintettekre, akik akár újra is élhetik traumájukat. 
A hollandok már biztosan nem lesznek érmesek strandröplabdában a párizsi olimpián, ennek ellenére ezt az ügyet addig kell a felszínen tartani, amíg nem kapunk garanciát arra, hogy ez volt az utolsó olyan eset, ahol egy pedofíliáért elítélt embernek szurkolnak az olimpián. Egy olyan férfi jelentkezésének, aki korábban azért ült fel a repülőre, hogy megrontson egy iskoláslányt, valahol fent kell akadnia a rostán, az olimpiai bizottságoknak pedig az egymásra mutogatás helyett végre cselekednie kellene, és biztosítani mindenkit, aki követi a játékokat, hogy ilyen soha többet nem fordulhat elő.