Megőrizni a női teremtő erőt – varró, hímző, koszorúkészítő asszonyok munka közben
Nem teremtünk világosságot, de rideg téglákból álló házból képesek vagyunk meleg otthont alkotni. Nem tudunk létrehozni szárazföldet és tengert, de egy elhanyagolt udvar földjéből takaros veteményest varázsolhatunk. Nem teremtünk éjszakát és nappalt, de az éjszaka megálmodott tervekért nappal fáradozhatunk. Nem teremtünk élőlényeket, de képesek vagyunk szeretni, kapcsolatokat alkotni, és amit elvétünk, képesek vagyunk rendbe hozni. Isten a képmására alkotta az embert, és az ember kemény munkával, szüntelen igyekezettel teremt a saját környezetében.
Különösen érdekelni kezdett a női teremtő erő, hiszen legtöbbször asszonyok vesznek körül, és az ő sorsuk, azok a történetek, amelyeket kevesen mesélnek el, mindig mély hatással vannak rám.
Nemrégiben a Vajdaságban, a sokácok lakta Monostorszegen láttam, ahogyan egy asszony a régi szövőszékén talán az utolsó méter fonalat használta el. Bár nem beszéltünk közös nyelvet, mégis a tekintetében éreztem a női teremtő erőt.
Ahogyan a ráncos kezek a munkához fogtak, egyszeriben ünnepélyes csend lett úrrá rajtunk, csak a szövőszék ütemes zajait hallottam.
Arra gondoltam, mekkorát fordult a világ: az ő korosztályában még mindenki értett a fonáshoz, a szövéshez, és ebben a faluban ráadásul nagyjából négy évtizeddel ezelőtt is még egészen élő lehetett ez a mesterség, hiszen a népviselethez tartozó kötényeket az asszonyok maguknak szőtték. Nem volt szükség tanfolyamra, továbbképzésre, természetesen családon belül, anyáról lányára szállt az ősi tudás, a minták sokszínűsége.
Máskor a varró, hímző vagy koszorúkészítő asszonyokat látva, a tekintetükből, mozdulataikból kiolvastam, ahogyan megélik a teremtés örömét és a kapcsolódást a múltban élő asszonyokkal. Azt éreztem, hogy munka közben a monoton, de voltaképp nagy figyelmet igénylő tevékenység hatására egyszerű átmosódást képesek megélni. Emberi tempóra való lassulás ez, egyfajta belső csönd megélésére alkalmas világ, amelyben jó létezni, elrejtőzve a világ zaja elől.
Ami érték, ami emberi, azt talán fontos volna megőrizni, de elsősorban nem múzeumokba és könyvekbe zárni, hanem megélni. Akkor teremtünk, ha igazán benne élünk valamiben.
Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra előfizethet itt.
Terka néni, a koszorúkészítő, Rimóc
Bözsi néni és a kincsesszekrény, Nógrádsipek
A Bözsi néni által készített gyöngyös főtötők
Emera néni az éjjeliszekrényére terítőt hímez, Rimóc
Hímzés antik varrógéppel, Nagytarcsa
Mindennek háttal, Kupuszina, Vajdaság
Népviseletbe öltöztetett babák, Monostorszeg
Vetett ágy, Rimóc
Szoknyaráncolás, Rimóc
Terka néni, a koszorúkészítő, Rimóc
Bözsi néni és a kincsesszekrény, Nógrádsipek
A Bözsi néni által készített gyöngyös főtötők
Emera néni az éjjeliszekrényére terítőt hímez, Rimóc
Hímzés antik varrógéppel, Nagytarcsa
Mindennek háttal, Kupuszina, Vajdaság
Népviseletbe öltöztetett babák, Monostorszeg
Vetett ágy, Rimóc
Szoknyaráncolás, Rimóc
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
„Csak hátulról mertem fotózni a néniket a templom előtt” – Interjú Mohos Zsófia fotográfussal
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
