Mátyásföld: mesebeli századfordulós nyaralótelep Budapesten – Itt pihentek elődeink

Ez a városrész ma a 16. kerületben fekvő Mátyásföld, amely Mátyás királyunkról kapta nevét. Az alapítók vonzó történelmi nevet kerestek, így esett a választásuk Mátyás királyra, aki állítólag többször is járt ezen a vidéken, hiszen erre volt egyik kedvenc vadászterülete és a vadaskertje is.

A mélyben vitézek alusszák örök álmukat

Mátyásföld valójában Rákosmező része volt, amely egyidős a történelmünkkel, itt futottak össze és vívtak véres csatákat a népvándorlás idején avarok, szlávok, longobárdok és hunok. Árpád és Szvatopluk szláv fejedelem csapatai is megütköztek errefelé, és a közelben volt az 1074-es mogyoródi csata döntő ütközete, ahol Géza és László hercegek seregei összecsaptak Salamon király katonáival.

Lehetséges, hogy a Mátyásföld melletti Forrás-majornál emelkedő mértani pontosságú kerek dombok is csataterek voltak, és alattuk az elhunyt vitézek alusszák örök álmukat.

Mégis leginkább a rákosi országgyűlésekről híres ez a terület. Már a 13. században törvény mondta ki, hogy a főuraknak és főpolgároknak minden Szent György napján Rákos mezején kell egybegyűlniük, és ez a szokás megmaradt 1540-ig. A királyválasztó gyűlések voltak a legnépesebbek, egyes történészek szerint ilyenkor 80 ezer (!) fő is ideutazott, és itt, Rákos mezején választották meg Mátyás apját, Hunyadi Jánost is az ország kormányzójává.

Tornyos villák, szecessziós paloták

Mátyásföld eredetileg erdőségből, szélein vadvirágos mezőségből és szántóföldekből állt, és a cinkotai földesúr, Beniczky Gábor tulajdona volt. Egyik alkalommal, amikor Kunkel Imrével, a Budapesti Központi Általános Tejcsarnok Rt. alapítójával vadászott a környéken, Kunkelnek megtetszett a kiserdő és a körülötte fekvő földek. Megfogant a fejében az ötlet, hogy létrehozna itt egy nyaralótelepet, ahol a fővárosiak kipihenhetnék a heti munkát, és ahová elvonulhatnának a városi, üzleti és gyári zaj elől. Egyedül azonban nem tudta volna felvásárolni az egész területet, ezért másokat is maga köré gyűjtve megalapította a Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesületét 1887-ben, és a földtulajdonos tagokkal építeni kezdték a századfordulós Pest legszebb nyaralótelepét.

Itt eredetileg nem volt se patak, se tó, a föld pedig sok helyen kavicsos homok volt, ezért nagy kihívást jelentett a hangulatos üdülőövezet megépítése, amely a lakók pénzéből és munkájából született.

A gazdag polgárság szerette volna utánozni a nemeseket, akik nyaranta a vidéki birtokukra mentek hűsölni, így nem meglepő, hogy a mátyásföldi tulajdonosok az arisztokraták kastélyaihoz és parkjaihoz hasonlókat építettek.

Az elegancia és a luxus akkor a hatalmas terekben nyilvánult meg, széles utcák, hatalmas fasorok, rózsákkal, fenyőkkel és szökőkutakkal díszített nagy kertek és tornyos villák, szecessziós paloták nőttek ki a földből. Látványukban nem csak az itt élők gyönyörködhettek, hiszen 1888-ban már elindult a HÉV, amellyel kényelmesen kilátogathattak ide a mulatni vágyó pestiek. Rendeztek nekik majálisokat, juniálisokat, a főtéren pedig széles, kavicsozott út, lombos fasor vezetett a vendéglőig, amely szállodával, étteremmel, fedett terasszal, esti cigányzenével, boltokkal várta a pihenni vágyókat. Éjjel kettőkor külön HÉV szerelvény szállította haza Pestre az elfáradt mulatozókat. A vendéglő mögött parkos erdőben lehetett sétálni, a sportolni vágyóknak épültek teniszpályák, tekepályák és elegáns artézi uszoda, valamint szakértő orvosok vezetésével vízgyógyintézet is megnyitotta kapuit. 1888 őszén elkezdték fásítani a környéket, a Pilóta utcai nagy platánfák máig megmaradtak, ahogy a megszokottnál jóval szélesebb utcák, nagy kertek és az azóta felújított villák is. Különös belegondolni: vajon miről mesélhetnének ezek a magas fák, amelyek végignézték Mátyásföld egész történetét? Például fényűző bálokról, elfogott rablógyilkosokról és Horthy István repülős bravúrjairól.

Kép

Mátyásföld nyaralók egy régi képeslapon

Megtalálták és elárverezték Achilles sarkát

Hány templom büszkélkedhet azzal, hogy az építésére fiktív tárgyak elárverezésével szereztek pénzt?

Mint minden, a templom is a környékbeliek munkájával és adományából épült. Mátyásföld katolikus lakossága Szent Ilonát választotta védőszentjéül, és mozgalom indult a templom megépítésére.

A pénzgyűjtésre szerveztek szüreti mulatságot, hangversenyt, mátyásföldi bazárt, ahol asszonyok árulták az otthonról hozott portékáikat. A legrendhagyóbb esemény azonban egy tréfás kiállítás volt, amelyen fiktív tárgyakat szemlélhetett, majd vásárolhatott meg a közönség. A befolyt összeg is a templomépítés javára ment, de az elárverezett tárgyak között olyan tételek szerepeltek, mint: a híres paradicsomi alma megmaradt csutkája, Noé bárkájából egy faroncs, Jákob létrájának egy foka, Achilles sarka – „A legmegbízhatóbb kutatások szerint bebizonyult, hogy e sarok egy cinkotai suszterhez vetődött, kitől azt múzeumunk számára sikerült megszerezni” – írták a tárgykatalógusban. Szintén elárverezték a ludak egyikét, amelyek Rómát megmentették; Mátyás király kerekét, amelyet tótnak öltözve Bécsbe hajtott; valamint az időnek mindent megőrlő fogát – „Nem műfog! Szúette régiségek között találta és felismerte egy mátyásföldi szakértő.” A templomot Weninger Ferenc tervezte, a kivitelező Paulheim József lett, aki egyben a templomépítő bizottság elnöke és a templomépítés legnagyobb mecénása is volt, hiszen a hiányzó összeget ő ajánlotta fel, majd később az adósságokat is átvállalta. De ki is volt Paulheim József?

Világhíres ólomüvegablakok

Mátyásföldön kiemelkedő szerep jutott egy sváb családnak, a Paulheim-dinasztiának.

Paulheim Lóránt szorgos ember volt, fiai kőművesek, majd építőmesterek lettek. Mátyásföldön telkeket vásároltak maguknak, és saját villákat építettek. A legidősebb fiú, József építészként, kivitelezőként és bőkezű adományozóként is részt vett a már említett Park-szálló, a római katolikus templom és az elemi iskola felépítésében. A középületek mellett több nyaralót is ők építettek a helyieknek. Ma is megcsodálható a svájci nyaraló típusú Antoinette-villa, amelyet Paulheim Ferenc álmodott meg a feleségének, és nem messze tőle a Diósy-nyaraló, amely Diósy Lajos gyógyszerésznek készült, és Paulheim József tervezte. Az épületen felfedezhetők a szecesszió és az eklektika jegyei, a két veranda ólomüveg ablakait pedig Róth Miksa készítette. Az alagsorban lakott a személyzet: kertész, szakács és szobalányok, itt volt a mosókonyha, a mángorlószoba és a konyha, ahonnan étellifttel küldték fel az ételeket közvetlenül az ebédlőbe. A házavató ünnepségre a nyaralótelep előkelősége is meghívást kapott. Nagy vacsorát adtak, majd felgyulladtak a gázlámpák, és hajnalig táncoltak a teraszon a vendégek. Az ablaküvegek átadására kerti partit rendeztek. Süteményekkel várták a szomszédokat, és andalító élő zenére keringőztek a rózsával feldíszített teraszon. Paulheim József barátja, Róth Miksa Mátyásföldre készítette a legtöbb magántulajdonban lévő ólomüveg ablakot. A mester az 1900-as párizsi világkiállításon ezüst-, az 1902-es torinói, illetve az 1904-es Saint Louis-i világkiállításon pedig aranyérmet kapott üvegmunkáiért. Alkotásait őrzi többek között az Országház, a Gresham-palota, a Zeneakadémia, a marosvásárhelyi Kultúrpalota és Városháza, a budapesti Kálvin téri református templom is.

Régi majálisok és juniálisok

Na, de elevenítsük fel azt is, hogyan mulatott itt a Pestről érkező tömeg! A majális és a juniális népszerű volt a pesti városlakók körében, akik szívesen kiutaztak Mátyásföldre a HÉV-vel. Ezeken a régi vigadalmakon fabódékat és színpadot ácsoltak, amelyeket lampionokkal és fenyőgallyakkal díszítettek. A tér szélén biciklipályát döngöltek, tornaszereket állítottak fel, és egy fára felkötötték a lengőteke (orosz kugli) golyóját. A bódékban lehetett célba lőni, erőmutatványokat kipróbálni, zsákbamacskát húzatni, élőképeket nézni. A kialakított sportpályán zsákban futást, kötélhúzást, hordóemelést rendeztek, és a legbátrabbak kipróbálhatták a póznamászást.

A májusfa júniusi mását – vagyis egy több méter magas fenyőtörzset – fehérre hántoltak, majd jól bekenték szappannal. A tetejére egy üveg sört és két szál kolbászt tettek, ezt kellett lehozni a próbálkozóknak.

Akinek nem sikerült, vigasztalódhatott a megvásárolható lepénnyel, sült kolbásszal, virslivel. A színpadon zenekarok játszottak, és műsort rendeztek.

Kép

Mátyásföldi pillanatok egy régi képeslapon

Fényűző bálok

Mátyásföldön a rózsaünnepélyek, teadélutánok és hangversenyek mellett népszerű volt az egyetemista bál és a Vöröskereszt bálja. Az egyetemista bálokon fehér füzérekkel és zöld levélkoszorúkkal dekoráltak, a perzsaszőnyeges emelvényre pedig pálmaerdőt varázsoltak. A zenekar indulójára bevonultak a nyitó párok, és csárdással indítottak.

A Vöröskereszt bálja volt a legnívósabb, ahol hemzsegtek a főurak, így a többi vendég is igyekezett a legdrágább ruhájában, selyemben, bársonyban, brüsszeli csipkében felvonulni, a báltermet pedig ezeregyéjszakai díszletbe öltöztették. Farsang idején szintén táncoltak a vendégek a Park-szállóban, majd később az 1835-ben megnyílt Tennis Club pazar báltermében. Az Anna-bál nem csak Balatonfüreden volt szokás, Mátyásföldön is rendszeresen megtartották. Kürtszóval kezdődött, majd a bál háziasszonya magyaros ruhában és kócsagtollas fejdísszel köszöntötte az egyházi, világi elöljárókat és a közönséget.

A vacsorán előnyben részesítették a hagyományos magyar ízeket, majd jött a műsor: hazafias verseket szavaltak, és mindig szerepeltek a programban magyar népi táncok, székelyföldi, matyó, palóc.

Volt körmagyar, palotás, toborzó és csárdás is, utóbbiból versenyt is rendeztek éjfél után, melyen egy matyó babát lehetett megnyerni. Szólt cigányzene is, de dzsesszmuzsikát is hallgathatott a közönség. A belépőkből rendszerint jótékony szervezeteket támogattak.

A bálokon kívül hagyomány volt a Mátyás-lakoma Mátyás napján. Ezen a napon fellobogózták a vidéket, és ünnepi istentiszteletet tartottak. A Mátyás-szobrot virágfüzérrel és koszorúval díszítették, és csaknem 300 meghívót küldtek szét az eseményre. Nagy lakomát rendeztek, vacsora után műsort adtak, majd következett a táncmulatság. A lakoma végén a Mátyás-serlegbe tokaji bort öntöttek, azzal köszöntötték Mátyás királyt és földjét. Nem kellett azonban ünnepnapokra várni a mulatozáshoz. Minden csütörtökön összegyűlt a Park-szállóban a Csütörtöki Társaság, akik a kaszinóteremben ettek-ittak és kártyáztak egészen reggelig. Tagjai csak férfiak lehettek, de feleségeik sem maradtak ki a jóból, válaszul szombati „Hölgyestélyeket” is rendeztek.

Híres tanítók és rablógyilkosok a villákban

Mégsem csak szórakozás, játék és mese volt a mátyásföldiek élete. Hamar felépült az iskola, amelyben 1899-től 1909-ig volt tanító Tomcsányi Jánosné Czukrász Róza, akinek fonomimikai módszerével tanulták a magyar kisdiákok az olvasást csaknem 50 évig! Róza eleinte sok kritikát kapott, majd meghívta az akkori mátyásföldi tanító, Tomcsányi János, hogy tartson nekik egy bemutatót.

Az alkalom mindkettejük életét megváltoztatta. Róza és János egymásba szerettek, összeházasodtak, és Róza állást kapott Mátyásföldön, ahol alaposan kidolgozhatta és a gyakorlatban is alkalmazhatta a fonomimikai módszert.

A lényege, hogy több érzékszervet is bevont a tanulásba, a betűt nemcsak látták, kimondták és hallották a gyerekek, hanem meg is mutatták. A hanghoz kézmozdulatot és történetet is kapcsolt Róza, a történet pedig kötődött a betű alakjához. Például a „b” betű a szappanbuborék fújásához, hiszen a hang is olyan, mint az elpukkanó buborék. A kézmozdulat is ehhez kapcsolódott: a mutató- és hüvelykujj kört formál, majd szétpattan, sőt még a betű formája is hasonlít a szalmaszálon táncoló buborékra. Ez az olvasástanítás az egész országban elfogadott lett, Róza első olvasókönyvét 1903-ban adta ki, és módszerét 1950-ig ajánlották a központi tantervek.

Komoly munkát végeztek a tanítók, építészek, orvosok mellett a helyi rendőrök is. Erről tanúskodik egy környékbéli lap újságcikke, amely arról tudósít, hogy Mátyásföldön kapták el egy híres rablógyilkosság tetteseit: „A nagy port felvert sajóvámosi plébánián történt rablógyilkosság tetteseit a mátyásföldi Gálfy Rezső rendőrfogalmazó bravúros üldözés után elfogta. A derék nyomozó és munkatársai olyan tettet hajtottak végre, amely kiváltotta az egész ország elismerését. A napilapok részletes tudósításokban számoltak be a két rablógyilkos rács mögé kerüléséről. Több hónapig itt bujkáltak közöttünk, koldulásból és alkalmi munkából éltek. Az egyikőjük odáig merészkedett, hogy egy mátyásföldi nyugdíjas csendőr házánál vállalt hetekig kerti munkát.”

Horthy bravúros repülőmutatványai

Mátyásföldön épült Magyarország első állandó reptere is, innen indultak a járatok Bécsbe, Belgrádba, Prágába, Bukarestre, Siófokra. Természetesen itt is volt vám- és útlevélvizsgáló hivatal, posta, felépültek a várótermek. A repülőtér bejárata nyitott volt, bárki bemehetett, a légiutasok és nézelődők pedig egy állandóan nyitva tartó kávézóban pihenhettek.

Kép

Mátyásföld reptere – Fotó: Fortepan/Szent-Istvany Dezső

Rendeztek repülőnapokat is, ilyenkor a fővárosból, de még külföldről is érkeztek vendégek, hogy sikongva ujjongjanak a légibravúrok láttán.

A program egyik leghíresebb résztvevője Horthy István repülő főhadnagy és kormányzóhelyettes, Horthy Miklós kormányzó idősebb fia volt.

Rendszeresen szerepelt a mátyásföldi repülőnapokon, és műrepülő mutatványokat végzett. Akkoriban 600-800 méternél alacsonyabban már veszélyesnek ítélték a repülést, Horthy mégis 50-100 métereken repülve végezte el a gyakorlatait olyan vakmerően, hogy a szakértők, az olasz és más külföldi pilóták is elképedtek, a közönség pedig tombolva tapsolt.

Forrás:

• Dr. Takács Ferenc: Mesélő Mátyásföld
• Lantos Antal-Széman Richárd: Kisasszonyok, nagyasszony
• Széman Richárd: Eleink tánca – Szemelvények az elődtelepülések kultúrtörténetéből
• Bechtold Ágnes – Pálinkás Réka: A mátyásföldi nyaralótelep – Villák és kertek