Maszkulin erőterek, avagy milyen hátrányoktól szenvednek ma a férfiak?

A nemi szerepek, azon belül is a maszkulinitás, a férfiasság megítélése korunk közbeszédében igencsak megosztó vitákat gerjeszt. Nem csupán a politikában vált állandó napirendi ponttá a nemek feladatának meghatározása, de a sportesemények vagy a kultúrafogyasztás során is gyakran találkozhatunk e kérdés felvetésével. Ki ne olvasott volna a hollywoodi filmek férfiakat „helyettesítő” erős női főszereplőiről folytatott kommentháborúkat?

Iman Amrani, a The Guardian napilap szerzője ebben a kereszttűzben vállalta, hogy górcső alá veszi a férfi szerep nehézségeit jelenleg futó Modern Masculinity című videósorozatában. Könnyed, személyes hangvételű riportjaiban keresi a válaszokat arra az égető kérdésre: mit jelent ma férfinak lenni? Úgy gondolja, „szükség van kellemetlen beszélgetésekre ahhoz, hogy a dolgok előre haladhassanak”. Ennek szellemiségében készít interjúkat különböző társadalmi státuszú vagy etnikumú férfiakkal.

Egy több százezres nézettségű videósorozat, amelyet csak ajánlani tudunk

A sorozat egyes epizódjai több százezres megtekintést generáltak a YouTube-on, Amrani és stábja azonban pozitív és érdeklődő kommenteken túl magasabb fokú elismerést is kapott: 2021-ben elnyerték az internetes tartalomgyártók közt kiosztott The Webby Awards nevezetű díjat. Nem csupán a rendkívül igényes kivitelezés miatt ajánlható a web-széria, hanem mert Amrani valóban ideológiailag erősen terhelt témákhoz és fogalmakhoz nyúl bátran, objektív újságírói módszerekkel és valódi érdeklődést mutatva. Nem saját előfeltevéseit szeretné bizonyítani riportalanyai bevonásával, hanem izgalmas kérdéseket dob fel különböző embereknek, őszinte beszélgetésre invitálva őket. Amrani nőként – így mondhatni „kívülállóként” – merül el a témában, és ez szintén egy friss nézőpontot és új meglátásokat kínál; a férfi nézők így kívülről figyelhetik meg magukat.

A maszkulinitás ma már szitokszó a polkorrekt beszédmódban?

Amrani egyik fontos célkitűzése, hogy megtalálja azokat a – konkrét és átvitt értelemben vett – tereket, ahol manapság a férfi identitás képződik vagy felélénkül. De nem azokra a klisékre kíváncsi, amiket a média általában közvetít, hanem a társadalmi szerepek és „álarcok” mögé igyekszik betekintést nyerni.

Tapasztalatai szerint ugyanis a maszkulinitás fogalma pejoratívvá vált, és egyre nehezebb olyan helyzeteket találni vagy teremteni, amelyek során a férfiak őszintén és szókimondóan nyilvánulnak meg e témában.

A férfi energiák tereinek felkutatását Jordan Peterson egyik előadóestjén kezdi. Peterson nemcsak korunk „maszkulinitás-krízisében” szenvedő férfiainak vált iránymutató gondolkodójává, de Amrani számára is lényeges inspirációs forrást jelentett. Az újságíró bevezető beszédében felteszi a kérdést: „Miért ilyen népszerű Jordan Peterson, és mi teszi az üzeneteit olyan könnyen azonosulhatóvá férfiközönsége számára?” A megkérdezettek főként a neves pszichológusnak a politikai korrektséggel átitatott kultúrát célzó ellenérveit emelték ki. A széria során bizonyossá válik, hogy akár a politikai közbeszéd, amely „toxikusnak” látja a maszkulin energiákat, akár a férfiakat hagyományos szerepbe kényszerítő tradicionálisabb irányzatok elvárásai kényelmetlenné teszik a férfi identitást.

Ahol a férfiak levethetik álarcaikat: a borbélyüzlet és a sportpálya

A Peterson-előadás után két „férfi-térbe” is betekintést nyerhetünk. Amrani a borbélyüzletekben megtalálja azt a miliőt, ahol „nyíltan és őszintén tudják magukat a férfiak kifejezni”. A fiatalabb korosztály esetében hasonlónak bizonyulnak a szabadidős sport- és futballpályák, amelyek a tinédzser fiúknak sokszor az iskola és otthon közti átmeneti, felszabadító teret jelentik.

Feltűnő és elgondolkodtató, hogy a valódi ént takargató szociális maszk kérdése többször is felmerül akár fiatalabb, akár idősebb interjúalanyai esetében.

Kép

Kép: Unsplash / Drew Hays

Az első évadban meglátogatott focicsapat egyik fiatal focistája úgy fogalmaz a férfiasság kapcsán: „Sokan csak a sztereotípiákat látják benne, az erőt és a védelmezői szerepet.” Később hozzáteszi: „A maszkulinitás nem az, amit a TV-ben látsz.” A focicsapat többi általános iskolás tagja is kifejezi, hogy nyomasztónak találja azt a szerepet, avagy „álarcot”, amit férfiasság címszó alatt látnak, és ez felnőtté válásuk során is problémákat, kihívásokat jelent majd. Érzelmeik elfojtása és az elcsépelt „a férfiak nem sírnak” típusú gondolkodásmód akadályozza őket abban, hogy kifejezzék magukat, megnyíljanak, és őszintén éljenek meg pillanatokat.

Körülmetélés, pornográfia, kigyúrt test – tabusított férfi-témák

A második évad során meglehetősen intim kérdésekben szólaltat meg Amrani szakértőket és civileket egyaránt. Az egyik ilyen a körülmetélés gyakorlata, aminek jogosságát újra és újra megvitatják a nyugati társadalmakban; Amerikában már több tüntetés is szerveződött annak betiltása céljából. Tom Rosenthal színész és komikus számára traumát jelentett körülmetélése; stand-up előadásai és sorozatszerepei során folyton tematizálja ezt a kérdést. A körülmetélés, illetve az egyik későbbi epizódban körüljárt pornográfia kapcsán felmerül, hogy e témák gyakran tapasztalható kerülése és tabusítása szintén a férfi identitás megélését nehezítik, hiszen ezekről sokszor a férfiak egymás között sem mernek beszélni – mint az kiderül Amrani utcai interjúiból.

A hasonlóan izgalmas negyedik rész során a médiában megjelenő férfiképek problémáit járja körül a riporter. Marketingszakembereket és általános iskolás fiúkat is megszólaltat, levetítve nekik különböző férfiközönségre szabott reklámokat. A tény, hogy olyan sportolók, mint David Beckham vagy Christiano Ronaldo rengeteg fiatal fiú számára példakép, nem meglepő. Ám a testképre vonatkozó elvárások nem csak a nők, de férfiak életére is nyomást helyeznek, vagy akár szorongásokat alakíthatnak ki.

Már-már megrendítő, amikor az egyik fiú szájából elhangzik, hogy a sikeres, befutott férfiaknak „illik” akár sebészeti beavatkozással is médiaképesebbé varázsolni külsejüket.

A New Macho nevezetű reklámügynökség épp ezeket a káros üzenetű sztereotípiákat igyekszik száműzni a médiából. A cég egyik képviselője, Fernando Desouches szerint a jelenleg terjedő „sikeres férfi” imidzsek – példaként felhozza James Bondot és a Mad Men főszereplőjét – a lehető legrosszabb mintákat közvetítik.

Szabad-e mentálisan gyengének mutatkoznia egy férfinak?

A harmadik évadban a férfiakat nyomasztó maszkulin ideálok új megvilágításba kerülnek, Amrani ugyanis immár súlyosabb mentális betegségeket állít sorozatának középpontjába. Ennek kapcsán Derek Owosu ghánai származású brit író elárulja, hogy tapasztalatai alapján az érzékenység és gyengeség kimutatása a fekete férfi közösségekben hatványozottan nehéz. A borderline személyiségzavarral küzdő alkotó esetében ez különösen nagy problémát jelentett, ugyanis fiatalabb korában több öngyilkossági kísérletet is elkövetett.

Amikor terápiába kezdett járni, pszichiátere azt mondta neki, hogy 25 éves pályafutása során még egyetlen ilyen lelki állapotban lévő fekete férfival sem találkozott. Owosu azonban úgy gondolja, ő nem számít kivételnek, csupán legtöbb sorstársa nem meri se maga, se mások előtt felvállalni belső, pszichés problémáit, helyette inkább elrejtik azokat. Szerinte ez a hamis maszkulin szerepek elsajátításának következménye, hiszen a férfiaktól elvárják, hogy mindig keménynek és szívósnak mutassák magukat.

Hasonlóan lesújtó, hogy ugyanez édesapák esetében is tetten érhető. Mark Williams, az apák mentális betegségeivel foglalkozó szakértő is megszólal a sorozatban, és elmondja, mennyire sebezhetővé válnak lelkileg a férfiak gyerekük megszületésének idején.

Gyermekük születése idején a férfiak nagyobb számban válnak bipoláris zavarok, skizofrénia vagy depresszió elszenvedőivé.

Szerinte ilyen időszakokban a férfiaknak fokozattan figyelniük kell arra, hogy ne magukba zárva, „csendben” menjenek keresztül az ilyesfajta érzelmi hullámzásokon, hanem merjenek megnyílni, és félelmeiket osszák meg másokkal is.

A férfiszerep problémáinak témája még távolról sincs lezárva; a jelenleg is futó web-szériát a koronavírus beköszönte is megnehezítette, az epizódok bizonytalan időközönként látnak csak napvilágot. Remélhetőleg a nagy érdeklődésre való tekintettel a The Guardian továbbra is platformot biztosít majd Amrani projektje számára, és a pandémia lecsengését követően újult erővel tud majd folytatódni a modernkori maszkulinitás feltárása.