Lehet nevetni a kiszolgáltatottságon? – Három lecke, amit megtanulhatunk a „Mosolyka – Majd helyett MOST” filmből
Tóth-Hozleiter Fannyval – Mosolykával, ahogy a legtöbben ismerik – általános iskolában ismerkedtünk meg, padtársak voltunk. Közhelyesen hangzik, de valóban már akkor volt egy megérzésem vele kapcsolatban: tudtam, hogy egyszer még sokra viszi az életben. „Kilógott” az osztályközösségből, de a szó lehető legpozitívabb értelmében. Nem amiatt, mert csillogó szemekkel mesélte, hogy már 11 évesen megjárta Amerikát, vagy azért, mert a szivárvány minden színében pompázó zselés tollaira irigykedtek a lányok, sőt, talán amiatt sem, hogy farsangon hókirálynőként bezsebelte az első helyezettnek járó díjat. A belőle sugárzó nyers erő volt az, ami arra utalt, hogy egy nap majd valami maradandót fog alkotni. Így is lett: egy egész estés nagyjátékfilm készült az életéből.
Nem gyakran kezdek bele egy film megtekintésébe úgy, hogy ismerem a főszereplőt, és kerekesszékesként személyesen is érintett vagyok a témában, ezért ez a tapasztalás különleges élményt nyújtott számomra. Ennek tükrében nem is tudtam objektíven megítélni a látottakat, de ráébredtem: ez teljesen jól van így, hiszen pontosan ezért hatottak rám elemi erővel a megindító képkockák. Ami egy kétlábon járó, ép ember számára új információval bír, az számomra épp úgy mindennapi, mint Mosolykáéknak, viszont a kiszolgáltatottságnak ezt a szintjét csak részlegesen kellett megtapasztalnom életem során. Mosolyka viszont nem egyezik ki ezzel az állapottal: legutóbb 45 percet állt járógépe segítségével, és napról napra közelebb kerül ahhoz, hogy szabadon mozogjon és valóra váltsa legnagyobb álmát: asztalon táncoljon!
Tud-e újat tanítani egy kerekesszékes egy másik kerekesszékesnek? Nagyon is!
1. lecke: hála
Fannyék filmje az élet keserédes pillanatait tükrözi, így láthatók benne a felhőtlen romantikus jelenetek és a valóság kíméletlen arca egyaránt. Utóbbi realisztikusan megmutatja, hogy egy az orvosok által „gyógyíthatatlannak” vélt diagnózissal élő személy számára milyen küzdelmesek lehetnek olyan mindennapi tevékenységek, amelyek másoknak teljesen magától értetődők. Gondoltunk már például arra, hogy mi lenne, ha nem tudnánk egyedül megoldani a mosdóhasználatot? Vagy éjszaka fel kellene keltenünk a párunkat, hogy fordítson át a másik oldalunkra? Ha képtelenek lennénk önállóan felöltözni, hajat fésülni vagy kinyitni egy üveg üdítőt? Hálát adunk vajon azért, hogy ezekre képesek vagyunk? Fanny férje, Sankó és Vékony Zoli filmjének egyik legerősebb motívuma a hálaadás az olyan aprónak látszó kis csodákért is, mint hogy süt a nap, finom egy étel vagy ma nincs annyi munka, és lehet lustálkodni az ágyban.
2. lecke: kitartás
Sokszor még ahhoz is noszogatásra van szükségünk, hogy kimozduljunk a lakásból, nagytakarítást végezzünk vagy felkészüljünk a vizsgákra. Látszólag butaságok miatt kínlódunk, amik akkor épp kardinális kérdések az életünkben. A nagy kérdés viszont az, hogy miért érdemes kikászálódnunk az ágyból nap mint nap, akkor is, ha épp semmi affinitásunk hozzá. Felkelnénk-e vidáman, ha segítségre lenne szükségünk a reggel indításához? Kimozdulnánk a lakásból akkor is, ha háromszor annyi erőfeszítésünkbe telne? Takarítanánk, főznénk-e, ha sokkal több időt venne igénybe a folyamat, és vajon felkészülnénk a vizsgára, ha teljesen kimerülnénk minden egyes leírt sor után? Fanny megteszi. Nem mindig mosollyal az arcán – miért is kellene? –, viszont annál nagyobb kitartással, a lehetetlent nem ismerve és az akadályokra fittyet hányva.
A problémára kihívásként, a nehézségre pedig megoldandó feladatként tekint, ami pedig a legfontosabb: nem halogat, hanem a majd helyett MOST cselekszik.
3. lecke: feltétel nélküli szeretet
Ne feledkezzünk meg Fannyi férjéről, Sankóról sem, aki mind fizikailag, mind lelkileg támogatja, és feltétel nélkül szereti Fannyt. Egyszerre szerelmes férfi, megbízható társ, acélerős támasz és a vidámságért felelős humorzsák, aki szarkasztikus poénjaival és önfeledt bohóckodásaival enyhíti a mindennapok nehézségeit. Talán nagyobb zsákot tett a vállára, mint az emberek többsége, viszont a bezsebelt jutalom érte sem éppen aprócska: egy végtelenül erős, kitartó, sikeres és értékes ember, Fanny szerelmét kapja viszonzásul. Mégis, hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy Sankónak könnyű dolga van, és Mosolyka ezt pontosan tudja, ezért igyekszik lavírozni a kiszolgáltatottság és a magánélet közötti mezsgyén. A film talán legérzékenyebb pontja, hogy tabukat döntöget, és felteszi a nagy kérdést: mikor van az a pont, amikor a segítségnyújtás már nem szívből jön? Amikor a napi feladatok ellátása már nem szívesség, hanem teher a másik fél számára? Mennyire lehet a segített–segítő és a férj–feleség kapcsolatot balanszban tartani, és kell-e a segítettnek lemondania a saját szükségleteiről annak érdekében, hogy megóvja a házasságát? Nehéz kérdések ezek, és Mosolykáék filmje pontosan attól rendkívüli, hogy nem fél kendőzetlenül feltenni ezeket. És hogy mi a válasz rájuk? Szerintem már mind tudjuk a választ: a feltétel nélküli szeretet.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Aki szárnyaknak látja a kerekesszékét – interjú Ivanova Danielával
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
