Legyünk a világ világossága! – A szexuális bántalmazások megelőzésében élen kell járnia az egyháznak

A Varsói Gyermekvédő Konferencia megrendezésére azért volt szükség, mert az utóbbi években egyre több olyan esetre derül fény, ahol egyházi személyek a tekintélyükkel és lehetőségeikkel visszaélve kiskorúakat bántalmaztak. A tanácskozást a Kiskorúak Védelmének Pápai Bizottsága, valamint a lengyel püspöki konferencia közösen szervezte, a meghívottak között Magyarország is szerepelt. Hazánkat több egyházi és világi személy is képviselte, például Marton Zsolt váci megyéspüspök és Rudan Mária gyermekvédelmi tanácsadó.
Elmondásuk szerint fontos tudatosítani, hogy a probléma nem a „nyugaté”, hanem a miénk, helyi szinten is szükséges kezelni.

A fókuszba az áldozatokat kell helyezni, az ő gyógyulásuknak kell prioritást élveznie.

Nem lehetséges mindenki problémáit megoldani, illetve kezelni minden traumát, a mi feladatunk meghallgatni őket és hinni nekik.

Felmerültek ugyanakkor komoly dilemmák is: hogyan tud érvényesülni az ártatlanság vélelme, amely mindenkit egyformán megillet? Hogyan lehet egy ilyen bűncselekményt bizonyítani? Az esetek nyilvánosságra hozatala és az, hogy az egyes incidensek tematizálják a közbeszédet, vajon meddig szolgálják a megelőzést és a figyelemfelkeltést, s mettől tekinthetők károsnak, lejárató kampányszerűnek? Ki és hogyan döntheti el, hogy a szenzáció vagy a prevenció a cél?

A kérdések húsbavágók, megválaszolásuk nélkül aligha képzelhető el előrelépés. A konferencia egyik fontos megállapítása volt, hogy a hozzáállást, a probléma kezelésének mindenféle recepcióját alapjaiban kell megváltoztatni, és az áldozatokat a középpontba helyezni, hogy az egyház ne önmagával, hanem a bántalmazottak védelmével és segítésével foglalkozhasson. Felvetődött a sokszor hangoztatott ellenvélemény is, miszerint a világban történő szexuális bűncselekményeknek és visszaéléseknek mindössze a töredéke történik az egyházakban.

Nem lehet azonban elégszer hangsúlyozni, hogy egyetlen eset is túl sok, illetve hogy az egyháznak olyan jó gyakorlatokat kell kialakítania, amiket aztán felkínálhat a világi szereplőknek is, mint egyfajta megoldási lehetőség.

„Legyünk a világ világossága!” – hangzott el a konferenciáról és annak tanulságairól szóló sajtóbeszélgetésen.
Egy ilyen kétségbeejtő téma kapcsán előszeretettel hangoztatjuk, hogy „ez nálunk nem jellemző”, „úgysem történik ilyesmi”, „máshol előfordulhat, de nálunk biztosan nem”. Az esetek azonban egyáltalán nem elszigeteltek vagy egyediek. Idén tavasszal jelent meg a hír, hogy Franciaországban az elmúlt hetven évben tízezren voltak áldozatai az egyházon belül szexuális visszaéléseknek, és magyar történetek is napvilágra kerültek. Ferenc pápa teljesen új irányt mutatott, és a téma tabusítása helyett eltörölte a kánonjogból azt a részt, amely szerint a kiskorúakkal szemben papok által elkövetett szexuális bűncselekményeket a legmagasabb szintű titkosítás védi.

A pápa érzékeltette a kérdés súlyosságát, hogy hajlandó beszélni róla és megoldásokat keresni. Ez azért is mérföldkő, mert a legrangosabb egyházi elöljáróként felismerte, hogy a szőnyeg alá söprés nem fogja enyhíteni az egyház bizalmi válságát.

Fontos, hogy a probléma komolysága és rendszerszintű volta tudatosuljon mind a világi, mind az egyházi szereplőkben. Mindamellett, hogy az elkövetőknek kánonjogi és büntetőjogi értelemben is felelniük kell a tetteikért, az áldozatok segítését és gyógyulását kell a középpontba helyezni. Az intézmény reputációja akkor állhat helyre, ha ezt a kérdést megfelelően kezeli – hisz hogyan is lehetne hiteles az egyház, amíg egy ilyen súlyos témában nem tölti be a zászlóshajó szerepét?