Legyen egyedi és személyes az esküvőd! – A legötletesebb „csináld magad” esküvői dekorációk

Az ültetési rend

Ki mondta, hogy a dekoráció nem lehet egyben praktikus is? A lakodalmi vacsora ültetési rendje például pont ilyen – az ötletes és szép kivitelezés csak emeli az est hangulatát, miközben a segítségével a vendégek pillanatok alatt megtalálják a nekik szánt helyet. Ez pedig a kifejezetten nagylétszámú rendezvényeknél igen nagy segítséget jelenthet.

A mi esküvőnkön például egy régi, vintage bőrönd töltötte be az „információs pont” szerepét: a kinyitott táska felső részébe két spárgát feszítettünk (ezek akár rajzszöggel is rögzíthetők a bőrönd peremébe), majd ezekre csipeszeltük az ültetési kártyákat. Ezt a dekorelemet viszont egy nagyobb, vastag és díszes képkerettel, vagy akár egy kiszuperált, a pár ízlése szerint lefestett faajtóval is meg lehet oldani.

Borkedvelő szerelmesek pedig akár a kedvenc italaik dugóival is kivitelezhetik az ültetési rendet – csak pontosan annyit kell összegyűjteni, ahányan részt fognak venni a nagy eseményen.

A borosdugók tetejébe egy kampót csavarunk, az oldalukra pedig arany vagy ezüst alkoholos filccel lehet felírni a vendégek nevét. Majd ezeket egy pácolt fatáblára szögeljük fel, amin az asztalok számozását akár a borosdugókon használt színnel is jelezhetjük!

Kép

Kép: Freepik

További remek ötlet, ha az ültetési rendet a ceremónia után kínált welcome drinkkel ötvözzük. Ez esetben felespoharakra kell felírnunk a vendégek neveit, majd akár polcokra, akár egy külön fogadóasztalra csoportosítanunk őket az asztalok szerint. Mindössze arra ügyeljünk, hogy ha világos színt használunk a felirathoz, akkor a poharakba sötét színű rövidital (pl. gyomorkeserű vagy likőr) kerüljön!

Asztali dekoráció

Az igazán élő asztaldekoráció megteremtéséhez ne habozzunk a természethez nyúlni: a megszokottabbnak számító apró cserepes és vágott virágok, koszorúk mellett kihelyezhetünk hosszúkás üvegedényeket is – akár kagylókkal, szép kavicsokkal vagy tobozokkal, és persze lámpafüzérekkel töltve. Az est fényéhez ugyanis nem árt némi hangulatvilágítással is hozzájárulni. Dekoráljunk néhány vastagabb, fehér állógyertyát nekünk tetsző szalaggal vagy spárgával, de saját készítésű mécsestartókat is bevethetünk – akár teamécsesekkel vagy úszógyertyákkal is! Ehhez jó hír, ha lapul otthon néhány tiszta befőttesüveg, ezeket ugyanis nagyon szép mécsestartókként alkothatjuk újra. És ilyenkor az eklektika sem feltétlenül hátrány! Vásároljunk néhány papírból készült tortaalátétet, vágjuk le a csipkedíszítésű peremüket, majd egy ecset és színtelen tapétaragasztó segítségével ragasszuk körbe velük a befőttesüvegek alsó részét. A végső simítás az üveg peremére kötött, az esküvő színvilágához passzoló szalag, majd természetesen az est folyamán meggyújtott és belehelyezett mécses.

A befőttesüvegek ezen túl asztali vázákként, füzértartó fényforrásként is újrahasznosíthatók, akár a fenti, akár egyéb kiegészítő dekorációval.

Ha a kamránkban lapul néhány boros- és/vagy sörösüveg, ezeket is bátran bevonhatjuk az esküvő hangulatának megteremtésébe. Az üvegeket fújjuk le nekünk tetsző színűre, de akár spárgával alaposan körbetekerve a vintage asztaldekoráció részévé is tehetjük. Használjuk őket gyertyatartókként vagy vázákként!

Névkártyák

A vendégek helyét jelölő névkártya az asztali dekoráció részének tekinthető, és szerencsére e téren is számos ötletes, csináld-magad variációt tudunk létrehozni. Amennyiben természetközeli hangulatú esküvőt tart az ifjú pár, érdemes lehet megfontolni fényes falevelek (pl. babérmeggy vagy olajfa) vagy akár kagylók bevetését, amikre egy arany vagy ezüst toll segítségével vihetjük fel a vendégek neveit. De ugyanígy kreatív, természet által ihletett megoldás lehet, ha kinyomtatott vagy kézzel írt névkártyákat egy-egy tobozba tűzzük bele.

Kép

Kép: Freepik

A boros tematikájú dekorációhoz kapcsolódóan a névkártyáknál is megjelenhetnek az újrahasznosított borosdugók. Egy éles kés vagy kézi fűrész segítségével vágjunk egy kb. 1 cm mély hasítékot az oldalukba, és oda bele is csúsztathatjuk a névkártyákat!

Ha pedig némi aprósággal is meglepnénk a násznépet, ne habozzunk azt is kézzel készíteni, és akár összevonni a névkártyákkal! Apró üvegekbe tegyünk néhány egész chilipaprikát, rózsaborsot és rozmaringszálat, majd öntsük fel olívaolajjal – így néhány nap után már el is készül a saját fűszerolajunk.

De akár levendulavirágokkal és illóolajokkal kiegészített házi fürdősót is tölthetünk az üvegcsékbe, amiknek aztán ízlésesen a nyakára kötözhetjük a névkártyákat.

Fotófal

A „Nagy Nap” személyesebbé tételének az egyik legjobb és egyben legegyszerűbb módja az, ha közös képeket, emlékeket teszünk közzé az ifjú párról. Mi például egy virágokkal díszített, fehérre mázolt falétra fokai közé spárgákat feszítettünk, majd ezekre csipeszeltük a fotókat. Erdőben tartott esküvő esetén pedig akár egy nagy fa törzse köré is csavarhatunk fényfüzéreket, majd arra aggathatjuk a vidám képeket.

A fotófal persze funkcionálhat egyben fotósarokként is. A közösségi média korában a vendégek is biztosan szeretni fogják az ilyen előre elkészített, dekoratív fényképezési lehetőségeket. Használhatunk akár egy régi faajtót vagy összeszerelt deszkákat is háttérként, amiket mázoljunk fehérre vagy barnára, díszítsük növényekkel, és aggassuk rá a képeket. Kihelyezhetünk persze egy-két extra, a pár életéhez kapcsolódó dísztárgyat is a fotósarokba – például a kedvenc könyveiket spárgával összekötve, egy retro bőröndöt a legszebb utazásaik szuvenírjeivel, de akár egy emlékkönyvet is, amibe a vendégek lejegyezhetnek néhány kedves gondolatot. A legnépszerűbb és egyben legegyszerűbb megoldás persze a polaroid fotókat idéző, feliratos keret, amit a fotósarok elé kell fellógatni, és így mögé állva a vendégek „élő képekké” válhatnak.

Girlandok

Legyen akár kültéri vagy beltéri az esemény, a házilag elkészíthető girlandok minden helyszínen jól mutatnak.

Az egyik legegyszerűbb megoldás, ha az ifjú pár nevét, az esemény dátumát, vagy akár egyszerűen a „Férj és Feleség” feliratot lógatjuk ki valahova – a betűket elég fehér nyomtatópapírra rárajzolni, majd pontosan körülvágni, és egy spárgára aggatni. De ugyanígy nagy fejű virágokat – pl. szegfűt – is felfűzhetünk néhány damilra, egyszerűen csak keresztül kell szúrni őket egy vastagabb tűvel.

Origamirajongók pedig akár hónapokkal előbb is belevethetik magukat a nagy készülődésbe: hajtogathatunk fehér, halványrózsaszín vagy barack árnyalatú virágokat, de akár a Japánból eredő „szenbazuru” hagyományt is beemelhetjük az esküvői dekorációba. Ilyenkor az emberek egy hosszú zsinórra pontosan 1000 db origamidarut fűznek fel (a hagyomány szerint ugyanis a mitikus darumadár 1000 évig él). Az állat az áldás, a szerencse, a hűség és a beteljesült vágyak szimbóluma, a hajtogatása pedig egyfajta meditatív készülődést is jelenthet a szerelem áldott ünnepe előtt.