Lackfi János: Beleremegni – #Jóéjtpuszi
Lackfi János népszerű verseinek, a Jóéjtpuszi jelölésű költeményeknek az új darabja, amely a Képmás magazinban jelent meg.
Jézus leült,
és figyelte, ki mennyi pénzt
dob be a templom perselyébe.
Nem azért, mert zsíros egyházat akar,
kövér papokkal és csillogó kocsikkal,
márványcsarnokkal és csodás cicomákkal,
csilli-villi gyülekezeti termekkel,
soktagú, színes-zakós dicsőítőkkel,
csodás kávékínálásokkal és pogácsázásokkal.
Meg nem is azért,
mert csóró egyházat akar,
szakadt és koszos, korpás vállú
sekrestyésekkel,
szájszagú, hibás fogsorú
szent őrültekkel,
hisz minél ápolatlanabb vagy,
annál jobban szeret az Isten!
Ő éppoly szívesen ült le a korruptak
és kőgazdagok asztalához,
amilyen örömmel időzött
a nincstelenek és kitaszítottak körében.
Mi mindig titkos indítékot gyanítunk,
ó, persze, jól jött Jézusnak
az összeköttetés is,
viszont erkölcsösebb képet mutat,
ha a csórókat is keresi,
de azért lavírozott, ez látszik…
Hát a keresztre biztosan jól
fellavírozta magát
az összeköttetéseivel.
El sem tudjuk képzelni,
hogy valaki nem is látja a pénzt,
csak az embert,
aki gazdagon is, szegényen is
lehet boldog vagy boldogtalan.
Jézus nem az extrém sokat nézi,
nem is a borzasztó keveset,
nem szélsőségekben gondolkodik.
Nem azért értékesebb neki
a szegény ember húszfillére,
mint a gazdag csörgős aranya,
mert az ő szívének
legkedvesebb a szinte-semmi!
Hanem mert azt szereti,
ha kockáztatunk érte,
ha azt adjuk oda,
amibe beleremegünk,
ha komoly tétekben játszunk,
nem csak inggombokban.
Na jó, ezt nem is hallgatjuk tovább,
fujj, fujj, hogy jön a pénz
a Jóisten ügyeihez?
Úgy, hogy Jézus
maga ül oda a persely elé,
az Atya pedig arra biztat,
ne a selejtes birkát,
ne a dohos búzát adjuk oda
áldozatként az oltárra.
Ami a miénk, miért adjuk Istennek?
Őt nem ingyen és dalolva kell szolgálni?
Mit ad ő cserébe?
Fényt, levegőt, szívet, lelket, vért,
örömöt, fájdalmat, mindent.
Ha képességünket, erőnket,
munkakedvünket is tőle kaptuk,
akkor bizony ő tart el minket.
És nem a saját zsebünkből
kell őt finanszíroznunk,
hanem visszaadni valamennyit
a tőle kapott időből, erőből, figyelemből.
És pénzből.
De mondom, ez nem a pénzről szól.
Lackfi János további #Jóéjtpuszi jelölésű versei itt érhetőek el.
Ez az írás eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>
Kérjük, támogasd munkánkat, ha fontosnak tartod a minőségi tartalmat!
Ha te is úgy érzed, hogy a kepmas.hu cikkei, podcastjai és videói megszólítanak, kérjük, segíts, hogy ezek a tartalmak továbbra is ingyenesen elérhetőek maradjanak.
Támogatom a kepmas.hu-t>>