„Szeretem úgy használni a virágokat, hogy még szebbé tegyék önmagukat” – Magyar a világ 15 legképzettebb virágkötőinek egyike

Mikor és hogyan került először kapcsolatba a virágkötéssel?

Nem virágkötőnek készültem, kertész szerettem volna lenni, végzettségemet tekintve kertészmérnök vagyok. A Bartha János Kertészeti Szakközépiskolába jártam dísznövénykertész szakra, és harmadikos voltam, amikor a tanárnő megkérdezte, van-e kedvem virágkötészeti versenyre menni. Nem tudtam, mi az, de mentem, és megtetszett. 21 évesen kezdtem németül tanulni, 23 évesen angolul. Amikor már jól beszéltem, kiléphettem a nemzetközi színtérre. 1994-ben Stuttgartban virágkötészeti kiállítást szerveztem, és bemutatót tartottam, onnan indult az egész.

A nyolcvanas-kilencvenes években mi volt a jellemző trend, az elvárás a versenyzőkkel szemben, és most mi a helyzet? Van éles különbség az egyes évtizedek között?

Ó, ég és föld. Régóta létezett persze virágüzlet, virágcsokor, de csak elrendezgették a virágokat, és ennyi. A ’90-es évek elejétől kezdett a virágkötészet belesimulni az éppen aktuális divatirányzatokba: a ruha-, a lakberendezési, a kozmetikai, a fodrászati, a gasztronómiai és cukrászati divattrendek mind összekapcsolódnak színekben, formavilágban, hangulatokban is. A virágkötészet a 2000-es években vett hihetetlen fordulatot, megjelent a virágdizájn meg a viráginstalláció is, amiket már élővirág-szobrászatnak mondanék.

A virágkötészetet alkalmazott művészetnek tartom: a növényekből készítünk valamit, amit használunk. Ennek eggyel magasabb szintje az, amikor az élő növényekből, növényrészekből készült alkotás magáért a művészetért jön létre.

A virágkötészetben több szint van. A hétköznapi, gyakorlatias szintje, amikor jön a vevő, és kér három szál szegfűt. A következő szinthez már kell virágkötő szaktudás, kifinomult szépérzék, forma és arányérzék. A legmagasabb szintje a virágkötő művészeké, akik már mesterei a szakmának. Ők azok, akik nemzetközi versenyekre, Európa-kupákra, világbajnokságokra járnak.

Nemzetközi bíróként szerzett hírnevet, mégis Hódmezővásárhelyen működteti az üzletét, ahol a mindennapokban kiszolgálja a vevőt, aki mondjuk csak három szál szegfűt kér. Hogyan működtethető ez a kettősség?

Ez a kérdés mindig aktuális. Nemrég előadást tartottam az egyik legnagyobb európai kertészeti kiállításon arról, hogyan vezessünk virágboltot úgy, hogy a mostani gazdasági helyzetben nyereséges legyen. Ott is szóba került, hogy van egy vásárlói igény, és van az a része, amit a versenyeken látok. Ötvöznöm kell a kettőt, hogy benne legyen, amit a vevő elvár, de a nemzetközi újdonságok is, ugyanakkor pénztárcabarátok is maradjunk.

Miért maradt Hódmezővásárhelyen, miért nem terjeszkedett más városokban is?

Kaptam állásajánlatot Londonból is, Budapestről is, de sosem voltam nagyvárosi ember. Vidéki gyerek vagyok.

Nemzetközi technikai bíróként lesz jelen 2023 őszén a Manchesteri Világkupán. Sokéves képzési programon kell végigmenni számos vizsgával, mielőtt valaki ezt a pozíciót betöltheti. Önnel együtt összesen 15 ember mondhatja ezt el magáról a világon. Hogyan merült fel, hogy megszerezze?

Ez egy rendkívül drága vizsga, amit most teljesítettem, és szerepet játszott benne az is, hogy egy fejlesztésem is része lesz mostantól a versenyeknek. Eddig ugyanis papíralapú volt a zsűrizés, én viszont elkészítettem ennek a digitális változatát, így a bírák már egy tablettel mennek végig a versenyzők munkáin, kiválasztva, hogy melyik kritériumra hány százalékos értékelést adnak, és már benne is vannak a rendszerben.

Kép

Forrás: Kruzslicz Ferenc

A nemzetközi zsűri tagjai, középen Kruzslicz Ferenc 

Miből kellett vizsgáznia?

Kétszintes a vizsga, az első szintje az, amikor nemzeti virágkötészeti bíró lesz az illető. Magyarországon sajnos nincs ilyen lehetőség, így én Németországban, angolul tettem le. A vizsgáztatók csoportokba osztottak minket a virágkötészeti versenymunkák értékeléséhez, amiket úgy készítenek elő, hogy legyen egy nagyon rossz kompozíció, egy közepes és egy kiváló. Amikor lezsűriztük, meg kellett védenünk az egyéni álláspontunkat.

Egy versenyen 4–6 feladat van, ha valaki nem magabiztos az értékelésben, és nem ad sem magas, sem alacsony pontot, hanem elevickél közepes pontszámozással, az nem tud átmenni a vizsgán.

Volt erre példa, hogy az egykori virágkötészeti világbajnok nem tudta letenni a vizsgát, mert ehhez nem elegendő, hogy valaki jó virágkötő legyen. Olyan szemlélet kell, hogy nemcsak az a jó, amit ő csinál. Nyitottnak kell lenni.
A második szintje a vizsgának már nemzetközi, egy szakdolgozatot kell készíteni, benne megtervezni részletesen egy nemzetközi virágkötészeti versenyt dokumentációval, esetleges hibákkal, azok megoldásával. Itt már nagyon számít, hogy ki mennyire van tisztában a kulturális különbségekkel, és mennyire elfogadó ezekkel szemben. Egy példa Európán belül maradva: minél északabbra megyünk, a skandináv országok felé, annál kevésbé elfogadottak és kedveltek a színes dolgok. Ott a fehér, szürke, ezüstös zölddel készített csokrokat imádják az emberek, vagy natúr barnával, bézsekkel is nagyon szeretik. Ha dél felé megyünk, a mediterrán vidékekre, ott nem értékelik az egyhangú, monokróm dolgokat, ott mindennek nagyon színesnek kell lenni. Most fogom elkészíteni az EuroSkills, a szakmák olimpiája versenykiírását. Ennek van európai szintje és világbajnokság része is, a WorldSkills. Ide nem szabad olyan feladatokat berakni, mint például adventi koszorú készítése, mert amíg Közép-Európában mindenki tudja, mi az az adventi koszorú, addig Egyiptomban vagy Japánban fogalmuk sincs róla.

A világversenyek kritériumai között szerepel a kreativitás, az eredetiség, a színek harmóniája, összetétele, elrendezése, az arányok, a vizuális egyensúly, a technika, a kidolgozottság stb. Ezek nagyon szubjektív értékelési alapok. Hogyan lehet igazságosnak lenni, de egyúttal egyedinek is maradni?

Ez egy nagyon fontos kérdés. Virágkötészet-zsűrizésnél nem hagyhatja el a zsűritag száját, az, hogy „nekem tetszik”.

Nem azt zsűrizem, hogy nekem tetszik-e valami, hanem azt, hogy a kompozíció mennyire felel meg a virágkötészet törvényszerűségeinek, szabályainak.

Én személy szerint ki nem állhatom a sárga–piros kombinációt, de a legutóbbi Európa-bajnokságon volt egy csokor, amit annyira tökéletesen elkészített a versenyző ebből a színkombinációból, hogy meg is nyerte azt a kategóriát. Az önös tetszésemtől el kell, hogy vonatkoztassak.

Kép

Fotó: Kruzslicz Ferenc

A versenyeken hangsúlyossá vált a fenntarthatóság kérdése, az organikus tervezés, a minimalista szemlélet. Az őszi világbajnokságon is a bolygó iránti tisztelet lesz a fókuszban. Mi ennek az oka?

A divat állandó körforgásban van. A 1990-es évek végétől 2015-ig a csillogó, ragyogó, lenyűgöző virágkötészeti trendek voltak népszerűek, s az emberek elteltek vele. Visszafordulunk a természetközeli dolgokhoz, nem beszélve arról, hogy minél kevesebb környezetszennyező anyaggal kellene dolgozni, nem lenne szabad annyi műanyag csomagolót, celofánt, csilivili strasszt, plexilapokat használni, amelyek ezer év alatt sem bomlanak le. Korábban mindenféle fémet, saválló dolgokat, üveget használtak az installációkhoz. Most, amennyire csak lehet, természetes faágakat érdemes felhasználni, ezekre tudja fölépíteni a versenyző a kompozícióját. Egyébként ezeken a nemzetközi versenyeken van egy dizájnzsűri és egy technikai zsűri. Én ez utóbbiban vagyok benne.

Mit nyer az a virágkötő, aki előkelő helyezést ér el? Mi ennek a gyakorlati haszna?

A helyezettek csekélyke összeget kapnak ahhoz képest, hogy milyen óriási összegekbe kerül a versenyre kijutni, étkezni, alapanyagokat beszerezni. A lényege inkább a presztízs. A jó helyezést elérőket nagyon sok helyre meghívják, például virágkötészeti bemutatókra, kiállítást építeni, oktatni. De ahhoz, hogy valaki mondjuk Indiába vagy Abu-Dzabiba mehessen egy látványos esküvőt felépíteni, ahol vagonszámra áll a virág és minden egyéb, nem győzelem kell, hanem sok versenyrészvétel és jó kapcsolatok kiépítése. Én is versenyzőként kezdtem, aztán külföldre jártam kiállításokat építeni, bemutatókat tartani, oktatni Norvégiától Oroszországon, Kanadán keresztül Uruguayig, Chiléig, Kínáig. Azt kell mondanom, Európában Portugália és Bulgária kivételével mindenhol voltam már zsűrizni, kiállítást építeni, még Hollandiában is, pedig az nagyon belterjes a virágkötészet szempontjából. A legfurcsább hely számomra Kazahsztán volt, de Cipruson is érdekes helyzetbe kerültem: egy majdnem egésznapos előadást tartottam, amikor megkérdezték, hogy ortodox esküvőkön hogyan díszíteném fel azokat a hatalmas gyertyákat, amiket ceremónia közben használnak. Ilyenkor jönnek a rögtönzött megoldások, az improvizáció.

Van olyan virág, amellyel nem szívesen dolgozik, vagy amit mindennél jobban kedvel?

Inkább csak szezonális kedvenceim vannak. Például a völgycsillag (Astrantia) nevű virág, amely egy filigrán, hazánkban őshonos növényke, patakpartokon él az Északi-középhegységben. Én nagyon szeretem a mezei jellegű, finom, törékeny, apró virágokat. Nem vagyok oda a gerberáért, a nagyobb virágokért, sokkal könnyedebb, tetszetősebb számomra egy sokféle, apróbb fejű virágokból összeállított alkotás.

Ötven apró fejű virágocska sokkal lágyabb, finomabb hatással bír, mint három nagy napraforgóból egy látványos, de letaglózó csokor.

Én úgy képzelem, hogy van valamiféle mágikus kapcsolat a virág és az ember között, pláne, ha valaki ezzel dolgozik...

Én arra törekszem a csokornál, hogy a virágok még szebbek legyenek, még többet mutassanak, hogy kiegészítsék egymást. Van olyan irányzat a virágkötészetben, ahol minden virágot szétszednek szirmokra, és abból alkotnak valamit, de az már a virágszobrászat határvonalán van. Én szeretem minél természetesebb szépségükben meghagyni a növényeket, és úgy használni őket, hogy még szebbé tegyék önmagukat, ahogy egymás mellett vannak.

1972 óta négyévente megrendezik a virágkötészeti világbajnokságot. Ősszel lesz a következő Angliában, ahol ön is ott lesz mint nemzetközi zsűri. Mi az érdekessége ennek a kupának?

Ez a verseny az egyetlen ilyen a földön, egy virágküldő hálózat indította útjára. Ugyanakkor az elmúlt öt évben egy európai nonprofit szervezet, a Florint kinőtte magát világszervezetté, menedzserük is voltam egy időben, és most is sokat segítek nekik a szabadidőmben. 2024-ben indítják majd el az új, nem profitorientált cégekhez kötődő világbajnokságot. Ennek az a jelentősége, hogy erőteljesen átalakíthatja a résztvevő és a nyertes országok listáját. Eddig jellemzően Japán, Amerika, Ausztrália és más hatalmas országok jutottak be, a legutóbbi világbajnokság 2019-ben azonban már valóban arról szólt, hogy ki milyen virágkötő, így bejutott az első öt helyezett közé Oroszország, Németország, Magyarország és Csehország, akik korábban soha.

Ön ennek a szakmának a csúcsán van. Hova lehet még innen tovább lépni? Mi az, ami hajtja önt?

A zsűrizés terén ennél magasabb szintre már nem lehet menni. Idén augusztusban lesz az Eurofleurs – Ifjú Virágkötők Európa Kupája Szlovéniában, egy arborétumban. Elkészítettem a versenykiírásukat barátságból, minden ellenszolgáltatás nélkül. Tavaly Debrecenben volt az első nemzetközi Botanica Kupa, amelyet nagyrészt én szerveztem meg, grátisz. Engem nem a pénz hajt. Segíteni, jobbítani akarok.