KórházSuli: betegen is maradj kapcsolatban a külvilággal!

„Mindannyian egy célért kapcsolódtunk össze. Azért, hogy a közösségbe tartozás, az összefogás, a tanulás gyógyító erejét bevigyük a betegség alatt megszürkült és magányossá vált világba” – mondja Tóthné Almássy Monika, a szervezet egyik megálmodója, a program vezetője. Talán el sem tudjuk képzelni, mit érezhet egy gyermek, akinek egyszer csak bejelentik, holnaptól nem mehet iskolába, mert súlyos beteg. „Egyik napról a másikra veszteségek érik, bezárul a világ körülötte, kirekesztetté, kiszolgáltatottá válik, korlátozódik a szabadsága, elveszíti a társas kapcsolatainak jó részét, megsérül a legfőbb szerepköre – az, hogy ő diák –, ezáltal meginog az önbecsülése, újra kell terveznie az eredeti céljait, a jövőképe kérdésessé válik, motiválatlan lesz, és mindezek mellett együtt kell élnie a félelmeivel és fájdalmaival” – avatott be ebbe a nehéz élethelyzetbe Tóthné Almássy Monika.

A program azért jött létre, hogy elviselhetőbbé tegye ezt a súlyos helyzetet. Egy olyan rugalmas rendszer, amely kortárs segítő csoportok, a beteg gyerekekkel közel egyidős középiskolások és egyetemisták tudására és önkéntes munkájára épül; így nemcsak a beteg, hanem az egészséges gyermekek széles körének tudását és szociális érzékenységét is fejleszti

„A KórházSuli három, a maga szakterületén elkötelezett pedagógus találkozásából született.”

„15 éves kórházpedagógus pályafutásom alatt folyamatosan kerestem annak a lehetőségét, hogy a hosszas otthoni gyógyulási folyamat alatt hogyan lehetne pedagógiai segítséget nyújtani a gyerekeknek ahhoz, hogy a gyógyulásuk után minél kisebb lemaradással tudjanak visszailleszkedni az iskolai közösségükbe. Ehhez az elgondoláshoz csatlakozott Prievara Tibor középiskolai tanár kollégám az ötletével és Berczelédi Réka kolléganőm, aki az iskolai közösségi szolgálat koordinátora az Eötvös Gimiben” – mesélt a kezdetekről a szakember.

Felnőhet egy olyan generáció, amely érzékenyebb a rászorulók segítésére

A KórházSuli három pilléren alapszik: egyrészt középiskolásokból álló csapatok online tananyagot fejlesztenek szaktanári háttérrel beteg diáktársuknak, másrészt az egyetemisták Skype-on vagy személyesen mentorálják őket. A program további fontos része az integrációt és inklúziót egyaránt támogató közösségépítés is, ahol a gyógyuló fiatalok és az őket segítő önkéntesek lehetőséget kapnak a kötetlen találkozásra, ilyen alkalom a közös alkotás is.

A KórházSuli programja mindenkinek segít.

Kép: Kórházsuli

„A beteg gyermekek támogatást kapnak ahhoz, hogy a gyógyulásuk után minél kisebb lemaradással tudjanak visszacsatlakozni iskolájukba. Fontos, hogy a bezárt környezetben is megmarad a kapcsolatuk a külvilággal.”

„A programban résztvevő orvosok szerint egy célokat kitűző gyerek sokkal aktívabban vesz részt a gyógyító folyamatban is. Lényeges eredményünk, hogy gyógyulás után többen tananyagfejlesztőként bent maradnak a programunkban, ez a legékesebb bizonyítéka a hétköznapi életbe való visszailleszkedésüknek. Az önkéntes diákok közösen dolgoznak tanárukkal, és valódi értéket hoznak létre, amely segít egy beteg gyermeknek – és nem utolsósorban a kórházpedagógusnak – abban, hogy mindenki saját tempójában, játszva tudjon fejlődni. A tananyagfejlesztés közben a saját tudásukat is folyamatosan bővítik. A középiskolások és az egyetemisták személyiségfejlődésében is nagy szerepe van ennek a tevékenységnek, mert így felnőhet egy olyan generáció, amely érzékenyebbé válhat a rászorulók segítésére” – összegezte Tóthné Almássy Monika.

Ahány emberrel találkozunk, annyi új tapasztalattal gazdagodunk

A középiskolások a tananyagfejlesztésben, az egyetemisták pedig a személyes oktatásban is részt vehetnek. Az ő kezüket sem engedik el egy pillanatra sem, folyamatos képzéseken vehetnek részt. Sára 23 éves, egyetemistaként találkozott először a KórházSuli programjával. „Az egyik tanárom ajánlotta az egyetemen a programot, úgy gondoltam, hogy a későbbiekben ez nagy segítség lehet nekem, hiszen tanítónak készültem. Végül bebizonyosodott, nagyon jó döntés volt, hogy jelentkeztem.” Sára segítővé vált, kiválasztotta a számára legkedvesebb tantárgyakat, majd hamarosan találkozott is az első tanítványával. „Általában Skype-on tanulunk, de előfordul az is, hogy személyesen találkozunk. Mindig csak egy gyermeket vállalok, mert csak egyre tudok jól koncentrálni. A mostani tanítványommal ma találkoztunk először személyesen, nagyon örülök, hogy végre megsimogathattam a kis fejét.”

Sára úgy véli, rengeteget kapott a KórházSulitól.

„Akár beteg gyermekként, akár segítőként vagy a program tagja, rengeteg jó energiában részesülsz, új, inspiráló gondolatokkal találkozol. Mi, mentorok pedig szuper képzéseken is részt vehetünk.”

„A gyerekek pedig fantasztikus személyiségek, nagyon sok nehézségen mennek keresztül, és nagyon bölcsek. Ahány emberrel találkozunk, annyi új tapasztalattal gazdagodunk.”

Remény és megértés

Egy nekünk nyilatkozó édesanya elmesélte, gyermeke spasztikus diplégiás, azaz születéskori oxigénhiányos állapotból eredő rendellenességben szenved, illetve jelenleg idegösszeomlásból és depresszióból lábadozik, amely szintén az oxigénhiányra vezethető vissza. „A fiam tavaly szeptemberben nem tudta elkezdeni a gimnázium negyedik osztályát, mert augusztusban idegösszeomlást kapott. Jelenleg kommunikációs problémái vannak, gyakorlatilag nem visel el maga körül senkit a családon kívül. Pszichés problémával küzd, nem mondja el, hogy mi zajlik benne. A barátai mind elmaradtak. Amikor visszamentünk szalagavatóra, az osztályból szinte senki nem jött oda hozzá, senki nem akarta felvenni vele a kapcsolatot.” Az édesanya azt is elmondta, azért jelentkeztek a KórházSuli programjára, mert úgy érezték, egyébként nem lett volna más esélyük arra, hogy a fiú visszatérjen a nagybetűs életbe. Hetente háromszor korrepetálják, egy egyetemista történelemből, egy pedig magyarból.

Kép: Kórházsuli

„Házhoz jön két nagyon kedves leendő tanár, akik tényleg mindent megpróbálva igyekeznek a fiammal felvenni a kontaktust. Kis lépésekkel haladunk előre, hálás vagyok nekik, hogy nem adják fel, újabb és újabb lehetőségeket keresnek.”

 „Jelenleg gyakorlatilag a két tanár a kapcsolata a külvilággal. Nem tudok elég hálás lenni, hogy felkaroltak minket. Sokat beszélek velük a fiamról, nekünk most az is siker, ha valamennyit kommunikál: ha mosolyog, ha megcsinálja a házit, amit kap tőlük. Ha ők nincsenek, esélyünk sem lenne arra, hogy egyszer leérettségizzen a fiam. Így viszont idén nekiugrik az angol érettséginek, reméljük, sikerrel. Az idegösszeomlása előtt egyetemre készült. A KórházSulitól megkapjuk azt a támogatást, hogy az álmait, az álmainkat ne adja, ne adjuk fel. Minden beszélgetés velük biztatást ad nekem, hogy csináljam, hogy tartsak ki, hogy menni fog, hogy a fiam értékes ember. Reményt kapok és megértést a tényleges segítségük mellett, csak feléjük kell fordulnom.”