Egy jó könyv karácsonyra egyszerre ajándék, hajtómotor és menedék
Az ünnepek idején mindannyian egy kicsit más ritmusban élünk. Visszalassulunk egy élhető tempóra az egész éves hajtás után. Visszanézünk a legjelentősebb eseményekre, és olyan történeteket keresünk, amelyek szórakoztatnak, elgondolkodtatnak, tanítanak vagy éppen gyógyítanak. Kurt Vonnegut a tőle megszokott groteszk humorral világít rá az élet abszurditásaira, XIV. Leó pápa békét hoz a szívünkbe és otthonainkba, Fabricius Gábor a transzgenerációs traumák útvesztőjébe vezet minket, Vibók Ildi története pedig arról mesél, hogy talán nem is olyan életbevágóan fontos dolog az a fránya bukfenc. Végül Tristan Gooley könyve arra tanít, hogyan olvassuk és értelmezzük a természet jeleit.
Kurt Vonnegut: A repülő macska
Ki mondja, hogy a szépirodalom csak akkor ér valamit, ha a mű az emberi lélek legsötétebb részeit boncolgatja az olvasó szeme láttára? Kurt Vonnegut azon szépirodalmi szerzők egyike, aki egyszerre szórakoztatja és mélyen elgondolkodtatja olvasóit.
A híres amerikai író az ’50 es évek elején magazinok számára írt történeteket. Csakhogy abban az időben is végigsöpört a világon a korszak technológiai forradalma: a rádiózásnak és a televíziózásnak köszönhetően az írott sajtó hanyatlásnak indult, és ezért sok remekmű került lakat alá. A Vonnegut-kutatóknak hála azonban az író életműve a halála után is bővülhetett, ebben a kötetben tizennégy művel. A könyvben olvashatunk a ChatGPT előfutárának tekinthető „Meghallóról”, belecsöppenünk egy vicces családi drámába egy viharablakokat értékesítő üzletkötő szemén keresztül, sőt szurkolhatunk annak a szimpatikus középkorú házaspárnak is, akik egy korrupt városkában keveredtek összetűzésbe Al Capone egykori testőrével.
Vonnegut ezekben a művekben is mérnöki pontossággal műveli a nyelvet.
Prózái páratlan képzelőerőről tanúskodnak, miközben görbe tükröt tartanak a társadalomnak. Emellett komoly egzisztenciális kérdéseket is felvetnek – melyek olyan fontosak, hogy még a humor eszközét is érdemes bevetni ahhoz, hogy felfigyeljenek rájuk az emberek.
Kurt Vonnegut: A repülő macska. Helikon Kiadó. 389 oldal
XIV. Leó pápa: Béke veletek! – Beszédek, homíliák, üzenetek
„Béke veletek!” – ezzel a köszöntéssel fordult a világhoz XIV. Leó pápa, amikor megválasztását követően először szólt híveihez a Szent Péter-bazilika erkélyéről. A kötetben olvasható beszédei ennek a békének a különböző arcait mutatják meg. A pápa a feltámadt Krisztus békéjéről beszél, amely az ember szívének békéje: kiengesztelődés Istennel, önmagunkkal és embertársainkkal. Aki elmélyed ezekben a szövegekben, világosan láthatja, hogy Leó pápa tanítása mennyire mélyen Krisztus-központú. Beszédeiben többször hangsúlyozza, hogy úgy szeressünk, ahogyan Krisztus szeretett. Mindig őbelőle indul ki, és őhozzá vezet vissza: számára ő a forrás, aki békét, világosságot és reményt ad.
XIV. Leó pápa: Béke veletek! – Beszédek, homíliák, üzenetek. Szent István Társulat. 189 oldal
Fabricius Gábor: Merre vagyok arccal előre
Fabricius Gábor Merre vagyok arccal előre című könyvéről nemrég készítettünk interjút a szerzővel „A cethal gyomrában” címmel. Az író-rendező itt úgy nyilatkozott: „Biztos vagyok benne, hogy mindenki bekerül egyszer a cethal gyomrába, és hogy hogyan tudunk Ninivébe eljutni, hogyan válunk a legyőzött trauma után gazdagabbá és nemesebbé: szerintem erről szól a történet.”
A könyv főhőse egy szeretetéhes (majdnem) elvált sztárépítész, Ábris, aki bántalmazó kapcsolatba kerül a nála jóval fiatalabb, bonyolult személyiségű Flórával, akivel később gyermekük is születik.
Ahogy a kapcsolati erőszak, úgy a könyv is lassan építkezik, oldalról oldalra kúszik be a bőrünk alá leuralás, az érzelmi elnyomás és az erőszak.
A mű kevés elvarratlan szálat hagy, a mélyebb megértést célozva a narratívát terápiás keretbe helyezi. Az ülések segítenek a kirakós összerakásában: Miért viselkedett így Flóra? Miért reagált így Ábris? Mit kerestek ők egymás mellett?
Fabricius Gábor a filmes világból jött, így a szövegben is erős képi logikával dolgozik, hogy megmutassa: a transzgenerációs hatások lelkünk lerakódásai. Nem fosszíliák a múltból, hanem aktív formálói a döntéseinknek. Ráadásul olyan egyediek, mint az ujjlenyomatunk.
A Merre vagyok arccal előre a bántalmazás ritkábban feltárt területeit kutatja, és része annak az irodalmi hullámnak is, amely a koronavírus-járvány és a karantén traumáit próbálja elbeszélni és feldolgozni.
Fabricius Gábor: Merre vagyok arccal előre. Helikon Kiadó. 379 oldal
Tristan Gooley: Hogyan olvassuk a fákat? Jelek és mintázatok a gyökerektől a levelekig
Nem véletlenül hívják Tristan Gooleyt a természet Sherlock Holmes-ának. Ahogy az emberek is különbözőek, úgy nincs két egyforma fa sem – és Gooley a szemünk előtt nyomozza ki a történetüket. A fák mesélnek a tájról, ahol élnek, a szélről, a földről, az emberekről, az állatokról, az időjárásról és a történelemről is. A könyvből megtudhatjuk például azt, hogy ha a levelet megtapintjuk, és úgy érzékeljük, hogy bármilyen szempontból abnormális, akkor „érezzük a fájdalmát”.
Amikor ugyanis egy levél megvastagszik, megkeményedik, ragacsossá, szőrösebbé vagy élesebbé válik, joggal feltételezhetjük, hogy nem sokkal korábban meg kellett küzdenie valamivel.
Az egyetlen kérdés, hogy valójában mi támadta meg? Gooley elmondja, mire figyeljünk, hova nézzünk és a jelekből mi mindenre következtethetünk. Mint írja: „A természetben is vannak nonkomformisták. Mi lenne – gondolják egyes nővények –, ha ahelyett, hogy megpróbálnék nyerni abban a versenyben, amiben mindenki más is indul, inkább változtatnék a játékon? Mi lenne, ha nem próbálnék a lehető legmagasabbra nőni, hanem igyekeznék a legtöbbet kihozni a rendelkezésre álló kevéske fényből?”
Tristan Gooley: Hogyan olvassuk a fákat? Jelek és mintázatok a gyökerektől a levelekig. Park Könyvkiadó. 342 oldal
Vibók Ildi: Az elefánt, aki nem tudott ugrani
Új könyvvel jelentkezett Vibók Ildi, a gyerekirodalom egyik legnépszerűbb hazai kortárs alkotója. Az elefánt, aki nem tud ugrani című könyv főszereplője Bimbi, aki boldogan él családja körében a napsütötte afrikai szavannán. Ám egy nap a fejére pottyan Alfréd, a túlmozgásos, tudálékos gepárdkölyök, és a nyugodt, békés napoknak máris vége. A furcsa páros izgalmas kalandokba keveredik, miközben új információkkal gazdagodik a világról.
A könyvet négyéves kor felett ajánlják, Pádic Ilka rajzaival és Szegleti Gabriella ajánlásával adták ki. A Bethesda Gyermekkórház vezető pszichológusa arra hívja fel a figyelmet az előszóban, hogy a kötet egyik nagy erénye, hogy a kedves és nem mindenben egyformán jó állatokkal könnyen azonosulhatnak a gyerekek. A történetben a kissé ügyetlen, hiperaktív, szorongó vagy éppen nehezebben barátkozó főhősök rendre bebizonyítják, hogy együtt minden akadály legyőzhető.
Vibók Ildi: Az elefánt, aki nem tudott ugrani. Kolibri Kiadó. 80 oldal
Támogatott tartalom
Decemberben a hónap témája: Legyen ünnep a földön!
Kapcsolódó cikkeinket itt találjátok.
Kérjük, támogasd munkánkat, ha fontosnak tartod a minőségi tartalmat!
Ha te is úgy érzed, hogy a kepmas.hu cikkei, podcastjai és videói megszólítanak, kérjük, segíts, hogy ezek a tartalmak továbbra is ingyenesen elérhetőek maradjanak.
Támogatom a kepmas.hu-t>>