Kisbabák életéért is száguldanak a Vérlovagok – közösségi összefogással mennének tovább

Biztonságos adrenalin

„Ötletgazdánk és alapítónk Pribil Sándor, a Magyar Mentőszolgálat Alapítvány elnöke, aki korábban tűzoltóként, majd mentőkutyákkal is dolgozott, illetve a hajléktalanellátásban vett részt” – meséli Sárvári Zsolt a kezdetekről. „Sanyi az a típus, aki az utcán is felszedi más után a szemetet, próbál tenni azért, hogy a világunk jobb legyen. Megkereste az Országos Vérellátó Szolgálatot a Vérlovagok ötletével, akik tárt karokkal fogadták. Szólt nekem is mint vezetéstechnikai trénernek, és a motoros barátainkból verbuváltuk az alapcsapatot. Futárkodtam előtte is vérrel, állatorvosi labornak szállítottam állati vérmintákat, az persze más, mint embereknek sürgősséggel vérkészítményt vinni.”

Zsolt kiemeli:

Vérlovagnak lenni alázatos, felelősségteljes gondolkodást igényel, nem szabad engedni a motorosokat oly könnyen elragadó adrenalinnak, miközben mégis gyorsnak kell lenni, hiszen akár egy kisbaba élete múlhat azon, hogy időben érkeznek-e.

A balesetveszélyt ki kell zárniuk: ha kevésbé figyelmes autóssal találkoznak, „helyette is” biztonságosan kell akár 180–200 kilométer per órás sebességgel hajtaniuk. Zsolt nem titkolja, hogy Budapestről Pécset vagy Nyíregyházát másfél órán belül elérik, de volt már extrán gyors, 13 perces (!) székesfehérvári útjuk is. Előfordul persze, hogy másnapi műtéthez szállítanak vért valamelyik kórházba, olyankor kisebb a tempó, kék fény sincsen.

Tapasztalatai szerint mindenki segítőkész velük az utakon, gond legfeljebb akkor van, ha nem veszik észre, hogy érkezik hátulról a megkülönböztető jelzéses motoros. A vért hűtőtáskában viszik, útközben legfeljebb 1 Celsius fokot változhat a hőmérséklete. A kis mennyiségek gyors célba juttatásához korábbi hollandiai rendőrmotorokat is használnak, télen pedig több az autós kör.

A közösségben bíznak

Tavaly az év második felében Budapesten egyszerre ketten, a debreceni régióban egy személy volt ügyeletben. A Vérlovagok egy működő rendszer hatékonyságán igyekeznek javítani, hiszen van, hogy egy kórház szállítóautója éppen úton van, és azonnal vér kell egy betegnek, vagy épp péntek délután a Balaton felé be van állva az autópálya, és a motoros gyorsabban előrejut, mint bármilyen gépkocsi.

Azt, hogy kinek a megmentésére viszik a szállítmányt, nem kell tudniuk, ettől még kiderül néha, sőt előfordul, hogy maga a beteg nyomozza ki utólag, kinek mondhat köszönetet a gyógyulásáért.

Van Vérlovag, aki nem akar extra terhet rakni magára például azzal, hogy előre megmondják, gyermek várja a vért, így direkt nem kér semmilyen információt. Ha esetleg későn érkeznek, azt is legfeljebb kíméletesen adják a tudtukra. A levelek, telefonok, online köszönetnyilvánítások viszont meghatók. „Ahogy az egészségügyben dolgozók elhivatottsága is az” – jelenti ki Zsolt. „Még a Facebookon is képes vagyok összeveszni az őket bírálókkal, hogy megvédjem mindazokat, akik a Covid-osztályokon az elmúlt időszakban a legreménytelenebb életekért is megküzdöttek.

A véradási hajlandóság viszont nem elegendő, napi 1600–1800 véradóra lenne szükség.

Igény éppen ezért továbbra is volna a gyorsaságunkra, kérdés, tudunk-e tovább működni cégek, magánszemélyek támogatásából. Feléltük a tartalékainkat, az autók téli gumijába már a saját pénzünket tettük, miközben most sem keresünk ezzel egy fillért sem. Adománygyűjtésbe kezdtünk, meglátjuk, a civil szféra megmozdul-e. Egy régióban a munkánk évi 25 millióból kijöhet, de az országos hálózatunk kiépítése ennek sajnos a sokszorosába kerülne – pedig szükség lenne rá, azt tisztán látjuk. Ehhez várnánk a magánszféra támogatását, közte akár adózó magánszemélyek 1%-os felajánlásait. Angliában több mint kétezer vérmotoros van, őket sem az állam tartja fenn, hanem a közösség.”

Sokszínű társaság – gitárossal

S hogy kik erősítik még – időt, energiát nem kímélve – a csapatot? Van köztük, aki civilben multinál dolgozik, gyógyszerész, informatikus, geológus is akad. Mivel a Vérlovagok egy jól hangzó filmcím vagy zenekarnév is lehetne, ne lepődjünk meg, hogy „saját” basszusgitárosuk van: Erdélyi Krisztián az Ossian együttesből. „Ez volt az, amiből semmiképp nem szerettem volna kimaradni – magyarázza. „Régóta motorozom, ez nemcsak hobbi, hanem szerelem is számomra, úgyhogy összekötöttem a kellemeset a hasznossal. Így már pláne el sem tudom képzelni motor nélkül az életem! Persze teljesen más megkülönböztető jelzéssel hajtani, mint nézelődve motorozgatni, de a PÁV I-es vizsga után Zsolt vezetéstechnikai felkészítésének is hála hamar belejöttem. A lényeg, hogy mi legyünk résen, noha nekünk van elsőbbségünk, számítsunk rá: nem mindenki tud azonnal elengedni. De önmagában a segítésért megéri vállalni.”

„Volt, ahol úgy tépték ki a kezünkből a vérkészítményt, annyira várták.”

Krisztián is azok közé tartozik, akik nem kérdezik, kinek segítenek éppen, ő ugyanolyan elszántan, legjobb tudása szerint megy mindegyik szállítmánnyal. „A lényeg a biztonság, hogy a kis csomag célba érjen” – vallja. „Ezzel is adhatok valamit az embereknek, ahogy a zenészlét is arról szól, hogy a színpadról örömet szerezzünk másoknak. Emellett gazdálkodom is a családi gazdaságunk földjein.”

Az időjós is motorral suhan

A Vérlovagok soraiban ráadásul immár női motorost is üdvözölhetünk: Molnár Csilla, a közmédia meteorológus-műsorvezetője egyelőre Budapesten belül vállal utakat. Némi gondolkodási idő után mert csak csatlakozni a társasághoz, mert tartott tőle, hogy lelkileg megviselné a súlyos betegségek kézzelfogható közelsége. Korábban az orvosi pályát is emiatt vetette el egyetlen héttel a jelentkezése beadása előtt, amikor egy barátnője epilepsziás roham miatt kórházba került, és őt látogatva számos szomorú történetet hallott beteg kisgyerekekről. Utólag elgondolkodott, helyes döntés volt-e, hiszen talán ebbe is bele lehet erősödni, s most új esélyt kapott az élettől, hogy más formában segíthessen.

„Mindig jobban szerettem adni, mint kapni, sehová nem megyek üres kézzel, orvosnak is ezért készültem, lételemem a segítés” – mondja. „De nagyon érzékeny is vagyok, úgyhogy talán az, amennyire most belekóstolhatok ebbe a hivatásba, elegendő a lelkemnek. Ami a vezetési technikát illeti, városban a legfontosabb előre gondolkodni, figyelni, hogy hol lesz az a kis rés, útvonal, ahol el tudok suhanni. Nem száguldok, inkább állandó tempót igyekszem diktálni. Sokat segít az a rutin, amit a Nyaralj itthon! című nyári tévéműsoromban szereztem, amelyben motorral jártam be az országot, sokféle úton és helyszínen. Óriási öröm, amikor visszajelzést kapunk! Miközben dolgozunk, fel sem fogjuk, milyen volumenű dolgot teszünk”.

„Egyszer egy három hónapos kisbabának vittem vért, s miután célba értem, elgondolkodtam, hogy most egy aprócska életen segítettem. Meg is könnyeztem.”

Abban valamennyi Vérlovag egyetért: ezekért a pillanatokért (is) érdemes csinálni. Csilla ezt a csapat legfiatalabb tagjaként élheti át, miután a többiek nagyrészt ötven feletti, tapasztalt férfiak. „Én még talán meg sem értem annyira a feladatra, mint ők, akik a karrierjükben és a magánéletükben is letettek már valamit az asztalra” – jegyzi meg szerényen. Mi pedig szerényen köszönjük az összes Vérlovagnak a kitartó fáradozásukat, és szorítunk, hogy a jövőben is szabad legyen előttük a pálya.

A Vérlovagok a Highlights of Hungary-díjra is jelölést kaptak, február 17-éig még lehet szavazni rájuk.