„Két égi gyermekem van, egyet pedig nevelek” – a koraszülést jól ismeri Bognárné Bengő Hajnalka

– Ma Magyarországon a 24. gesztációs hetet betöltött és a 36. gesztációs hét vége előtt érkező gyerekeket nevezzük koraszülött gyermekeknek. A WHO és a magyar egészségügyi törvény súlyhatárban az 500 grammot jelöli meg alsó határként, illetve a szülés során életjelenségeket mutató gyermeket sorolja ide. Ilyen esetekben mindent meg kell tenni azért, hogy a baba életben maradjon. Az 1997-es szabályozás előtt a 28. gesztációs hetet húzták meg alsó határnak, felső határként pedig a 36. betöltött hétig történő szülést. Nagyon nagy különbségek vannak tehát a koraszülöttek között, de ne felejtsük el, hogy még a 40+ héttel, optimális időben érkező embergyerek is éretlen, hiszen hosszú-hosszú évekig szorul gondozásra, ellátásra.

– Tudom, hogy nagyon sokan foglalkoznak a koraszülés hátterével, és kutatják, van-e valamilyen genetikai meghatározottsága, vagy az anya életvitelében kereshető-e bármi, vagy külső körülmények járulnak-e hozzá. Bizony még ma sem ritka, hogy az anyát hibáztatja a környezete a szülés megindulásáért...

– Nincs olyan nő, aki azt szeretné, hogy koraszülöttként kezdje gyermeke az életet.

Jelen pillanatban is érvényes, hogy az esetek felében nem tudjuk, miért indult meg a szülés, bár természetesen vannak olyan körülmények, amik befolyással lehetnek a koraszülésre, főként környezeti, életviteli hatások: nagyfokú stressz vagy tudatmódosító szerek például. Előfordulhat azonban, hogy magzati vagy anyai oldalról áll fenn olyan egészségi állapot, amely miatt mégis optimálisabb, hogyha megszületik a baba, mert jobban tud fejlődni, jobb életesélyekkel indul, ha már nem az anyukában fejlődik tovább. Ma Magyarországon körülbelül minden tizenegyedik gyermek koraszülöttként érkezik.

Érdemes fölkészülni rá, tájékozódni, tudni, hogy ha beindul a szülés, hova kerülünk, ott mi történik, hogyan kaphatunk segítséget.

Amennyiben fenyegető koraszülés veszélye áll fenn egy várandósnál, az országban mindenhol nagyon odafigyelnek arra, hogy a baba gyorsan eljusson olyan intézménybe, perinatális intenzív centrumba, ahol megfelelő szakellátást kap. A várandósgondozás alatt is figyelnek a fenyegető korszülés jeleire, és arra törekszik minden szakellátásban dolgozó, hogy minél tovább bent tudják tartani a babát.

Kép

Kép: Bognárné Bengő Hajnalka

– Több koraszülött gyereket is ismerek, akik egészségesek, gyönyörűek, behozták az elmaradást, kortársaikhoz hasonló hétköznapi életet élnek, de tudom, hogy számos koraszülött küzd akár egy életen át nagyon súlyos betegségekkel. Melyek lehetnek ezek?
– Talán az a legjobb, ha a saját történetemet hozom most ide. Az én kislányom most tizennégy éves. Panna 550 grammal született a 25. várandóssági héten 2006-ban. Ikergyermek volt, az öccsétől a második életnapon végleg el kellett búcsúznunk. A helyzetet nehezítette, hogy az előtte való évben szintén volt egy koraszülésem, egy kislányt veszítettünk el. Úgyhogy, ha megkérdezik tőlem, hogy hány gyermekes anyuka vagyok, akkor a fejemben rögtön az a válasz, hogy három, ebből két égi gyermekem van, egyet pedig nevelek. Ahogyan mondtam is, jelenleg a 24. és a 36. hét között határozzuk meg a koraszülöttséget, ami óriási különbséget eredményez koraszülött és koraszülött között, hiszen a 36. héten már számos funkció jól működik, nagyobb a súlya is.

A csecsemőhalandósági mutatók leginkább a korai koraszülöttekből kerülnek ki, a későbbi szövődmények, egészségügyi, mozgásszervi és más érzékszervi nehezítettségek is náluk jelentkezhetnek leginkább. Ez a szülőknek, az egész családnak hatalmas feladat és testi-lelki leterheltség. Szerencsére ma már rengeteg csodálatos orvosi eljárás és gyógyszer segíti a korababákat, de attól még óriási hátránnyal indulnak.

Én egyértelműen a korai fejlesztés híve vagyok.

Minden szülőt, akivel kapcsolatba kerülök, erre bíztatok, járjon utána, hogy a gyermeke időben megkapja a szükséges fejlesztési módszereket, mert később már nem biztos, hogy elérhetők azok az eredmények, amelyek a korai időszakban. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy ha a szülők igénybe veszik a fejlesztést, akkor a korababák az intenzív és extra szakértői figyelemnek köszönhetően nemcsak behozzák kortársaikat, de gyakran még ügyesebbek is, gyorsabbak is lesznek egyes területeken.

Kép

Kép: Bognárné Bengő Hajnalka

– Szövődményeket említettél az imént. Arra kell gondolnunk, hogy nem azonnal mutatja meg magát egy tünetegyüttes vagy egy betegség, hanem a fejlődés későbbi szakaszában?
– Igen, például a fejletlenségből adódóan előfordulhat, hogy bizonyos testrészek, szervek kevésbé fognak tudni jól és időben fejlődni. Alapvető betegségek alakulhatnak ki a tüdőéretlenségből, például komolyabb felsőlégúti problémák; az érzékszervi éretlenségéből szem- és látásproblémák adódhatnak, tehát a szemüveg egészen pici kortól szükséges lehet, de a gyermek kognitív funkciói is hátrányba kerülhetnek. Ez megmutatkozhat emlékezet-, figyelem-, koncentrációs zavarokban, a tanulás különböző részképességeinek zavarában. Ha pedig a koraszülött baba agyi traumát szenved, az agyvérzés például maradandó károsodást okozhat azokon a területeken, amelyeket érintett.

– Beszéljünk az anyukákról is, akiknek nagy szükségük lenne veszteségfeldolgozásra, hiszen a várandósságot nem tudták végigvinni. A szülőpár kapcsolata sokszor átalakul, eltávolodás érzékelhető, és tegyük hozzá, a környezet sem mindig tudja, mit és hogyan segítsen, így az anya egyedül, elszigetelve érezheti magát.
– Valóban, a társadalmi tudásunk a koraszülöttségről hatalmas hiányosságokkal küzd. Fontos, hogy egységben kell gondolkodni. Ha a baba jól van, jól van az anya is. Ha az anya jól van, akkor jól van a baba is, és ez koraszülés esetén is így van. Az anyának érzelmi, mentális, pszichés támogatásra lenne szüksége. Gondoljuk csak végig, gyermekágyas időszakban van, amely egyébként is nagyon szenzitív a hormonális átalakulás miatt. Még az időre bekövetkező szülés is egy normatív krízis, amikor teljesen új élethelyzetbe kerül a nő, még nincsenek megküzdési mintái, stratégiái, meg kell tanulnia, hogyan tud haladni ezen az úton.

Koraszülés esetében nemcsak felkészületlen az anya, de a babájával sem tud kapcsolódni, hiszen a gyermek az intenzív osztályon van. Ez már önmagában egy komoly veszteségélmény, amikor az anya nagyon egyedül tud maradni a saját kínzó érzéseivel. Ha minden jól megy és nem kell az intenzív egészségügyi ellátás, kikerülnek a PIC-ről rooming-in ellátásba és anya gondoskodhat a kicsiről 24 órában, ami sokat ad. Ez nagyban segíti az anyává válást, de egyértelműen látszik, hogy több szakaszon belül is ott van a veszteség, elakadás, nehezítettség, amivel meg kell küzdenie – és tegyük hozzá: a családnak, esetleg nagyobb testvéreknek is.

Ez az időszak egy érzelmi ciklon, amikor a szülő akár egy napon belül is a legkülönbözőbb információkat kaphatja a kisbabáról, egyik pillanatban még jól van, aztán néhány óra múlva válságosra fordulhat az állapota, majd megint jobban van, és ez így mehet hónapokig.

– Mit tehet érte a férje, a családja, a környezete? Mi az, amire szüksége van, és mi az, ami csak terhes neki, csak lehet, hogy udvariasságból nem mondja?
– Nagyon nehéz helyzet, a magyar nyelvben sincsenek erre jó kifejezések. Én például azt szoktam javasolni, hogy a család, a környezet fejezze ki, hogy nagyon örülnek, hogy megérkezett a baba, és sajnálják, hogy ez a helyzet most. De néha az is elég, ha csak annyit mondunk, hogy ne haragudj, de nem tudok mit mondani. Amire nincs szükség, az a kéretlen tanácsok tömkelege. Nem segítség a szülőnek, hogyha azt kapja az ő fájdalmában, veszteségélményében, hogy a szomszédban vagy a közeli faluban is hallottam, hogy ott is így és ez történt, és már otthon vannak, és hú de jó.

Szoktam tanácsolni az anyának, hogy lehetőség szerint a családból vagy a baráti körből nevesítsen egy valakit, aki a hírforrása lesz a többieknek. Azoknak, akik nem élték át a koraszülést, nem kellett inkubátor mellett állniuk hetekig, hónapokig, nem kellett kezükbe venni néhány százgrammos babát, ők nem tudják, hogy milyen élmény ez, mit jelent ez a családnak, az anyának. Éppen ezért a legfontosabb a mértékletes távolságtartás, egyúttal segítő hozzáállás. Fejezzük ki, hogy itt vagyunk, szeretünk, számíthatsz ránk, mondd, mire van szükséged. Sokszor észre sem vesszük, hogy elhangzik egy olyan tapintatlan mondat, ami beleéghet az anyába; mondjuk, a szakszemélyzet megjegyzi, hogy ha ezt nem így csinálta volna, akkor… Vagy babavesztésnél elhangzik, hogy ó, hát majd lesz másik. Nem, mert nem mást szeretnénk, hanem azt, aki már nincs. Ezek az elbagatellizáló mondatok, apró figyelmetlenségek később ronthatják az anya önbizalmát.

Higgye el mindenki, ilyenkor a legtöbb, amit tehetünk, hogy ott állunk, és együtt sírunk az anyával, vagy együtt mosolygunk egy-egy apró örömén. Az önvád egyébként is nagyon erős sok anyukában, ezt nem szabad tovább terhelni.

Kép

Kép: Bognárné Bengő Hajnalka

– A mindennapok teendői elvihetik az anyuka figyelmét a traumáról, de a fel nem dolgozott gyász milyen későbbi elakadásokat okozhat az anya és a család életében?
– Attól, hogy nincs jól feldolgozva egy veszteség, még együtt lehet vele élni, akár hosszú-hosszú évekig is. Ám váratlanul is kerülhet olyan helyzetbe az anya, amikor jön egy hívó illat, egy hívó látvány, bármi, ami benyomja azt a bizonyos nyomógombot, ami addig szépen el volt fedve... Előfordulhat, hogy évek múlva egy bevásárlóközpontban rosszul lesz, és nem érti, miért kell kirohannia. Egyszer egy nyugdíjaskorú hölgy elmesélte nekem, hogy a lánya szülésénél jöttek elő a magzatvesztéssel átélt traumái, és akkor jött rá arra, hogy ő ezt nem is engedte el, hanem csak elfedte, és bizony most értette meg, hogy van vele dolga. Az is előfordul, hogy a szülőknek el kell búcsúzniuk a kisbabájuktól. Fontos tudnia az anyának, a szülőpárnak, hogy bármilyen érzése, gondolata lehet, szabad dühösnek, összetörtnek lennie. Nem az élet természetes rendje, hogy a szülő temeti el a gyermekét. Ez egy kimondhatatlanul nagy fájdalom.

– Beszéljünk az apukákról is, akik aggódnak az anyáért és a kisbabáért is.
– Valóban, az apák helyzete másként, de szintén nehéz, és tényleg méltatlanul nagyon-nagyon keveset beszélünk erről.

Az apák megküzdése egy picit más.

A 24 órás PIC keretében több helyen is, az apát is a koraszülött-ellátás aktív részesévé teszik. Bemehet a kicsihez, a kenguruzással pedig lehetővé válik a szőr–bőr kontaktus, ami rendkívül fontos az érzelmi kötődésben. Mi 2006-ban négy és fél hónap után úgy hoztuk haza az akkor 2100 grammos kislányunkat, hogy a férjem hetekig nem merte őt a kezébe fogni. Az apáknak is fel kell tehát dolgozni a fájdalmukat, a veszteségüket, hogy fel tudjanak készülni az apai minőségükre. Az anyák érzelmi oldalról közelítik a szülésüket, az apák meg a praktikumot, a feladatok megoldását szeretik, és nagyon konkrét dolgokat szeretnének tudni; ők így érzik meg azt, hogy hol, hogyan segíthetnek. Később, ha egy kissé rendeződik a helyzet, az a jó, ha találnak maguknak minőségi időt vagy bármilyen segítséget, amivel erősíteni tudják a párkapcsolatukat és ezzel a család egységét.

Sokaknak erőt ad, hogy látják, a mi lányunk hogyan fejlődött, mi mindent elért, elértünk az elmúlt 14 évben. Panna nemrég fejezte be a nyolcadik osztályt, ősztől abban a gimnáziumban tanul, ahova ő szeretett volna menni. Remélem, én is és a Korán érkeztem Egyesület is sokáig tud még segíteni minden koraszülöttnek és családjának.