Készen állsz változtatni „azokon a napokon”? – A magyar menstruációs bugyi fejlesztőjével beszélgettünk
A nyolcvanas-kilencvenes években hatalmas kényelmi találmányként terjedt el az intimbetét és a tampon. Mára viszont felismertük, hogy eldobható és szeméthegyeket növelő menstruációs eszközeink szennyezik a környezetünket. A piac szerencsére egyre több alternatívát kínál: van mosható betét, orvosi szilikonból készült kehely és a kifejezetten ezekre a napokra tervezett fehérnemű. Ez utóbbit ma már nem kell külföldi webshopokból rendelnünk, mert magyar gyártó saját fejlesztésű menstruációs bugyiját is megvehetjük.
Molnár Dórával, a This is Redy magyar menstruációs bugyi fejlesztőjével négy hónapja próbáljuk összehozni a találkozót, mire sikerül. A fiatal vállalkozó rendkívül elfoglalt, különösen amióta a fürdőszobából indult ötletével elkezdte megváltoztatni a világot. „Mindig tudtam, hogy nekem lesz egy ötletem. Vagy több. Meggyőződésem volt, hogy ezt a saját valamit nagyon fogom szeretni, és erre építek majd egy vállalkozást” – mesélte a kezdetekről.
Szakmája ifjúságsegítő, azaz olyan szociális munkás, aki a 14 és 25 év közötti fiatalokra fókuszál. „Mindenképpen valamilyen segítő szakmában szerettem volna dolgozni. Viszont amikor elvégeztem a képzést, egy olyan intézetbe kerülhettem volna nevelőnek, ahol 14–18 év közötti lányok éltek. Alig voltam 21 éves, és átláttam azt, hogy nincs még annyi élettapasztalatom, hogy lányotthonban dolgozzak nevelőként.” Dóra ezután reklámügynökségekhez került, ahol kifejezetten jól érezte magát a kreatív feladatokban. „Hamar ráláttam az adott vállalkozás gyengeségeire, illetve hogy hogyan lehetne hatékonyabb. Tettem is javaslatokat, amiket általában tetszéssel fogadtak, de aztán mégsem történt semmi. Ezek az érzések megerősítettek abban, hogy nem az alkalmazotti lét az én világom.” Webshop-asszisztensként dolgozott, ahol főleg hírleveleket és termékleírásokat kellett készítenie, tovább is képezte magát ebbe az irányba. Hamar Magyarország legnagyobb szövegíró ügynöksége kereste meg, ahova már szabadúszóként csatlakozott. Így kezdődött a vállalkozói létforma. „Ezért is szoktam biztatni az embereket, hogy ha már nem érzik jól magukat a munkahelyükön, merjenek változtatni. Nekem is nagy lépés volt közölni a munkáltatómmal, hogy szabadúszó szövegíró szeretnék lenni, viszont egy hét múlva jött is a megkeresés ettől a nagy cégtől.”
„Amint megnyitod a kaput, a lehetőség bejön az életedbe. De ha zárva tartod, akkor nincs hol bejöjjön.”
A nagy ötlet Helsinkiben született, egy téli, sötét délelőttön.
„Egy nagyon egyszerű, hétköznapi problémából indult az egész. Otthon voltam, megjött, nem számítottam rá, így nem volt otthon semmi. Ahogy mostam ki az alsóneműmből a vért, azon gondolkodtam, hogy miért nincs ilyen speciális bugyi, amit ilyenkor felvehetünk. Meg hogy miért csak két lehetősége van a nőknek: a tampon meg a betét. A kehely és a mosható betét később terjedt el, de ezekkel együtt is még mindig csak négy alternatíva van, miközben a világon minden nő menstruál. Nagyon lelkes lettem, hónapokig csak ezzel foglalkoztam. Később társult hozzá az a felismerés, hogy egy ilyen termékkel rengeteg hulladéktól is meg tudjuk menteni a bolygót.”
Dóra itthon folytatta a munkát piackutatással. Arra volt kíváncsi, hogy a nők hogyan állnak a menstruációjukhoz: mennyire kezelik tabunak, és mennyire szeretnék, hogy ne legyen az.
„Eldöntöttem, hogy a vállalkozásban nemcsak a termékre fókuszálunk, hanem természetessé tesszük az erről való beszédet is. Annak ellenére, hogy a menstruáció egy biológiai folyamat, a termékenység velejárója, a világ legtöbb részén máig a tisztátalanság, a szégyenérzet, vagy akár egészen komoly társadalmi stigmák kapcsolódnak hozzá. Miközben ez egy szép és jó dolog. Fontos, hogy szeretettel gondoljunk rá, hiszen a nőiességünk alapja.” Az önelfogadásnak egy másik fontos kifejezése lett a menstruációs bugyi fotókampánya, amit szándékosan nem profi modellekkel készítettek, illetve a képekről nem retusálták a bőrhibákat vagy éppen a karon lévő szőröket.
„Sohasem értettem, miért alkalmaznak kizárólag idealizált, szétretusált, ránc nélküli, bőrhiba nélküli fotókat a reklámokban. Hogy mennyire rosszat tesz ez a nők önképének! Miközben a valóságban ilyen nincs!”
Dóra számára a termék egy harmadik ügynek is fontos kommunikációs platformja. „Azt látom, hogy az üzleti élet egy nagyon férfias világ. Tele van a BME és az Óbudai Egyetem vállalkozó férfiakkal, viszont lányok nagyon kevesen vannak. Pedig én hiszem, hogy nekik is nagyon sok jó ötletük van, csak nem merik magukat úgy prezentálni. Nekem sincs sem textiles, sem varró tapasztalatom, de ma már ott van az internet, ahol mindennek utána tudunk nézni. Vannak továbbá szakemberek, akik az adott területekhez értenek; őket meg kell találni, és akkor együtt tudunk tovább építkezni.”
Dóra teljesen laikusként kutatta fel azokat a textilgyártókat, akik olyan speciális anyagokat készítenek, amelyek alkalmasak egy ilyen fehérnemű összeállításához. „Elképesztő, mekkora fejlődés történt a textiliparban is, csak ezekről nem tudunk, mivel nem olyan menő dolog, mint az okostelefon és az egyéb technológiai fejlesztések. Pedig ez az iparág ugyanúgy okosodott, ilyen például az ezüst ionos, antibakteriális textil, amit mi is használunk.” Akadnak olyan hozzászólók, akik – mivel ezekkel a technológia fejlesztésekkel nincsenek tisztában – visszalépésnek tartják a bugyit. Ahhoz hasonlítják, amikor még rongyokat használtak a nők. „Már csak azért sem akarok meggyőzni senkit arról, hogy csak ez a jó, mert például én a tampont nem szeretem, és a kehely sem jött be, viszont elhiszem, hogy másoknak meg ezek váltak be.”
„Szerintem az a lényeg, hogy van választásunk. Legyenek fenntartható menstruációs eszközök, és legyenek eldobhatók is, mert vannak helyzetek, amikor az egyik jobb, és van, amikor a másik. Fontos, hogy az emberek tudjanak róla és érezzék a döntés szabadságát.”
A terméket én is öt hónapja használom, teljesen megváltoztatta a „nehéz napokat”, ha nem fáj a hasam, szinte el is feledkezem róla. Szuperlatívuszokban dicsérem Dórának. „Pedig ez egy egyszerű ötlet szerintem, bárkinek eszébe juthatott volna. Engem az különböztet meg a többiektől, hogy hozzáértés nélkül is bele mertem vágni.” Dóra minden pénzét erre tette fel, és a kihívások sem tántorították el soha. „Mindig azt kérdeztem magamtól, hogy vajon azt sajnálom jobban, ha megcsinálom, és nem tetszik senkinek, elbukik az egész; vagy ha nem csinálom meg, mert elegem van abból, hogy még a harmadik típus sem úgy néz ki, ahogy szeretném. Természetesen az fájt volna jobban, hogy ha ezeknél a kis apróságoknál abbahagyom, majd évek múlva visszagondolok, hogy volt egy jó ötletem és nem csináltam meg.”
A marketingen tudott spórolni, mivel volt már kellő tapasztalata, egy lelkes csapata, illetve a barátai segítettek. Varrodát Szarvason találtak, ami mára alig tudja kiszolgálni a folyamatosan növekvő megrendelést. „A This is Redy egy startup, olyan, mint egy kiscsikó, rohan előre, és mindenki rohanjon utána. Tervezhetetlen volt, hogy milyen növekedést fog elérni. Most új fazonokat, anyagokat tesztelünk, és a jövőbeli célok is ki vannak tűzve, és nyitott vagyok arra is, ha egy befektető érkezik egy ajánlattal, hiszen mindig van miről beszélni. Főleg ha az ember a világot akarja megváltani azzal, hogy több tonna hulladéktól óvja meg a bolygót, miközben nők millióinak életét is könnyebbé teszi.”
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>