A „Kék róka” szembemegy a modern kor egocentrikus emberképével

A franciás stílusban írt művet eredetileg a Vígszínházban mutatták be 1917-ben, majd műsorra került még Párizsban is. A Balázs Béla-díjas Pacskovszky József rendező által készített filmadaptáció a ‘30-as évek Budapestjére repíti vissza a nézőket, s a drámai folyamatot, azaz a szerelmi vívódásokat könnyedén, játékosan meséli el esendő és szerethető hősein keresztül.

„Az eredeti Herczeg-mű ötszereplős volt, most tíz szereplője van. Ennek oka, hogy tévéfilm-terjedelemben jobban meg lehet mutatni egy kort, ha több szemszögből mutatjuk be a történéseket. Így sokkal árnyaltabban láthatjuk a szereplőket is” – nyilatkozta a rendező az M1-nek, majd hozzátette: „Azért helyeztük a történetet a harmincas évekbe, mert író kollégámmal, Somogyi Györggyel úgy láttuk, hogy a harmincas években kivirágzó jazz-zenével jól tudunk operálni (a zeneszerző Bacsó Kristóf), másrészt ebből a korból már maradtak fenn archív felvételek, amelyeket használtunk is a filmhez. A harmadik ok, hogy a Kék róka egy leszakadási, függetlenedési történet is, hiszen a harmincas években a női emancipáció már elkezdett erősödni.”

Az első jelenetben a szép és fiatal Cecília épp a vőlegényéhez siet, amikor megbotlik, és Sándor elkapja. Azonnal izzani kezd körülöttük a levegő, és kedvesen elkezdenek évődni egymással. Együtt sietnek tovább, mígnem a nőről kiderül, hogy Sándor legjobb barátja, Pál menyasszonya. A frigy megköttetik, az ifjú házasok jómódú unalomban élnek egymás mellett, főleg Cili szenvedi meg férje munkamániáját, magányát pedig mindenféle hobbikban éli ki. Sándor kizártnak tartja, hogy titkos harmadik legyen, az izzás azonban évekkel később sem szűnik a két szereplőben. Féltékenységgel, szenvedéllyel, gyanúsítgatásokkal teli játszma kezdődik kettejük között, sőt nem csak kettejük között.

Nagy erénye a filmnek, hogy az egyes szereplők azonos hangsúlyt kapnak.

Nincs nagyobb vagy kisebb szerelem és dilemma – mindegyik karakter megszenved a maga boldogságáért vagy boldogtalanságáért.

A felszínen az egész cselekmény visszafojtott, a nézőnek e mögött kell éreznie az izzást és a drámát.

Cecília erőskezű, titokzatos nő, egyszerre kedves, szenvedélyes és hideg. Nehéz kilépnie egy biztonságos házasságból, ahogy ma sem egyszerű felrúgni egy ilyen kapcsolatot a bizonytalanért. Szabadidejében a kék rókára vadászik, amelynek szőréből bundát szeretne készíttetni. A kék róka Cecília megfelelője, egyúttel szimbóluma egy valóságon túli, izgalmas, varázslatos világnak. Zsigmond Emőke, az Örkény Színház társulatának tagja azért is remek választás a szerepre, mert szeme tele van nőiességgel, s képes egyszerre megformálni a végzet asszonyának elérhetetlenségét és a két lábbal földön álló félénk, izgulós szerelmes nőt.

Száraz Dénes remekül hozza a reménytelenül szerelmes, féltékeny Sándor figuráját, egy jazzbár tulajdonosát. Minden rezdülésével azon van, hogy bemutassa a szerelem elemésztő erejét, és ez sikerül is neki. Karaktere – de az egész film is – szembemegy a modern kor egocentrikus emberképével, s arra keresi a választ: egy jó ember inkább becsületes és figyelembe veszi mások érzéseit, vagy önazonos és a saját vágyait tartja szem előtt?

Sodró Eliza és Fekete Ernő üde színfoltja a filmnek, karakterük kiváló humorforrás. Sodró Eliza játssza Cecília bolondos barátnőjét, Fekete Ernő pedig Pált, Cecília szórakozott, kissé magának való (papucs)férjét, aki szintén beleesik a szerelem csapdájába – saját diákja iránt kezd gyengéd érzelmeket táplálni.

Ami a kosztümöket illeti: pazar „bemutatót” kapunk a korabeli divatból.

Kép

Kék róka - Kép: Megafilm

Valószínűleg nem lesz olyan női néző, aki ne szúrna ki egy-egy elegáns darabot, egy szép kalapot vagy egy csillogó estélyi ruhát magának. A filmben a kék, a bézs, a barna és a szürke színek dominálnak, láthatunk csodaszép tollas fejdíszeket, szipkát, gyöngysort, cipők színéhez passzoló retikülöket, lábszárközépig érő szűk és harang alakú női ruhákat zsabóval, hímzett és csipkés gallérral. A színésznők haja hullámokba ondolált.

A cselekményt a gyors vágások, a zene viszi előre (ugyanezek a jegyek a francia újhullámos alkotásokra is jellemzők, amelyeknek Pacskovszky nagy rajongója). A jazz az a műfaj, ahol bármi megtörténhet, tekintve, hogy védjegye az improvizáció – a szerelmi szálakban gazdag filmhez éppen ezért passzol remekül. Hiszen a szerelemben is mindent lehet.

A filmet Gózon Francisco fényképezte, aki nem először dolgozik együtt a rendezővel (lásd: A tökéletes gyilkos, Ég veled!, Esti Kornél csodálatos utazása). A látvány a harmincas évek Budapestjéről készült archív felvételekkel egészül ki, a korabeli autók, lemezjátszók, vonat- és kastélybelsők, domborművekkel díszített kővázák pedig csak újabb vizuális csemegék a szemnek.

Aki pörgős, akcióban bővelkedő filmet vár, csalódni fog.

E kosztümös film lassan hömpölyög, és fokozatosan lopja be magát a néző szívébe.

A Kék róka felüdülés, egyrészt, mert az utóbbi években nemigen lehetett látni igényes, említésre méltó magyar filmadaptációkat. Másrészt minden korosztályhoz szól, harmadrészt pedig a nézőknek lehet egy nagyon erős spontán azonosulásuk a filmmel, végig tudnak sodródni a szereplőkkel, hiszen ők is pont olyan magánéleti problémákkal, érzésekkel küzdenek, amelyekkel a mai kor embere. Szerelem, barátság, féltékenység, becsület. Az alkotók pedig hagyták a filmet lélegezni, amely így megérinti a nézők szívét.

Kék róka
magyar tévéfilm, 88 perc, 2021
Forgatókönyvíró: Pacskovszky József, Somogyi György
Operatőr: Gózon Francisco
Rendezte: Pacskovszky József
Főbb szereplők: Fekete Ernő, Kovács Panka, Schmied Zoltán, Sodró Eliza, Száraz Dénes Zsigmond Emőke
Forgalmazó: Megafilm