„Karrierista vagy? Akkor miért szültél?” – A magyar nők kevésbé ambiciózus vállalkozók, mint férfi társaik

„A férfi vállalkozók nagyobb hajlandóságot mutatnak nagyvállalat alapítására és a nemzetközi piacok meghódítására, míg a nők hajlamosabbak szerényebb vállalkozási célok kitűzésére. »A női vállalkozók 3 százaléka szeretne nagyvállalatot építeni, szemben a férfiak 6 százalékával. A nemzetközi piacokra pedig a nők csupán 2 százaléka szeretne kilépni, míg a férfiak 4 százaléka. A közepes vállalkozások terén is hasonló tendencia tapasztalható: a férfiak 25 százaléka, míg a nőknek csak 16 százaléka szeretne közepes méretű vállalatot” – derül ki a Szemléletváltó mentorprogram kutatásából.

A nem reprezentatív kutatás, amely 537 vállalkozó megkérdezésével készült, rávilágít arra is, hogy a nők inkább kisvállalkozásokban gondolkodnak: „a nők 72 százaléka szeretne legfeljebb néhány alkalmazottal rendelkező kisvállalkozást, szemben a férfiak 54 százalékával”.
Molnár G. Dávid közgazdász, a Szemléletváltó programvezetője és a kutatásban részt vevő szakemberek úgy vélik, az eltérő ambíciók mögött egyértelműen szocializációs folyamatok állnak. 

A hagyományos nemi szerepek és elvárások nem kedveznek a nők vállalkozási ambícióinak, míg a férfiakban erősebb ambíciókat keltenek. 

Molnár G. Dávid ugyanakkor azt tapasztalja, hogy a vállalkozó nők ambíciója, perspektívái gyakran együtt nőnek az eredményeikkel. „Kezdetben el sem tudják hinni, hogy képesek sikeres vállalatot építeni, aztán, amikor megérkeznek az első sikerek, élénkül a vállalkozási kedv, nő az ambíció, egyre nagyobb célokat tűznek ki maguk elé. Sokan otthon, a gyerekek mellett fognak vállalkozásba, majd sokszázmilliós jól működő vállalkozást építenek szinte a semmiből” – mondja a programvezető.

Nem kevésbé ambiciózus, mint korábban, csak most mások a prioritások

Csikós Anett marketingszakember is három gyermek mellett indította el Smart Marketing nevű vállalkozását. Ahogyan ő fogalmaz: „kényszerből lett vállalkozó”. Friss diplomásként hatalmas ambícióval vetette bele magát a munka világába. Úgy érezte, bármeddig eljuthat a szakmájában, ha elég kitartó és szorgalmas. Az élet is ezt bizonyította, hiszen kétévente egyre magasabb pozícióba került. Nyolc évet dolgozott nagy multinacionális cégeknél, majd miután megszületett az első gyermeke, valami megváltozott benne.

„Rájöttem, hogy azok a célok, tervek, amelyeket korábban megfogalmaztam magamnak, nem kivitelezhetők gyerek mellett. Nem tudok továbbra is 10–12 órát dolgozni, de már nem is akartam, fontosabbá vált a gyermekemmel töltött idő” – meséli Anett, aki ezt felismerve újratervezte az életét. Kisebb céghez ment dolgozni, majd a harmadik gyermek születése után úgy döntött, saját vállalkozást indít. Továbbra is szeretett volna a szakmájában dolgozni, de csak annyit, amennyit három gyermek mellett tud. 

„Örülök, hogy annyi ügyfelet vállalok, amennyit én akarok, és magam osztom be az időmet. Ha akarom, csak 10-kor kezdek, ha beteg valamelyik gyerek, mellette tudok lenni, ezt a szabadságot semmivel sem cserélném el” – mondja Anett. 

Nem gondolja, hogy kevésbé lenne ambiciózus, mint korábban, csak most mások a prioritások. Jelenleg nem is szeretne nagyobb vállalkozást építeni – holott külső igény volna is rá –, mert napi 6–8 óránál nem tud többet dolgozni, de nem zárja ki a jövőbeni bővülést. 

Úgy érzi, egy férfinak sokkal könnyebb előrébb jutnia a ranglétrán és nagyobb vállalkozást építenie, mint egy nőnek, ugyanis jobban elfogadják a szaktudását, csak a munkára kell koncentrálnia, és nem esik ki a munkából évekre a gyerekek miatt. „Ha egy nőnek fontos a munkája, megbélyegzik, karrieristának titulálják, és megkérdezik, hogy akkor miért szült. A férfi esetében teljesen természetes, hogy karriert épít, sokat dolgozik, és csak este nyolckor jár haza” – meséli saját tapasztalatait.

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Freepik

„Ezt kár lenne kihagyni!”

Kese-Lukács Emese, a BeeMotive Network Kft. társtulajdonosa azon kevés női vállalkozók közé tartozik, aki egyből mert nagyot álmodni, és kész is volt komoly erőfeszítéseket tenni az álmáért. Négy éve férjével közösen indította el autóipari vállalkozásukat Erdélyben, amelyet Magyarországról irányítanak. Tízfős projektmunkára kérték fel az autóiparban hatalmas tapasztalattal rendelkező férjét, akinek több vállalkozás is fűződik a nevéhez itthon és Erdélyben. Ha nincs a felesége, egyből nemet is mondott volna, de Emese úgy vélte, ezt kár lenne kihagyni, így végül közösen belevágtak, annak ellenére, hogy Emese épp otthon volt a négy- és az egyéves kislányukkal. 

Nő létére tőle sem áll távol a szakterület, korábban ő is az autóiparban dolgozott, férjével is korábbi munkahelyén ismerkedett meg. „Mindig is nagyon jó megérzéseim voltak, most is éreztem, hogy ez anyagilag és szakmailag is nagy lehetőség, nem beszélve arról, hogy rengeteg régi kollégánk vált akkor hirtelen munkanélkülivé a Covid miatt” – mondja. Tíz fővel kezdték, és pár hónap múlva már 100 főt foglalkoztattak. Volt idő, amikor a 300-as létszámot is elérték. Emese otthonról dolgozik, hozzá tartozik a pénzügy teljes felügyelete és egyéb adminisztrációs feladatok, ezenkívül férje másik három vállalkozásának pénzügyéért is ő felel. 

Ha úgy érzi, nem mennek jól a dolgok valamelyik cégben, vagy eltér a véleménye a férjéétől bizonyos kérdésekben, a sarkára áll, és nem hagyja magát. 

Nem tudja, hogy egyedül mekkora vállalkozást tudna felépíteni, tudna-e ennyire bátor és céltudatos lenni, de abban biztos, hogy egyedül is vállalkozna. „Szívem szerint több mindenbe is belevágnék, rengeteg ötletem van, megvalósításuknak jelenleg csak a gyermekeim szabnak határt” – meséli. Úgy érzi, akkor tud majd belevágni valami újba, ha a lányok már felnőttek, és ő visszanyerte korábbi szabadságát, ugyanis szerinte nem lehet úgy vállalkozni, hogy az ember négykor feláll. Anettel egyetért abban, hogy egy nőnek nehezebb előrébb jutnia, és bizony, létezik az „üvegplafon”, amelyet egy nőnek nem lehet áttörnie, de odáig nem is szeretne eljutni, mert nem bírná lelkileg.

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Freepik

„Mindig csak az előttem álló feladatra koncentráltam”

Anett-tel és Emesével ellentétben a vendéglátásban, rendezvényszervezésben tevékenykedő Kovács Gábornak sohasem kellett másokhoz igazítania a munkáját, munkaidejét. Ennek köszönhetően semmi sem akadályozta céljai, álmai megvalósításában. 31 évesen nagy tervekkel indította el saját vállalkozását, miután hazatért Angliából, ahova azért ment, hogy páréves szakmai tapasztalatot szerezzen. „Olyan célok, hogy hány fős vállalkozást vagy mekkora árbevételt szeretnék elérni, sohasem lebegtek a szemem előtt. Mindig csak az előttem lévő feladatra koncentráltam, hogy egy adott munkát megkapjak, és azt a legmagasabb színvonalon valósítsam meg, hogy azzal biztos anyagi hátteret teremtsek a családomnak” – mondja Gábor, aki nem érzi úgy, hogy a férfi vállalkozók bátrabbak és merészebbek lennének. 

Munkája során ugyanis nem egyszer találkozott olyan női vállalkozóval, aki kőkeményen tárgyalt és nagyratörő célokkal bírt. Véleménye szerint azonban egy nőnek sokkal nehezebb megvalósítania önmagát és karriert építenie, ha gyermekei is vannak. 

A környezetében is azt tapasztalja, elsősorban azok a nők vannak vezetői pozícióban vagy vezetnek nagyobb vállalkozást, akiknek nincs gyermekük, vagy azok már felnőttek.

De olyat is lát, ahol a férfi lépett hátrébb és foglalkozik többet a gyerekekkel annak érdekében, hogy a feleség kiteljesedhessen.
Ahogyan a kutatáseredményei rávilágítottak, és Anett és Emese példája is mutatja, a hagyományos nemi szerepek és elvárások a női vállalkozók ambícióinak nem kedveznek. Mindennek ellenére a nők szívesen vállalkoznak, ugyanúgy vannak terveik, céljaik, kitartók, ám reálisan felmérik, mennyi az a munkamennyiség, feladat, amennyit a család, gyermekek mellett vállalni tudnak. Ugyanis a vállalkozó édesanyák nemcsak a munkában, hanem a magánéletben, az anyaságban is szeretnének kiteljesedni, helytállni, és minden tőlük telhetőt megtenni. Ki tudja, vajon mekkora vállalkozással bírnak majd 10–15 év múlva azok a nők, akik most a gyermeknevelés, biztonságos családi háttér megteremtése miatt csak kisvállalkozásban mernek gondolkodni?